Napló, 2012. január 31.

A második napot Sirena környékén töltöttük. Ez rögtön azzal indult, hogy reggel 5-kor már kint is voltunk a folyónál (ez a sok itteni folyó közül az egyik). A hajnali időpontban ha szerencsénk van állatok jönnek inni a folyóhoz, és mivel ekkor jött a dagály is, elképzelhető, hogy bullet sharkok és krokodilok úsznak fel a folyón. Ez jó tervnek hangzott és már a zabszem is bent volt a seggünkben, mert egy másik kanadai utazó pár pár másodpercre látott egy ocelotot (röviden: ez egy kisebb fajta pöttyös macskaféle).
10 per várakozás után William ki is szurta, hogy úszik del a folyón egy krokó, ennek nagyon megöröltünk.

Sajonos emlős nem jött inni, így elindultunk vissza. William ekkor mondta, hogy na akkor most kezjünk nagyon gyorsan menni, mert a majmok elkezdtek vészjelzéseket leadni, így lehet, hogy pumát láthatunk. Mentünk, ahogy birtunk, de sajnos nem láttunk semmit! Visszaindultunk a táborhelyhez, amikor egyszer csak megjelent egy tapír!

Sajnos nagyon jo kepet nem sikerült csinálni. Éppen ezen bosszankodtam, amikor egy kistapír is előbújt a bozótból anyu után. Halkan utánuk lopóztunk és sikerült megnéznünk, ahogy eltűnnek egy pataknál. Vidáman indultunk vissza, amikor egyszer csak megjelent még egy tapír! Ő viszont hatalmas szökkenésekkel, óriási ricsajjal "elillant"... kb a fél erdőt letarolta. A tapírok egyébként nagyon érdekes állatok voltak. Az orszarvúak a legközelebbi rokonaik, emellett van egy kis ormányuk és mindezek mellett olyan szőrük van, mint a lovaknak és olyan fülük, mint a szamaraknak. Békés növényevők, és bár nem elefánt méretűek, azért nem kötözködnék velük.
{innentől Zsuzsi folytatja:}
Visszaérve a táborhelyre nekiláttunk reggelinknek. Közben perzse a hajnali élményeket beszéltük. A 3 tapírral nagy királyok voltunk, William egyből azzal indított, hogy eldicsekedett a többi túravezetőnenk ezzel, hiszen ez még neki is nagy szám volt, hogy ilyen rövid időn belül látott 3-at. Pedig ő az erdőben nőtt fel, így látott egy s mást. Miközben épp a reggelinken nyammogtunk, egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy nagy lett az izgalom... a "terszra" érve megláttuk a 4. tapírt. Ő kijött egészen a szállás előtt lévő tisztás széléig, így székben ücsörögve figyelhettük meg amint falatozik a fákból, majd eztmegunván leheveredik, és a madarak megkezdik a takarítást rajta: rászálltak, és kicsipegették a rovarokat a szőre közül. Ezzel mindenki jól jár :-)

Nem sokkal ezután megkezdtük 2. túránkat. Míg eddig a másodlagos erdőket jártuk, most elsődleges erdőbe mentünk. Bár nem volt olyan sűrű mint amiben az Arenalnál jártunk, a fák mérete egyértelművé tette hol járunk.

A hatalmas fák tetején hatalmas volt a ricsaj, ugyanis pókmajmok harcoltak egymással területeikért, messzebről pedig bőgőmajmos bőgése hallatszott. Nagy élmény volt az állatoktól hangos erdőben bandukolni és a különleges fákat tanulmányozni. Az eyik pl. tejet ad, ha kérgét megvágják tejszerű folyadék jön belőle, amit meg is lehet inni.

