2012. október 28., vasárnap

Napló, 2012. október 28.

Ma nem lessz nagyon fárasztó napunk, Pangbocheból vissza kell mennünk Namche Bazarig, amiben talán két keményebb rész van, az egyik a kolostoros Tengbochéhoz visz fel, a másik meg Tengboche után levisz az út egy folyóhoz, ami után vissza kell baktatnunk a 3400-as Namche Bazarhohz és a forró zuhanyhoz.
Reggel a gyönyörű Ama Dablanra való kilátással ébredtünk, próbáltuk vagy ezerrel úgy fotózni, hogy mi is benne legyünk hálózsákban, de ez nem jött össze.


Talán Zsuzsi mesélte tegnap, hogy itt van egy csóka, aki már négyszer biztos volt a csúcson sherpaként, minden elismerésem az övé. Azt viszont kiderítettem, hogy melyik céggel, adventure consultantnak dolgozik, persze hogy új-zélandiak (Hilary is az volt) és meg is néztem 90 ezer dodó egy Everest mászás. Ez az a fajta, amikor ketten tolnak, hárman húznak, egy meg ad oxigént (ne izgulj, palackból).
Az utunk egyébként nagyon szép volt, de ezt inkább képben mondom el.





Amit még tudok érdekeset mesélni, hogy láttunk pézsma őzet. Igen, a pézsma őzből veszik ki a mirigyet, amibúl készítik a pézsma illatot. Természetesen túlvadászott és veszélyeztetett. Kicsi is, mert hogy magas hegyi, de ami nekünk legérdekesebb volt, hogy úgy mozgott, mint egy nyúl.


Találkoztunk még SuperYak-kal, kíváncsian vártam, mikor gyújtja be a rakétáit, de erre sajnos nem került  sor.


Tengbochéban vettünk még egy könyvet a sherpákról, hogy tudjunk majd otthon okosodni. És szerintem láttuk guru ripochét sétálni. 






Namchéban fogadott minket a nagyon aranyos kislány, de őt is le tudtuk volna darálni mérgünkben, mert melegvíz az nem volt, csak a vödörből magadra mered fajta, azért azzal is beértük. Kimentünk még az itteni civilizációba, azaz a német pékségbe, ide csak hárman, mert Andris otthon maradt. Este már elkezdődött a beszélgetés Dinesh-sel, hogy most hány nap is a túra, de ez igazán holnap kulminálódott. 

comments