Reggel 9-re beszéltük meg az indulást, azaz akkor szed össze minket a turacég a szálláson. Elötte még a tegnap jól bevált pékségben megreggeliztünk, meg részemről a pakolás is reggelre maradt, ugyanis tegnap este teljesen kidöltem. Tegnap megkaptuk Emilék jóvoltából a turacuccunkat (meg egy kis hazai elemózsiát :) át is rámoltuk hátizsákjainkat, és egy hátizsáknyit le is adtunk az irodában, mivel úgy gondoltuk búvárszemüvegre és fürdőruhára kevésbé lesz szükségünk a hegyen. Az irodához átslattyogtunk, és ott bepakoltak minket egy kisbuszba, ötödik utitársunkkal egyetemben, aki gyorsan belopta magát a szívünkbe, mikor körbekínálta datolyakészletét. A turairoda is szimpatikus volt az első benyomások alapján, pl egész utunk alatt ők voltak a másodikok a pantanali iroda után, akik rájöttek arra, hogy egy ajándékpolóval igen jó reklámot tudnak produkáni maguknak minimális költségekkel.
A reptér maga volt a káosz. A csomagjainkra öten hatan repültek rá, hogy tolják némi jutalom reményében, és még akkor sem adták fel, amikor már a kezükkel sem érték el a kocsit. De amikor beértünk az épületbe, láttuk, hogy itt még nagyobb a káosz. Megtaláltuk légitársaságunkat, azonban a check in pultnál felvilágosítottak minket, hogy 10 órakkor a 10:30-as repjegyünkkel nyugizzunk, most előbb még be kell checkoltatni a 9:30-as gép utasait :) Nem kapkodtak.
Itt rögtön össze is futtottunk egy magyar párral Bencével és Jankával, akik az Everest alaptábor után, még az Island csúcsot is megmásszák. Tőlük tudtuk meg, hogy ez egy 6000 méter fölötti csúcs, aminek a vége egy technikásabb, jeges szakasz. Ők egyébként, még a 9:30-as gépre vártak 10-kor. Várakozás közben összeismerkedtem útitársunkkal is, Shawkyval, a libanoni fogorvossal.
Itt rögtön össze is futtottunk egy magyar párral Bencével és Jankával, akik az Everest alaptábor után, még az Island csúcsot is megmásszák. Tőlük tudtuk meg, hogy ez egy 6000 méter fölötti csúcs, aminek a vége egy technikásabb, jeges szakasz. Ők egyébként, még a 9:30-as gépre vártak 10-kor. Várakozás közben összeismerkedtem útitársunkkal is, Shawkyval, a libanoni fogorvossal.
Teljes meglepetésünkre 10:45-kor már tereltek is minket a kisbuszba, ami vitt a kisrepülőhöz. Mint kiderült, az volt a trükk, hogy a 9:30-as repülőre váró magyarokat is velünk együtt reptették. Nem tudom, hogy mi alapján hozták ezt ki... A kisbuszon - kiemelném, hogy már bechekkolás után - Shawkyval közölték, hogy az ő jegyét törölték. Hát ez igazán vicces volt. Jött a nagy telefonálgatás, és még nem is tisztázódott az eset, amikor elindult a busz a repülőhöz. Végül persze megoldódott minden, és ő is felszállhatott velünk.
A repülőúttól kicsit paráztunk. Viki Szingapúrban megmutatta a Discovery kisfilmjét, ami szerint a Lukla reptér, ahol ma landolni fogunk, a világ legdurvább reptere. Ide csak kisrepülőgépek repülnek és a leszállópálya egy emelkedő, mert olyan rövid, hogy csak így tud megállni a gép, mielőtt becsapódna a sziklafalba. A turaszezonban, ami október-november, illetve április-május, napi 30 repcsi is landol jó idő esetén. Ezek a repülőutak általában sikeresek, de pont két hete zuhant le egy Kathmanduból Luklába tartó repcsi, bár az felszállás után nem sokkal.
Tibi jó helyet stipizett a repülőn, miénk lett az eslő két ülés (mármint a pilóták mögött). Gondoltuk itt majd figyelünk, amikor bemutatják a biztonsági intézkedéseket, de igazából ez a programpont kimaradt. A stewardess csak annyit mondottt, hogy csak hogy tudjuk, a vészkijáratnál ülünk. Ok, ezt eddig is tudtuk.
Nem sokkal azután, hogy beszálltunk, már gurultunk is a felszálló pálya felé. Mivel az ilyen kis gépeken, nincs elfüggönyözve a pilótafülke, simán kiláttunk a szélvédőn, és így a műszerfalon lévő no acrobatic manuevers feliraton kívül azt is láttuk, hogy egy másik kisrepülő jön velünk szembe. Szerencsére az elkanyarodott végül. Végre miénk volt a kifutópálya és pikk pakk a levegőben is találtuk magunkat. Én a vanuati kisrepülőzés után itt is egy kisebb hullámvasútra számítottam, meg is néztem biztos ami biztos, hol van a zacsi, de végül teljesen simán ment minden, és pár perc múlva jöttek is a hegyek. Gyönyörű kilátásunk volt.
