Ma délelőtt olvastunk, de délutánra komoly programjaink vannak. Délben megyünk, a helyi Gandalfhoz. Alyx, a jógatanárnő nagyon jól tud mesélni, és ő mondta, hogy vann itt egy oszteoterapeuta. Remélem nem tudjátok ez mit jelent, mert az gáz lenne :) A lényeg, hogy mivel hét másodpercenként van egy fluktuációja a testednek, az oszteoterapeuta úgy változtatja meg a ... nem is tudom mit, de ha tippelnem kell, az energiádat, vagy aurádat, hogy a tested saját magát fogja gyógyítani. Mélyen hívő ateistaként ez nekem annyira extrémnek hangzott, hogy azt mondtam, hogy mindeképpen ki kell próbálni, Zsuzsi meg még lelkesebb volt. Ha úgy tetszik egy itteni kezelés olcsóbb, mint egy otthoni dumaszínház, és hogy ezen fogok röhögni pár napig, az biztos.
Az oszteoterapeuta egy Andrew Greig nevű angol csóka, aki itt "praktizál", én inkább úgy hívnám, hogy testzongorista. A lényeg, hogy felfektet egy ágyra, és indőnként nagyon kicsit megnyom az ujjával, de csak annyira, hogy ha ennyire kocogtatnák meg a vállamat a metrón, arra nem fordulnék meg, hogy mizu. Közben olyanokat mond, hogy hmm-hmm, huuuuu, áhhh, szóval, nagyon dolgozik :) A vicc az egészben, hogy tényleg csinált valamit, mert Zsuzsiva mind a ketten éreztük, hogy sokkal jobb lett a hátunk, csípőnk, közérzetünk. Lehet, hogy szimplán a jóga, lehet, hogy csak placebo, de mindenesetre érdekes, és egyértelműen varázslásnak tűnik az egész, de valamit mégis csak csinált. Mondjuk az nagyon vicces volt, mikor közölte velem, hogy az agyam és a gerincem is nagy stresszben volt, mert amikor meg akarta nézni, egy fél percre leállt az agyam.... szerintem az övé sosem indult el, de ezt nem akartam neki mondani :))) A lényeg, nem volt kidobott pénz, mert többet beszéltünk erről, mint pár mozi vagy színházélményről utána.
Azt még elmondhatom, hogy nem volt vége a mai napnak, mert robogóra pattantunk és elmentünk a kb 40 km-re lévő Margaoba. Margao az itteni kisváros, és mi azért mentünk, hogy vegyünk ott jó kis teát, mert tegnap a Blue Potatoban ezt a helyet ajánlotta a nagyon aranyos csóka.
Az út maga nagyon jó volt, tea lett, és egy a helyi piacot is felfedeztük. Nem volt sok különlegesség, bár egy kis chilit vettük, meg sétálgattunk, de annyira visszaköszönt India, hogy semmi kedvünk nem volt a tömegnyomorhoz.
Itt is ment már a jézuska- csillag- karáncsonyfadísz-vásár. Azlért vicces, hogy a Názáreti egy forró sivatagban született, de az európai kultúra annyira erős, hogy egy meleg helyen is úgy kell ünnepelni a születését, hogy havat szimulálunk.
Margaoi nagy esemény volt még az itteni kis étterem is. Goán elviekben nagyon erős a portugál behatás, de idáig ezt a konyhán nem nagyon éreztük. A portugálok egyik kedvenc kajája a peri-peri csirke, ami nem más, mint egy csilis csirek, ami k****erős. Ennek az itteni verzióját hívják vindaloonak. Ez sajnos itt sem volt annyira erős, mint amire számítottam, ellenben a töltött tarisznyarák fenomenálisan jó volt, egész pontosan káposztás.
Nagyon vaciláltunk, hogy beüljünk-e egy bollywoodi filmre, ami nagyon a to do listánkon volt, de mivel délután öt volt, és ezek a filmek három órásak, plusz elolvastuk a filmnek a történetét (itt elolvashatod), lefáradtunk, így úgy döntöttünk, hogy inkább visszamegyünk.
Sajnos ahogy elindultunk vissza, olyan volt, mintha aranyvasárnap vagy galmourhétvégén lettünk volna a westendben, ahol mindenki riksával vagy robogóval közlekedik. Borzalmas volt, és nagyon nem kívánta a szervezetem, de kiverekedtük magunkat, és végül sötétedés után hazaértünk.
