Akkor ma nincs mese, kicsekkolunk. De azért persze kihasználtuk az időt, és csak az utolsó percben, délben hagytuk el a szobát. Addig meg kiélveztük a jókis reggelit, a napozóágyat és Tibi még a medencében is csobbant.
Shuttle busszal akartunk Ubudba menni, de nem jött jól ki az indulási időpontja, így Tibi inkább megalkudott egy sofőrrel, aki elvitt minket. Kb másfél óra alatt ott is voltunk. Kinéztünk egy utcát, ahol elkezdtünk keresni szállást. Azt szerettük volna, hogy ma otthagyjuk a csomagunkat a szálláson, bérelünk egy motort, azzal nekivágunk keletnek, útközben megalszunk valahol, holnap visszajövünk Ubudba, és itt alszunk. Sajnos erre nem voltak vevők, így végül egyik nőnél lealkudtuk az árat és kivettük két éjszakára a szobát összesen 200e Rp-ért (5e Ft).
Ubudról olvastuk, hogy nagyon durván felkapott, mert hatalmas Eat, pray, love őrület van, és hát valóban, mozdulni nem lehet a sok pupáktól. A könyv (és a film is) itt játszódik az írónő személyes élményei alapján, és a könyvben valós emberek is szerepelnek. Ez ahhoz vezetett, hogy a könyvben szereplő emberkéknek nagyon pörög most a business, mert tömegesen jönnek ide a magukat kereső nők. A hirdetőújságok tele vannak lélekbúvárokkal, természetgyógyászokkal, és a jóga számtalan formájával. Nekem a kedvencem a flying jóga volt, bár nem próbáltam ki.
Szóval elég gyorsan realizáltuk, hogy sürgősen motorra kell pattannunk, és el innen. A szállással szemben béreltünk is egyet 2 napra napi 40e Rp-ért (1000 Ft), és már robogtunk is. A városból kijutni nem volt egyszerű a forgalomban, de Kuta után már Tibi nagyon rutinosan vette az akadályokat.
Elsőre nem tudtuk megsaccolni, hogy meddig jutunk ma, így csak elindultunk Bangli irányába, ami Ubudtól északkeletre van. Azt olvastuk, hogy Bangli, és a tőle keletre lévő Amlapura között nagyon szép az út, de mi még ha már erre járunk be akartuk iktatni Pura Kehen templomot is, ami Banglitól egy kis kitérő. Útközben megéheztünk, és egy út menti baksósnál ettünk. Nagyon finom volt, Tibi szerint a legjobb amit evett eddig. Én nem tudom ezt így kijelenteni, de tény, hogy nagyon jó volt.
Nagyon élveztük a motorozást. A táj is szép volt, rizsföldek mellett haladtunk el, de maga a motorozás élménye nagyon nagy volt. Némi útbaigazítás után megérkeztünk a templomhoz. Kiváló, szinte csak mi vagyunk. A bejáratnál adtak sarongot, fel is kötötték ránk, és már mehettünk is. Gyönyörű banyan fa (indiai fügefa) állt az udvaron, és nagyon tetszett az egész templom hangulata.
Shuttle busszal akartunk Ubudba menni, de nem jött jól ki az indulási időpontja, így Tibi inkább megalkudott egy sofőrrel, aki elvitt minket. Kb másfél óra alatt ott is voltunk. Kinéztünk egy utcát, ahol elkezdtünk keresni szállást. Azt szerettük volna, hogy ma otthagyjuk a csomagunkat a szálláson, bérelünk egy motort, azzal nekivágunk keletnek, útközben megalszunk valahol, holnap visszajövünk Ubudba, és itt alszunk. Sajnos erre nem voltak vevők, így végül egyik nőnél lealkudtuk az árat és kivettük két éjszakára a szobát összesen 200e Rp-ért (5e Ft).
Ubudról olvastuk, hogy nagyon durván felkapott, mert hatalmas Eat, pray, love őrület van, és hát valóban, mozdulni nem lehet a sok pupáktól. A könyv (és a film is) itt játszódik az írónő személyes élményei alapján, és a könyvben valós emberek is szerepelnek. Ez ahhoz vezetett, hogy a könyvben szereplő emberkéknek nagyon pörög most a business, mert tömegesen jönnek ide a magukat kereső nők. A hirdetőújságok tele vannak lélekbúvárokkal, természetgyógyászokkal, és a jóga számtalan formájával. Nekem a kedvencem a flying jóga volt, bár nem próbáltam ki.
