2012. július 23., hétfő

Naplo, 2012. julius 23.

A reggeli a ramadáni maradék volt, ebből következőleg minden volt, amit el tudtok képzelni. Nekem egy szabályom volt, tojáshoz nem nyúlok. Én nem tudom miért van ez, de olyan helyeken, ahol nem jó a konyha azt hiszik, hogy az olajban kisütött tojás, az a tuti, és heteken keresztül olajban úszó rántottát enni finoman szólva is unalmas.
A szálláshoz kértünk taxit, aztán már kint is voltunk a reptéren, minden rendben volt leszámítva a kávézós helyet. Jáván világhíres kávé van, itt meg ebben az olajvárosban képzeljetek el egy olyan kávézót, ami bármelyik Starbucksnak vagy Costának méltó versenytársa lehetne. Mint később kiderült csak designban meg árban. Arra nem számítottunk, hogy ilyen helyen por capuchino lesz drágán... A másik problémánk, hogy keresztfiúnk ajándéka elveszett még az új-zélandi posta jóvoltából, és gondoltuk, akkor itt veszünk egy orángutánt. Kalimantan turizmusát jól leírja, hogy nincs plüss orángután... sehol! Erre még nem gondoltak..
A repülőút említést sem érdemel, kívéve talán az alábbi feliratokat.





Balin már úgy szálltunk le, szedtük fel a csomagunkat és mentünk a taxishoz, mint aki minden nap ezt csinálja. Vicces volt látni hirtelen ennyi túristát. Ahova most megyünk az Sanur, ami elviekben egy nyugis hely Bain, családbarát. Nekünk most pont az kell, hogy ne akarjanak napszemcsót eladni minden sarkon. Egy jó nagy dugón át értünk el az Oasis Lagoon Hotelbe. Nem akarok nagyon lovagolni a témán, de szívesen megkérdeztem volna a névadóktól, hogy az mit jelent, hogy oázis lagúna, mert szerintem csak jól hangzó szavakat pakoltak egymás után. Szerencsére ez volt a legnagyobb bajunk a szállással. Pár kép



Ja, azt nem is mondtam még, hogy azért is volt jó szállásunk, mert az első szobában két egyszemélyes ágy volt összetolva. A reklamáció vége az lett, hogy kicsit még fizettem (azért én, mert ez volt a szülinapi ajándék) és egy a medencéhez való közevetlen kijáratot kaptunk. Hónapok óta ez olyan luxus volt ami fantasztikus volt (leszámítva a véletlenül ingyen kapott helyeket :) Csobantunk, zuhanyoztunk, napágyaztunk. Egy nagy vágyam is teljesült, végre olyan volt a WC hét hónap után, hogy nem kellett előtte három percben fészket raknom, hanem csak ráhuppantam. Hogy hogyan is éreztük magunkat, azt Zsuzsi fogalmazta meg a legjobban. Kérdeztem, hogy lemenjünk-e a tengerpartra. Mire ő:
-Tengerpart sok van, hotel kevés! Nem megyünk sehova!
Nagyon nagy királyok lettünk volna, leszámítva mondjuk oylan apróságot, hogy egyetlen tiszta ruhánk sem volt, kívéve azt a Zsuzsi által már leírt módszert, hogy addig nézed, amíg tisztának nem látod. Elmentünk hát mosatni, de ez volt a max.
Ha már homár, legyen kövér, így étterembe kajáltunk, nem is akármilyen kaját, európait!
Mondtam Zsuzsinak, hogy korán fekügyünk le, mert fáradt vagyok, de hogy, hogy nem elsöröztük az időt és végül későn kerültünk ágyba. Izgultam is, hogy nem fogok tudni felébredni.
comments