Ma reggel kb két órát töltöttünk azzal, hogy összetákoljuk ezt a képet:
Igen, ennyi mindennel mentünk, bár volt egy két cserejátékos, pl az elején nem volt búvárszemüvegünk, de volt platypus (a hátizsákba tehető kulacs). Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy iszonyat kevés fölösleges cuccot vittünk magunkkal. Jó, volt olyan, mint például a múanyag kanál, amit csak kb háromszor használtunk egy év alatt, és azért volt például olyan costa ricai autóbérlős számla, amit gyakorlatilag a fél világon át cipeltünk, de összességében egész jól működött a konstans lomtalanításunk, és meleg helyen 10-12 kg között, míg hideg helyen kb 15 kg-on tudtuk tartani a hátizsákunk súlyát. Lényeg, a lényeg... az embernek nagyon nagyon kevés tárgyra van szüksége, ahhoz hogy boldog legyen :)
Mivel nagyon ügyesek voltunk, és majdnem mindent elintéztünk, nagyon más programot nem is szerveztünk mára, mint hogy barnulásprojektként kidobjuk hab testünket a napra majd négyre jógázni megyünk.
A hullámok egész nap nagyon jók voltak, és jóga elött is fürödtünk pár jót, de az uccsó tengeri fürdésünkkor jóga után volt egy olyan hullám, ami Zsuzsival minket egymásnak dobott (finoman, nem egymásnak placcsantott), ami iszonyat pompás, fantasztikusan jó befejezés volt.
Vettünk még pár szuvenírt, nyomtunk egy kis búcsúvacsit, majd kb 11-kor sétáltunk vagy egy órát a parton, hátha most jönnek tekibák. Sajnos ebben nem volt szerencsénk, de azért nem panaszkodunk. A hozzánk csapódott tekiőr csóka azt mondta, tavaly 9 teknős jött, szóval nem volt rá túl sok esély. Nem egyszer felemlegettük az osztrapeuta varázslót, mer ő megmondta, hogy nem szabad a tengerparton sétálni, mert a ferdén sétálás szétszedi a csípőt, mi viszont szeretünk veszélyesen élni.
Lehet, hogy nektek kicsit uncsi, hogy most már minden az utolsó, de nekünk számított, hogy most volt az utolsó esténk, amikor szálláson alszunk. Nagyon nagyon jól érezzük magunkat Zsuzsival, és teljes megelégedettséggel nézünk a hazaút elé.