Szóval elég gyorsan realizáltuk, hogy sürgősen motorra kell pattannunk, és el innen. A szállással szemben béreltünk is egyet 2 napra napi 40e Rp-ért (1000 Ft), és már robogtunk is. A városból kijutni nem volt egyszerű a forgalomban, de Kuta után már Tibi nagyon rutinosan vette az akadályokat.
Elsőre nem tudtuk megsaccolni, hogy meddig jutunk ma, így csak elindultunk Bangli irányába, ami Ubudtól északkeletre van. Azt olvastuk, hogy Bangli, és a tőle keletre lévő Amlapura között nagyon szép az út, de mi még ha már erre járunk be akartuk iktatni Pura Kehen templomot is, ami Banglitól egy kis kitérő. Útközben megéheztünk, és egy út menti baksósnál ettünk. Nagyon finom volt, Tibi szerint a legjobb amit evett eddig. Én nem tudom ezt így kijelenteni, de tény, hogy nagyon jó volt.
Utána benéztünk az út túloldalán lévő szuvenírárusokhoz is, ahol Tibi brilliáns alkudozást nyomott. Volt egy sarong szerű naci, ami tetszett nekem, de nagyon sokat kértek érte elsőre. Tibi nekiállt alkudozni, és 150eRp-ról 80-ra lealkudta. Aztán persze jöttek, hogy vegyünk mégegyet. Volt még egy ami tetszett, de hát nem igazán kellett. Aztán Tibi mondta, hogy ha odaadja 40-ért, akkor elvisszük, de egyébként nem kell. A nő próbálkozott nagyon, hogy adjunk legalább 60-at, de Tibi kitartott. Nagyon mókás volt már a szitu, mert mindig jött utánunk a nő, és szövegelt, aztán már mások is becsatlakoztak, voltak akik röhögtek, voltak akik meg beszálltak alkudozni. Végül mikor már látta, hogy tényleg elmegyünk és nem kell, akkor még utánunk szólt, és odaadta 40-ért. A becsatlakozott csóka meg nagyon elismerően szólt, hogy milyen jól alkudik Tibi.
Két nacival és egy vicces élménnyel gazdagabban indultunk tovább. Most már láttuk nagyjából, hogy Routengig fogunk ma eljutni. Kanyargós úton, hegyen föl-le el is jutottunk odáig. Mivel útikönyvünk nem adott tippet, hogy hol szálljunk meg, elkezdtünk kérdezősködni. Egy táblát is találtunk, ami egy panorámás szállást és éttermet mutatott. Sejtettük, hogy ez nem lesz túl olcsó, de legalább a kilátást megnézzük, aztán keresünk tovább. El is mentünk oda. A kilátás valóban gyönyörű volt, rizsteraszokra nézett. A tulaj csóka jött is elénk a nagy marketing szövegével. Végre kibökte az árat is, 650e Rp. Mondtuk, hogy ez szép és jó, valóban gyönyörű a kilátás, de mi ennyit nem akarunk szállásra fizetni. 400-nál többet semmiképp nem adnánk. Ment a huzavona, és végül 400-ért ottaludtunk. Mi voltunk az egyetlen vendégek.
A csodás kilátás közepette megvacsoráztunk, majd jó korán el is aludtunk.
Két nacival és egy vicces élménnyel gazdagabban indultunk tovább. Most már láttuk nagyjából, hogy Routengig fogunk ma eljutni. Kanyargós úton, hegyen föl-le el is jutottunk odáig. Mivel útikönyvünk nem adott tippet, hogy hol szálljunk meg, elkezdtünk kérdezősködni. Egy táblát is találtunk, ami egy panorámás szállást és éttermet mutatott. Sejtettük, hogy ez nem lesz túl olcsó, de legalább a kilátást megnézzük, aztán keresünk tovább. El is mentünk oda. A kilátás valóban gyönyörű volt, rizsteraszokra nézett. A tulaj csóka jött is elénk a nagy marketing szövegével. Végre kibökte az árat is, 650e Rp. Mondtuk, hogy ez szép és jó, valóban gyönyörű a kilátás, de mi ennyit nem akarunk szállásra fizetni. 400-nál többet semmiképp nem adnánk. Ment a huzavona, és végül 400-ért ottaludtunk. Mi voltunk az egyetlen vendégek.
