Azt ígértem,
hogy elmondom majd milyen Kathmandu, ahol nem hatalmas putri, röviden
olyan, mint Déli pályaudvar. Már nincs egy vágóhíd a lépcsőn, de enni
még nem ennék a földről. Azt is előre vetítettem, hogy ez egy mozis nap
lesz, és igen az új 007-et néztük meg őfelsége szolgálatában (gy. k.
James volt őfelsége szolgálatában, nem mi). Egy plazaban voltunk, itt a
kép.
Olyan
volt, mint amilyen most lehet Ózdon egy 80-as években épült Domus, ha
nem fejlesztettek rajta semmit. Ebben van egy-két EUs támogatásból
összehozott pöpec kávézó. Na itt volt egy multiplex, amivel nem volt
nagy gond. Mondjuk itt a QFX Cinema 1 és QFX Cinema 2 két mozitermet
jelentett, nem két mozikomplexumot, de mindegy. A lényeg, hogy ment
rajta a film, ami közel sem volt biztosítva, amikor a sorbanállás közben
itt is ugyanúgy elment az áram, mint a turistanegyedben minden negyedik
órában. Az teljesen új perspektívát nyitott nekem, amikor az elején
Isztambulban megy az üldözés, ugyanis nyilván Európában az egy mucsán,
putterben lévő üldözés, de itt Kathmanduban az ott vásznon fejlettebb
volt, mint ami kint van az utcán, szóval totál kultursokk volt az egész
nekem. Arról nem is beszélve hogy szerintem itt az APD-sek (figyelmi
zavarosok) ugyanúgy kaphatnak moziba beutalót, mint nálunk a reumások a
Gellértbe, mert esküszöm, ha 50 nepáliból 1 végig tudta ülni a filmet
beszélgetés és mobiltelefonálás nélkül sokat mondok. Az igaz, hogy
szegényeknek nem sokat segíthetett, hogy még felirat sem volt az angol
filmhez. Azon végképp ledobtam az agyam, hogy a film közepén volt
szünet, érted? Mondjuk a film jó volt és sós volt a popcorn, szóval a
boldogság megvolt.
Ezen kívül a mai nap is blogot írtunk meg elvoltunk.
