Mindjárt otthon. Egy éve ilyenkor hatalmas izgalomban voltunk: jött a karácsony, aztán három nap múlva már kaptuk is fel a hátizsákunkat, hogy tele kíváncsisággal és várakozással nekivágjunk a nagyvilágnak. Akkor még csak sejtettük, hogy jó lesz, most viszont már bizton állíthatom, hogy fantasztikus volt ez az egy év. Nagy nagy boldogsággal térünk haza, azt kaptuk ettől az úttól amit vártunk tőle: sok-sok élményt, tapasztalatot, tudást és azt, hogy még mindig nagyon szeretjük egymást :-).
Persze fárasztó egy ilyen utazás. Fárasztó minden nap hátizsákot pakolni, napról napra kitalálni, hova tovább, minden pillanatban ébernek lenni, nehogy átvágjanak, vonaton, buszon, hajón utazni, hajnalban kelni, kómásan pénztváltani, megérkezni az ismeretlenbe és folyton alkalmazkodni az új szituációhoz, és feldolgozni a sok-sok élményt. Mert minden pillanatban új élmény éri az embert, már csak ha átmegy a szomszéd boltba 5 percre, akkor is csupa új dologgal találkozik. És bár mindez kimerítő, ez adja az egész utazás báját is egyben. Jó érzés szabadnak lenni, minden nap újabb érdekességekkel találkozni, folyton tanulni és tapasztalni, szokatlan szituációkban kipróbálni magunkat és rájönni, hogy jé, hát ez is megy.
Annyi mindent tanultunk a világról, természetről, történelemről, vallásról, magunkról és egymásról. A legtöbb országról voltak előzetes elképzeléseink, és döbbenetes volt megtapasztalni, hogy mennyire más a valóság, mint amilyen képet az ember az olvasottak alapján kialakít a fejében.
Persze van több dolog is, amit máshogy csinálnánk, ha újra elindulnánk, de összességében azt hiszem nagyon jól alakultak a dolgaink. A természet nagyon kegyes volt hozzánk mind időjárásban, mind pedig az állatok frontján. Kevés embernek van olyan szerencséje, hogy láthat orkákat partra vetődve vadászni, de orangutánkutatásba belecsöppenni se volt semmi. Nem is beszélve a teknősökről, aki meg akart kóstolni, vagy épp tojást rakott, mantákról, akik körülöttünk úszkáltak, tapírokról, akik szökkenésétől döng az erdő, tigrisről, aki ránk mordult, rínóról, aki kicsinyével falatozott, és sorolhatnám a megannyi állatot, akik voltak olyan jó fejek és megmutatták magukat nekünk.
Az emberektől kaptunk hideget, meleget, de azt hiszem nem csak a nosztalgia szól belőlem ha azt mondom, a pozitív élmények voltak túlsúlyban. Kedvenceim a vanuatui emberek, akik a fővárosban is kedvesen rádköszönnek, de a panamaiak, kambodzsaiak, új-zélandiak és mianmariak szoros versenyt futnak a második helyért. Persze vannak csalók mindenhol, de annyi kedvességet és mosolyt kaptunk az év során, hogy az csak na.
Nagyon boldog vagyok, hogy Tibi anno Új-Zélandon megálmodta ezt az utat, és aztán nem csak álmodozott, hanem kitartott mellette és megküzdött, majd megküzdöttünk érte, hogy meg is tudjuk valósítani, és mindennek én is részese lehettem. Fantasztikus élményeket éltünk át együtt rengeteg közös kalanddal.
Jó volt nagyon egy évig menni... árkon bokron.
