Hajnalban megszólalt a
vonatfülkében a hangszóró, hogy megérkeztünk, leszállás. Nem mintha nem lettünk
volna már fenn a szobatársak ébresztőjének köszönhetően, de azért kedves volt
tőlük, hogy bemondták nekünk. Mi meg frissen és üdén le is
pattantunk a vonatról.
Kellett azért egy kis idő a
vasútállomás várójában, amíg összeszedtük magunkat, de szerencsére nem volt
sietős a dolog, még csak fél 6 volt. Kb fél órát csak néztünk ki a fejünkből,
aztán kinéztem az útikönyvből hogy kell mennünk, megvettük az esti vonatra a
jegyet Hanoiba, letettük a csomagunkat a vasútállomásnál lévő hotelbe
megőrzésre, aztán elvitettük magunkat egy taxissal a buszállomásra.
Azért jöttünk Dang Hoiba,
hogy a Phong Nha Ke barlangot megnézzük, ami állítólag nagyon szép. Ez viszont
még kicsit odébb van innen. Oda lehet menni busszal, taxival, vagy befizetett
úttal. Mi a buszra szavaztunk. A buszállomás elég kihalt volt, de szerencsére
volt egy nagyon aranyos pénztáros csajszi. Ő felvilágosított minket, hogy tök
jó, hogy idejöttünk, de a busz a vasútállomásról indul (ezt az apró részletet a
Lonely kifelejtette), de nincs gond, mert úgyis csak 2-kor megy, csak egy járat
van naponta. Hát ez kiváló, akkor ez a verzió ki is esett. Akkor megnézünk egy
utazási irodát, ahol elvileg szerveznek jó túrát, és befizetünk egy ilyenre.
Elindultunk befelé a városba, de útközben megálltunk egy kávéra. Nagyon
viccesek itt ezek a kávézók, meg mindenféle kajáldák, mert mini székeken ülnek
az emberek. Ilyen méretekkel utoljára oviban találkoztam, de úgy látszik nekik
kényelmes. A másik ami érdekes volt ebben a kávézóban, hogy nem olyan
kiszerelésben érkezett az asztalunkra a kávé mint ahogy megszoktuk, hanem a
csészén volt a szűrő kávéstul, benne a víz, és csöpögött le a kávé a csészébe.
Az íz és az állag se a megszokott volt, sokkal sűrűbb volt, de nem volt rossz.
A kis frissítő után
célbavettük a Lonely által javasolt irodát. Ekkorra már 8 óra körül volt. Ott
azt mondták, hogy van túra, de a Phong Nha Ke barlangba nem lehet menni most,
mert túl magas a vízállás, és ez egy hajókázás lenne a barlangban, de nem fér
be a hajó, viszont a Paradise barlangba lehet menni. Erről azt olvastuk, hogy a
világ leghosszabb száraz barlangja, pár éve fedezték fel, 2011-ben nyitották
meg a nagyközönség előtt, és nagyon szép. Én kicsit sajnáltam, hogy nem lehet a
hajós túrára menni, de azért ez a Paradise is jól hangzott.
Közben a csajszi átpasszolt
minket egy hotelhez, úgyhogy végül a hotelben fizettünk be a túrára, és meg is
reggeliztünk ott. 10-kor indultunk egy kisbusszal, egy német pár, egy vietnámi
csaj a dubai-i pasijával, meg a tesójával voltak az útitársak. A német pár
kimondottan jófej volt, jól el is beszélgettünk velük az úton.
Kb 2 óra buszozás után
elérkeztünk a nemzeti parkhoz. Mintha egy új világba csöppentünk volna,
egyszerűen gyönyörű volt a látvány. A füves síkságból hirtelen kiemelkedő
hegyek sokasága vett minket körül. Egyre gondoltunk Tibivel, kár, hogy csak egy
napunk van, egy egész hetet el lehetne tölteni itt. Hamarosan megálltunk
kajálni, ez is benne volt a programban. Ott az utcán összefutottunk egy
ausztrál csókával, aki a híres nevezetes Farmstay tulaja. Ez egy nagyon dicsért
szállás itt a nemzeti parknál. Megszólított minket, beszéltünk vele pár szót.
Mint kiderült még most is, hogy alig vannak turisták ők fullon vannak.
Ebéd után jött a barlang.
Volt egy vezetőnk, de sokra nem volt jó. Túl jól nem beszélt angolul, és nem is
tudott túl sokat a barlangról, ellenben önbizalma az volt. Legalább kedves
volt. Golfautóval vittek a bejárattól a sík részen (ez aztán a szolgáltatás)
egészen a hely lábáig, aminek a tetején volt a barlang bejárata.
Belépve a barlangba egy
hatalmas terem fogadott minket, állítólag 100m-es magasságot is eléri
helyenként a terem. Nem, ez nem a kuszos barlang tura. A 31 km-es barlangból 1 km-t lehet megnézni sétálva, és
további 6-ot még egy mászósabb túra
keretében. Nagyon gyönyörű és hatalmas csepkövek mindenfele, és a látványt csak
fokozta a hatalmas tér. A képek sajnos nem adják vissza a látványt, de azért
talán adnak egy kis ízelítőt.
Egy kis utánajárással azt is
megtudtam a netről, hogy ebben a nemzeti parkban van a világ legnagyobb
barlangja is, a Son Doong, amit 2009-ben fedeztek fel, és még nem végeztek a
feltárásával. Egy helyi csóka már a 90-es években rátalált a barlangra, de
mivel a barlangban lévő gyorsfolyású folyó nagyon nagy és ijesztő hangokat ad
ki, a csóka nem mert bemenni. Néhány évvel ezelőtt derült ki egy brit
barlangász csoport számára, hogy van aki tud erről a barlangról, és a csóka
segítségével nekiálltak felfedezni. Nem volt egyszerű megtalálni így se, mert a
bejárat a dzsungelben van, alig észrevehetően. Ez egyelőre nem látogatható a
nagyközönség számára, egy túrát láttam a neten, az egy több napos kaland.
Szóval van itt mit nézni
bőven, és még túrázni is lehet a hegyekben. Ez az a hely ahova vissza kell
jönni, és lehetőleg ilyentájt, amikor nincs sok turista.
A barlangnézés után kb 4-kor
értünk vissza Dang Hoiba. A vonat indulásáig még neteztünk meg kajáltunk egyet
a vasút mellett.
A vonatunk most se késett
sokat. Ezennel egy durián szag mentes vonaton egy 6 ágyas fülkébe kerültünk és
ráadásul aranyos szobatársakkal, akik tudtak suttogni. Elég fáradtak voltunk,
hogy hamar elaludjunk, és most még azon se kellett aggódnunk, hogy fennmaradunk
a vonaton, mert végállomásra mentünk.
