2012. szeptember 17., hétfő

Naplo, 2012. szeptember 17.


Ismét korán keletünk, de most nem volt annyira para, mert tegnap lefeküdtünk időben. Azt nem is mondtuk, tegnap egy komoly üzelti döntést kellett hoznunk, ki kellett választani, hogy milyen csomaggal megyünk a Halong-öbölbe. Egy kevés vacila után a legdrágább mellett döntöttünk :), aminek az az oka, hogy nagyon sok horror storyt hallottunk olcsóbb utakról, meg egy éve egy hajó is elsüllyedt, szóval nem akartuk megkockáztatni, hogy ételmérgezéstől szenvedve a kajütben hajókázzunk. Mondjuk a két napos programra a 80 dodó szerintem vállalható összeg.
Rég volt ilyen, hogy gyakorlatilag semmivel nem kellett törődnünk, jött értünk a szállásra egy csóka, aztán már vittek is minket kisbusszal Halong citybe. Már a buszon jött a kellemes meglepetés, hogy a 14 fős hajón négyen leszünk két angollal, ránk fog jutni egy kemény 7 fős személyzet, karaj. A kikötő nagyon durva volt, töménytelen mennyiségű turahajó van, a miénk igen csak jónak tűnt, összehasonlítva a többivel


Ahogy látjátok, minden hajó fehér, ez egy pár éve hozott kormányzati szabályozás; szvsz nem éppen a legrosszabb állás az, ahol az a dolgod, hogy kitalálsz ilyeneket. A hajónk a fedélzetről is kitűnőnek bizonyult, jobban mondva messze felülmúlt minden korábbi várakozásunkat.




Az utitársaink is nagyon jó fejek voltak, Mike és Susan. A srác a Shettland-szigetekről van, innen is ritkán találkozol emberekkel. Külön érdekesség, hogy Mike és Susan kb háromszor találkoztak életükben, van egy közös barátjuk és egy borokkal súlyosbított este alkalmával találták ki, hogy ők együtt eljönnek 10 hétre utazni DK-Ázsiába. Egyébként 35 évesek, Mike mérnök, Susan bába. Mikenak nem szeret utazni a párja, Susan meg friss kapcsolatban, annyira friss, hogy az utiterv és a jegyek már megvoltak,  mikor összejött a párjával. Szerintem nagyon aranyos dolog, hogy így utaznak.
Most, hogy már majdnem minden mást leírtam, elkezdek kitérni a nem elhanyagolható látványvilágra is körülöttünk, azaz a leszálló sárkány öblére. A vezetővel öten voltunk a hajón, és három fajta történetet ismertünk arról, hogyan alakult ki az öböl, de a biztos pont a sárkány, akinek vagy kicsinyei a szigetek, vagy a farkával csapott szét a sziklák között...  Vezetőnk egyébként kétszer is elmondta, hogy alakult ki, egyszer földrajzi szempontból, egyszer meg legenda szerint. Én majdnem átborultam az oldalkorláton a röhögéstől, mert mindkettő story ugyanúgy kezdődött, hogy "200 millió évvel ezelött", és hasonlóan is folytatódott, annyi különbséggel, hogy az egyik esetben a tektonikus mozgások, a másik esetben a sárkány mozgások szabdalták fel az öblöt.  Magunk közt megpendítettük, hogy lehet, hogy azt hiszik, hogy a "Tektonikus" az egy sárkánynév, és be kell valljuk az valóban elég menő sárkánynév lenne.
Wikipédiás kutatásom eredménye szerint az öböl folyamatosan formálódott, kialakult egy majdnem 1000 méter mély mészkőréteg, aztán hol az egész víz alatt volt, hol meg teljesen szárazon. Nyilván mosta az eső, meg a tenger, de volt földkéreg mozgás is, emelkedés, süllyedés. Annyira változozz, hogy a mostani alakját csak ezer éve vette fel. A lényeg, hogy az öböl valóban lélegzetelállító, ahogy a több száz kisszikla között siklik hajó, és még az sem tudja ezt elrontani, hogy hajóból rendkívül sok van.





Az öböl egy bizonyos szakaszán kiszálltunk a hajóból és kajakba ülve vágtunk neki az egyik kis szigetnek, ahonnan igazán lenyűgöző kilátásban volt részünk.






A sziget partján volt egy kis mesterséges strand, ami elég nyomor volt (értsd iszonyat szemetes), de sikerült rábeszélni a vezetőnket, hogy inkább kajakozzunk még egy kicsit. Két sziklával odébb már alig voltak hajók, és (nyálas, nem nyálas:) meseszép volt ahogy a sziklák között eveztünk.





A kajakozáskor megtaláltuk Mikenak a pacskerját a vízben, amit még a nagy hajón ejtett bele véletletnül, ez azért nem látszott túl valószínűnek. A vacsora elött volt egy gyors főzőkurzus, ahol tavaszi tekercset csináltunk. Nem volt igazán egy mesterkurzus, de nem is ez a lényeg. Arra viszont kitérnék, hogy a hajón csomó minden jó volt, de semmi nem fogható a szakács répafaragási virtuozitásához, szállhatott a répaforgács rendesen. Most csak az első két helyezettet mutatom:



A sok kajától és az MSGtől mind a négyen rosszul lettünk, és ezen a bor sem segített sokat. Nem gond, korán fekvés lett a vége lakomának.
comments