Láttunk továbbá gumifát, liánokat, fügeféléket, és még sok érdedkes növényt (erről részletesebben lásd Dzsungelharc c. cikk)
Állatokból az aguti volt most újdonság, ami Tibi szerint egy nagyobb nyusziszerű patkány, de szerintem aranyos és még néhány madár.
Erdei túránk után ismét elmentünk a folyóhoz, ahol most is ott voltak a krokók. Egy másik csoport vezetője valahogy jó ötletnek gondolta, hogy egy hosszabb bottal megpiszkálja a part mentén víz alatt lévő krokót, hátha kiemelkedik (látva az állat méreteit és fogait ezt még Tibi is hülye ötletnek tartotta :-) ). Hát az orrát ki is dugta, de szerencsére ennél meg is állt... úgy tűnik nem volt éhes és nem volt kedve velünk foglalkozni.

Mi viszont megéheztünk, így visszamentünk a táborba ebédelni. Egy kis pihit is beiktattunk, majd délután ismét útrakeltünk.
Megálltunk egy folyónál fürödni (ez nem a krokós folyó), ami fölött volt egy majomátjáró, így a vízből figyeltük a fölöttünk átkelő majmokat.

Később túránk során láttunk tukánt, vaddisznó csordát, illetve hatalmasakat ugró pókmajmokat. Hihetetlen, hogy ilyen távolságból hogy találják el az ágakat...

Mivel a táborhoz visszaérve még világos volt, William nélkül kettesben lesétáltunk ismét a reggeli folyóhoz és onnan néztük a naplementét krokó barátunk társaságában.

comments

Naplo, 2012 januar 30.

Azt hiszem meg nem irtuk, hogy mit is tud ez a nemzeti park, sogenante Corcovado. A plecsnijei kozul a legcifrabb, hogy bekerult a Lonely 2012-es legjobb uticeljai koze a vilagon. Ennel szinesebben leirva arrol van szo, hogy Costa Rica delnyugati reszen van egy olyan felsziget, aminke a 25%-a vedett es radasul ez a vedett terulet esoerdo. A terulet viszonylag elmaradott es ezert kevesebb turista jar erre, mint Costa Rica tobbi reszen. A terulet sajatossaga, hogy be lehet menni egy 18km-re levo turistahazba, es ez az ut vegig a tengerpart mellett megy. A tengerparttol azonnal indul az esoerdo, ennek meg az az elonye, hogy egyreszt a tengerben sok a kaja, ezert idejonnek az allatok az erdobol, masreszt a tenger zugasa elmyomja az emberi leptek zajat igy konnyebb megfigyelni az allatokat.
Es akkor el is jott a reggel, indulas a Corcovadoba! Hogy mennyire vadoszeru a dolog, az rogton latszik abbol, hogy nez ki a buszunk amivel a nemzeti park hataraig jutunk.

Ez tulajdonkeppen egy platos teherauto egy ponyvaval leteritve. Itt mi mar azt hittuk, hogy a vilag vegen vagyunk, de az ut kozben azert meg jo par szallast, kisebb panziot sikerult felfedezni, szoval azert a civilizacio terjeszkedik, megsem olyan elhagyatott ez, mint ahogy gondoltuk. Azert, hogy biztos legyen, hogy nem az M6-oson vagyunk par folyon atment a teherauto kozben (igen, hid nelkul, a vizben). Amikor megerkeztunk Williammel elindultunk a tengerparti uton. Ahogy irtam, ez 18 kilomisi es bar szintkulonbseg nincs, azert kozel sem egyszeru a dolog, mert tobbszor kell a homokban baktatni, amibe besullyed az ember laba.

A hoseg befele menet meg nem nagyon keseritette meg az eletunket, meg is jegyeztuk, hogy nagyon jo idonk van. Emellett nekem nagyon nehez volt a hatizsakom, mert a tegnapi bevasarlas eleg bokezure sikerult. Az ut felenel nagyon nem voltam megyozodve, hogy Zsuzsira es ram vacsorara valoban kell fel kilo teszta, ket tonhalkonzerv es fel lityo paradicsomle. Roviden, nagyon megszenvedtem a befeleuttal.
Ami a kemeny menetelest kellemesebbe teszi, hogy az uton nagyon sok mindent lehet latni. Rogton az elejen lattunk arapapagajt, aztan  egy bagyobb pokot. Ennel nagyobb orom az volt, amikor megpillanotttuk az elso emlost, egy vaddiszno(cska)t, de utana rogton jott a tobbi foszereplo: egy mosomedve szeru koati, oz es ami nekem nagyon tetszett az a hangyasz.