Azt mondták, hogy kb 45 perc az út, de kb 20 perc múlva már kisasoltuk, hogy elöttünk van egy leszállópálya, ráadásul elég rövid ahhoz, hogy ez legyen a miénk, no meg a sziklafalat is beazonosítottuk.
Minden elismerésem pilótánknak, nagyon pöpecül landolt. Amint a szakadék után elértük a leszállópálya elejét, a kerekünk már lent is volt. A felfelé menő pálya megfogott minket időben, így a sziklára festett welcome feliratot nem tanulmányoztuk testköezlből. Gyorsan leszállítottak minket, és egyből letereltek, ne lábatlankodjunk a repülők körül.
És alig hogy mindent kipakoltak, már indult is vissza a repcsink, így felszállást is megnézhettünk. A csomagkiadás nagyon vicces volt. Emil, kezében mind a négyünk csomagjegyével, mint egy tombolasorsoláson várta melyik cetli lesz a nyertes. Szerencsére mind a négy nyert a végén.
És alig hogy mindent kipakoltak, már indult is vissza a repcsink, így felszállást is megnézhettünk. A csomagkiadás nagyon vicces volt. Emil, kezében mind a négyünk csomagjegyével, mint egy tombolasorsoláson várta melyik cetli lesz a nyertes. Szerencsére mind a négy nyert a végén.
A reptéren várt minket Dinesh, a turavezetőnk és a három hordárunk. Felkapták a csomagokat és kb 3 perc séta után le is telepedtünk ebédelni. Az étlapról választhattunk, teljesen rendben volt. Közben Dinesh elingazítást tartott, hordáraink meg összekötözték táskákáinkat menetkészre.
Ma szinte csak lefelé fogunk menni... Ez az, amit nem szeretnél hallani, amikor a célod 2800 méterrel van felfelé a kiinduló pontodtól. 2700 méterről indultunk Luklából, és a 2600-on lévő Pankang faluban szálltunk meg. Igen, ez nem egy olyan túra, ahol a természet lágy ölén bandukolsz egyedül, és egy egy menedékházban, vagy sátorban alszol meg. Ez egy úgynevezett teaház túra, azaz faluról falura jársz, és vendégházakban alszol meg. Nyilván azért ez változott időről időre, és most már egyre több a hotel is.
Ma szinte csak lefelé fogunk menni... Ez az, amit nem szeretnél hallani, amikor a célod 2800 méterrel van felfelé a kiinduló pontodtól. 2700 méterről indultunk Luklából, és a 2600-on lévő Pankang faluban szálltunk meg. Igen, ez nem egy olyan túra, ahol a természet lágy ölén bandukolsz egyedül, és egy egy menedékházban, vagy sátorban alszol meg. Ez egy úgynevezett teaház túra, azaz faluról falura jársz, és vendégházakban alszol meg. Nyilván azért ez változott időről időre, és most már egyre több a hotel is.
Ennek megfelelően az út során több érdekességgel is találkoztunk. Pl a hordárok nem csak a túrázók pakkjait vitték, hanem sokuk sörrel, és más hatalmas zsákokkal volt megpakolva. Nagyon durván nézett ki a pakkjuk. Amikor elffáradtak egy T alakú botra támasztották csomagjukat, és úgy pihentek.
Nem csak emberek hordják a terheket, hanem jakkok is. Nohát erről hallottunk korábban is, de az új volt számunkra, hogy csak a hímeket hívják jakknak, a nőstényeket naknak. Ráadásul itt lejjebb nem is jakkok vannak, hanem keresztezik őket marhákkal, ugyanis a jakkok nem bírják a 3000 méter alatti klímát.
Az úton nem mindig úgy mész ahogy akarsz, van a balról kerülő szabály. Van jó pár szikla az út közepén, ami tibeti írással van tele. No ezt feltétlen balról kell kerülni a jószerencse reményében. Ugyanilyen írásokkal tele vannak forgódobok is, amiket pedig meg kell pörgetni. Mi imát nem tudtunk hozzá mondani, de szorgosan pörgettünk, és kerültünk balról, nehogy eljátsszuk a szerencsénket.
Négy-öt körül érkeztünk meg a szállásunkra és még világsban körbenéztünk a faluban. A szállással nem volt gondunk, még WC is volt a szobához. Viszont fűtés az nem, és ahogy lement a nap, már igencsak hűs volt. Mindössze egynéhány fok.
A közösségi helyen/ étteremben volt középen egy kályha, oda be is gyújtottak. Vacsi előtt meg után Andris csempészős, bőröndös társasát játszottuk, ami mindannyiunknak nagyon bejött. Tequilát, szivart és aranybálványt csempésztünk kancsók, kalapok és csörgődobok között, úgy, hogy a serif ki ne figyelje.Ha kifigyelte, jött a vesztegetés.
A közösségi helyen/ étteremben volt középen egy kályha, oda be is gyújtottak. Vacsi előtt meg után Andris csempészős, bőröndös társasát játszottuk, ami mindannyiunknak nagyon bejött. Tequilát, szivart és aranybálványt csempésztünk kancsók, kalapok és csörgődobok között, úgy, hogy a serif ki ne figyelje.Ha kifigyelte, jött a vesztegetés.
Vacsi után újabb eligazítás következett a holnapi menetrendről: 7:30 reggeli, 8-kor indulás, és cél a 3400-on lévő Namche Bazar.
