Irány Mianmar, ráadásul
Bangkokon keresztül. Az gondolom senkit nem fog meglepni, hogy korán keltünk,
esküszöm tök uncsi lehet minden bejegzésünk eleje: így ébredtünk, ilyen
fáradtak vagyunk :)
Azt Zsuszi már írta, hogy
Vietnamban mindenki parázik, hogy nehogy lekésd a repülőd, most is már
haptákban vártak minket. Monjduk kifelé menet kezdtem megérteni, mert az itteni
gyorsforgalmin baleset volt, sofőrünk meg elkezdett egy flugos futamot nyomni
rízsföldeken keresztül, mert hogy úgy majd odaérünk. Kicsit elkezdtünk izgulni
mi is, de elterelte figyelmünket, hogy az út mellett kétszer is egy halotti
menet mellett mentünk el, és nem fogjátok kitalálni, hogy mi történt, sofőrünk
mind a két alkalommal kivett a kesztyűtartóból két ötszázast (kb 10 Ft), és a
letekert ablakon kiszórta a gyászmenet mellett, úgy hogy repült a pénz a
fityfenébe... ja és közbe morgott, hogy imát, vagy hogy most küldte őket a
bánatba, azt nem tudom, de volt egy akkora köteg ötszázasa abban a
kesztyűtartóban, hogy annyi halott nem is lehet Hanoiban.
A gépet szerencsésen
elértük, és már el is hagytuk Vietnamot. Mi nagyon bánjuk, hogy egy hét állt a
rendelkezésünkre megnézni ezt a országot, ahol látnivaló rengeteg, a kaja kiváló,
a kultúra és a történelem pedig lebilincselő. Ide mindenképp vissza szeretnénk
jönni, és ha jövünk, akkor csak ide, mert egy 2-3 hetes nyaralás biztos nem
elég erre az országra. Nagyon örülünk, hogy András adott egy adag tippet a
miről és hogyanról, nagy hasznát vettük. A legtöbbet amiatt emlegettük, hogy a
telefonban azt mondta, hogy „itt a helyi erők mindig többségban vannak”, és ez
egyrészt valóban így is volt, másrészt a helyi erők szófordulat bekerült az
aktív szókincsünkbe, mert tényleg helyi ERŐként viselkednek, főleg éjjel
ordítva a vonaton :)
Bangkokban még az utolsó
simításokat végeztünk az intézkedésünkön, mert Myanmarban nagyon korlátozott
lesz a net, így többek között még hazatelefonáltunk, vagy emaileket
válaszoltunk vagy éppen a blogot írtuk.
A myanmarba, azaz a Yangonba
menő repülőn csak turista volt. A váróban aggódtam is, hogy basszus ez tele
lesz turistával (hol vannak a helyi erők? :)), de a gépre felszállva már látszott,
hogy okaj, hogy csak turista, de a gép alig ha harmadig volt tele.
Megérkeztünk Yangonba, és
rögtön a repteren meglepődtünk, mert elég kultúrált volt. A szállásosok ki is
jöttek (ha nem is elénk, de másért a reptérre), így becsatlakoztunk oda. Most
már itt is vagyunk Yangonban, és a várakozásunk ellenére van net, de nagyon
lassú. Így képeket nem tudunk feltölteni. Lehet, hogy jelentkezünk, de igazából
a legnagyob valószínűséggel október 15-én számítsatok a következő bejegyzésre.
Ha esetleg korábban, facebookon jelezzük :) Mi nagyon várunk egy autentikus
környezetet, és reméljük azt fogjuk tudni mondani, mint Rudyard Kipling: „Ez
Burma, teljesen más ország, mint bármelyik másik, amit eddig ismertél!”