Ez utobbirol en nem is tudtam, hogy a fara is maszik, de ezt nagyon gyorsan be is mutatta nekunk. A fakon nagyon gyakran majmok ugralnak es jatszanak. Negy fajta majom van Costa Ricaban es szerencsere nekunk mind a negyet sikerult latni. A bogomajmoknak nem veletlenul ez a nevuk. Csak miutan az ember tudja, hogy ez egy pici majom, azutan nyugszik meg. A hangja a legkemenyebb ragadozonak is becsuletere vallna. A csuklyasmajmok allitolag a legokosabbak, bar ilyet itt nem lattunk, de a Barra Honda barlangtura elott lattuk oket az erdoben. A legkisebb majom a mokusmajom, ami nagyon kicsi es mar mar sarga. Errol tudok is betenni egy jo kepet:

Es az utolso azt hiszem minden Eden Hotel rajongo kedvence, a pokmajom, A pokmajmok nagyon nyulankok, es ezert nagyon ugyesek es furgek a lombok kozott. Farkuk hosszu es nagyon ugyesen hasznaljak kapaszkodasra. Sot mi tobb a farkuk vegen tapinto idegek is vannak, igy kozel olyan jol tudnak vele tapintani mint a kezukkel.

A vezetunk, William rogton az elejetol nagyon jo vezetonek minosult. Mindenrol tudott mondani jo par erdekes dolgot, es ami a legmegnyugatatobb volt, hogy az esetek egy otodeben azt mondta, hogy nem tudja hogy ez vagy az miert van ugy... gondoltuk, akkor a negyotodot csak tudja. Mint kiderult o csak negy eve vezeto, de gyerekken az erdoben nott fel, az apjaval farmjuk volt, es vadasztak. Eleg meggyozo volt a dolog, mar  masodik oraban nem hagyott a storyja ketseget, amikor egy bananfa bedolt az utra. Elokapta a machetejet, es ket suhintassal szetvagta a fat. Nekem tobb se kellett, megkerdeztem, hogy na ezt en is kiprobalhatom-e.

Az allatok mellett a taj is nagyon szep volt. A tengerparti menetelesben nem mindig elvezni azt, hogy egy egy gyonyoru strandon megyunk, de azert idonkent meg-megalltunk, hogy megcsodaljuk a latnivalokat.

Sotetedesre ertunk el a taborhelyhez, amit Sirenanak hivnak. Van egy reptere is, azert nem kell Heathrowra gondolni:

A szallason kb 10 masik turista volt, es a legtobben satorral. A satorral dolgot is ugy kell elkepzelni, hogy a szallas colopokon all a kigyok es mas nem kivanatos elolenyek miatt. A sator a szallas padlojan van felverve. Mi azt mondtuk Williamnek, hogy mi lenne, ha nem satorban aludnank, hanem matracon es szunyoghaloval. Azt mondta persze, semmi gond ezzel, ossze is raktuk a jo kis agyunkat.

Ez utan mar csak a vacsora es a furdes volt vissza. Mint kiderult, William ugy gondolta, hogy a kaja, amit mi vittunk az az ove is, igy harman ettuk meg. Nem mondom, volt boven, de azert azt Zsuzsival erdekesnek tartottuk, hogy mi cipeljuk a vezetonk kajajat :)




comments

Naplo 2012. januar 29.

7 korul keltunk, mert ugy terveztuk, hogy a varosban levo nemzeti parkos irodaba megyunk (8-kor nyit) es elintezunk mindent amit a turankhoz el kell intezni, majd utnak is indulunk. Eredeti tervunk szerint 3 napot szerettunk volna a parkban tolteni, egy nap tura a kozponti Sirena nevu taborhelyhez, ott taborveres, masnap a Sirena koruli turautvonalak bejarasa, harmadnap pedig tura vissza ki a parkbol. Azt gondoltuk idealisnak, hogy a be es kiutat egyedul tesszuk meg, es a benti turakat pedig vezetovel, hiszen egy szakavatottabb szem segitsegevel sokkal tobb mindet lehet latni, es sokat is lehet tanulni toluk.

