2012. december 1., szombat

Napló, 2012. december 1.


Végéhez közeledik utazásunk, már csak 3 hét, és repülünk haza. Erre az utolsó 3 hétre azt terveztük, hogy kitesszük habtestünket a napra egy csendesebb beachen, ott elintézzük azt ami elintézendő oszt pihenünk, és felkészítjük magunkat a hazatérésre. Persze ahogy közeledett az időpont néha meginogtunk, hogy hát jó lenne látni még Dél-Indiát is, Keraláról mindenki ódákat zeng, de végül szerencsére győzött a józan ész és nem paszíroztunk be plussz programokat utolsó heteinkbe. Szóval irány Goa.
Szörföztem egy kicsit a neten, és rátaláltam a trükkre, hogy sokkal olcsóbban jutunk Goára, ha először elbuszozunk Ahmedabadba (kb 5 óra busszal), és onnan repülünk Goára. Ezt délelőtt el is intéztük, délutánra megvettük a buszjegyet, holnapra meg a repülőjegyet.
A busz ismét tudott újat mutatni. Jobb boldalán végig fülkék voltak két sorban egymás felett,  egyszemélyes ágyakkal. Baloldalt pedig alul kétszemélyes ülések, felette pedig kétszemélyes ágyas fülkék végig.  Teljesen jó megoldás. Mi székes jegyet kaptunk, így sajnos nem tudtuk kipróbálni a fülkéket, de azt hiszem itt jobbat lehetett volna aludni egy éjszakai buszút során mint Kambodzsában az ágyas buszunkon :-)


Hamarosan lett egy kis barátnőm, aki az mp3 lejátszóm megannyi funkcióját fedezte fel, pl fél órán keresztül beszélt rajta telefonon, de volt amikor távirányítóként használta. Az, hogy szól belőle a zene nagyon nem kötötte le.


Ahmedabadban jóval messzebb tett ki minket a busz mint szerettük volna, úgyhogy egy hosszabb riksás menet állt még előttünk. Itt volt először az, hogy semmiképp nem voltak hajlandók négyünket egy riksával elvinni, a szabály az szabály. A mi riksásunkkal nem is volt semmi gond, teljesen jó fej volt, és jól is vezetett, de Amanda remegve és sírásra görbülő szájjal szállt ki a motoros taxiból. Az ő sofőrük kicsit se volt a helyzet magaslatán, pár kocsit és motorost elütöttek az út során. Neki még azt hiszem gyakorolnia kell a gáz-duda-esetleg fék kombinációját. Szerencsére senkinek nem lett semmi baja, ami nyilván abból is adódik, hogy a városban nem is lehet gyorsan menni a dugó miatt, de hát akkor sem lehetett nagy élmény dodzsemezni.
A nagy ilyedtség után elmentünk közösen vacsizni egyet a szomszédos étterembe, amiről nagyon jókat olvastunk. Kétfajta menüjük van, az egyikben ital is van, a másikban csak kaja. Mi a teljes csomagra beneveztünk. Érdekes volt a rendszer, előre fizettünk, aztán utána leültettek egy előtérben (itt is voltak kis asztalok), és ott szolgálták fel az italt, és némi előételt. Nem értettük teljesen mi a szitu, de végül bevezettek minket az asztalunkhoz és jött a lakoma.


Úgynevezett thalit szolgálnak fel, ami azt takarja, hogy többfajta ételből kapsz kis adagokat a fémtáladra. Van közte lencse (dhal), padlizsán, krumpli és egyéb zöldségek szószokban, joghurt, chili stb, de kizárólag vegetáriánus kaják. Evőeszköz viszont nincs, kézzel kell enni. Azaz adnak különböző kenyérféléket, amit akár kanálként is lehet használni. Szerencsére adtak egy használati utasítást a menühöz, de ettől függetlenül szerintem nem sikerült túl szakszerűen lakomáznunk. Ráadásul pár percen belül olyan maszatosak voltunk, mint egy óvodás.
A kaja finom volt, de nem volt kiemelkedően fantasztikus. Sokkal inkább az elfogyasztásának módja és a kiszolgálás volt nagy élmény. Először kezdtünk egy kézmosással, jött egy csóka kancsóval, és mindenkinek öntött a kezére vizet. Aztán elkezdték hozni a különböző szószokat és zöldségeket a táljainkra, majd jöttek a kenyérfélék is. Sose fogytunk ki semmiből, folyamatosan hozták az utánpótlást. Tibinek nagy kedvence volt egy író szerű ital, amiből meg is ivott jó pár pohárral. 


Mikor már dugig voltunk, jött a desszert, a fagyi, és záró akkordként pedig a bétel levélbe csomagolt meglepetés, amiben mindenféle fűszer és bétel lehetett elrejtve. Lényeg, hogy nem csomagolod ki, hanem úgy ahogy van betuszkolod a szádba, és szépen elrágcsálod. Jót tesz az emésztésnek, meg a leheletet is javítja. Szerencsére ez nem olyan mint a sima bétel, amitől vöröseket köpköd az ember, ebben csak nagyon kevés bételmag van, és vegyítik pl ánizzsal. Megküzdöttünk csomagjainkkal, Gary és Amanda feladták, Tibi elég gyorsan letolta, én meg bajlódtam vele egy ideig. Nagyon érdekes ízek voltak benne, néha jó volt, néha rossz, így pakolgattam jobbra balra a számban, de aztán végül sikeresen lenyeltem. 




comments