2012. december 16., vasárnap

Napló, 2012. december 16.


Délelőtt én még szöszöltem, mikor Tibi már fürdőnaciban csobbanásra kész állt az ajtóban. El is indult előre, hogy addig is kiteszi habtestét a Little Italy napozóágyára. Hamarosan megyek én is utána, és azt látom, hogy egy párral beszélget. Ahogy odaérek, Tibi egyből kisegített, hogy emlékszek-e a kanadai párra, akikkel Yangonban találkoztunk utolsó szállásunkon. Jól jött a segítség, mert elsőre nem volt meg, de ekkor beugrott minden. Milyen kicsi a világ! Ők akkor vágtak neki Mianmarnak, amikor mi utolsó napjainkat töltöttük ott, aztán jöttek egyenesen Indiába. Agondára pedig 5 napja érkeztek, és a part északi (nagyon csendes) végében szálltak meg egy parti bungalowban.
Beszélgetünk erről, arról, amikor egyszercsak kibökik, hogy egyik nap reggeliznek a szálláson, amikor oldalra néznek, majd mégegyszer odanéznek, aztán egymásra: te, ez nem Richard Gere? Hát de. Képzeljétek, itt Agondán a szállásukon szállt meg Richard Gere pár napra, és a mellettük lévő asztalnál reggelizett. Én teljesen oda voltam meg vissza a hír hallatára, de sajnos gyorsan le is hűtöttek, hogy tegnap elment. Innen már csak maradt az "egy beachen voltam Richard Gererel" jelmondat. Azért ez se rossz :-) Azoknak akiket érdekel elárulom, hogy Indiába a Dalai Láma előadására jött, Agondára meg jógázni. A kanadaiak elmondása szerint teljesen visszafogottan nyaralt, a szállás egy 20 dodós bungalow, amiben nincs melegvíz.
No nekem ez volt a nap eseménye, este el is kellett újságolnom szülőknek a telefonba. Igen, ma sikerült összehoznunk az internetet, bár néha megszakadt a beszélgetés a szokásos áramszünetnek köszönhetően. Mivel most beszélünk utoljára a szülőkkel az út során, mindkét helyre bejelentkeztünk.

comments