Mikor odaertunk kiderult, hogy ez azert nem megy olyan egyszeruen mint ahogy gondoltuk. Gyorsan vilagossa valt, hogy ma mar nem lehet elmenni annal az egyszeru oknal fogva, hogy nincs busz, ami elvinne a kiindulopontra. Meg vezetot se lehet ugy fogadni ahogy gondoltuk, mert csak a teljes turat vallaljak, benn a parkban nem fogunk talani erre embert. 

No meg persze ott van az is, hogy ahhoz, hogy bejussunk a nemzeti parkba es ott tudjunk aludni, foglalni kell elore helyet, amit ki is kell fizetni elore. Ez meg nem is lenne olyan nagy was ist das, node a csavar a tortenetben az, hogy ezt nem tudod az irodaban befizetni (erre senki nem tudott ertelmes magyarazatot adni, hogy miert), hanem a bankban  kell. No marmost vasarnap leven nem volt bank ahol ezt befizethettuk volna. Vegul kiderult, hogy van egy megoldas, hogy befizessuk, egy utazasi irodanal. Persze ok summas kis dijat szamoltak fel ra, de sajnos nem volt mas valasztasunk.

Szoval a nemzeti park irodajaban lefoglaltuk a belepot es a 2 ejszaka szallast. Dormban nem volt szabad hely, csak satorral lehetett foglalni. Az infok alapjan satrat nekunk kell vinni, de ha vezetovel megyunk, akkor ok adnak satrat meg minden szukseges felszerelest (pl gazfozo, takaro stb). 

Az irodaban a holgyet meg is kerdeztuk, hogy tud-e ajanlani vezetot. Hivta is Vilmart. A csoka lenyomta a szukseges marketinget, de a vegeredmeny az lett, hogy elgge dragalltuk, raadaul lett volna meg rajtunk kivul mas is a turan, igy meg meg akartuk fontolni a dolgot. 

Meg Omar is emlitette, hogy tud ajanlani valakit, aki olcsobb lenne, igy megkertuk ot, hogy hivja fel akit ajanlana. Az elso szamu jeloltje pont a parkban volt turan, igy o kiesett, de a masodik szamu, Viliem atjott megbeszelni, hogy mire is gondoltunk, o mit javasol, es mennyiert vallaja. Szimpatikus volt csak ketten leszunk a turan vele, es jobb arat is ajanlott (50$/fo /nap) mint az elozo mukso - bar meg igy is sokallottuk, de sajnos nem lehetett belole alkudni - igy vegul elfogadtuk, es lebeszeltuk vele a holnapi hajnali indulast.

Be is vasaroltunk a turara, mert minden kajat vinni kell, aztan a nagy hosegben (tenyleg nagyon meleg van itt) kitikkadva ittunk egy sort, majd husbe vonultunk. 3 korul kimentunk a helyi beachre, ahol mar kinn volt a fel varos (itt azert nincs sok turista szerencsere). Az egyik fan epp egy arapapagaj falatozott az orrunk elott. Sajnos nem volt nalunk fenykepazo, igy nem orokitettuk meg, csak megcsodaltuk.

A parton nagy elet volt, a jatekos kiskutyak meg is rohamoztak minket. Egyszerre 3 is, ugyhogy pillanatokon belul beteritettek minket homokkal. 

Egyszercsak eleredt az eso, igy fedezekbe vonultunk, majd egy gyors kaja utan visszabattyogtunk a szallasra. Osszepakoltunk a turara, es megbeszeltuk Omarral, hogy a tobbi cuccunkat itt hagyjuk nala amig visszajovunk.

Szerencsere ma nincs dizsi, igy remeljuk jot alszunk majd, mert holnap 5:45-kor indulunk.

comments

Naplo 2012. januar 28.

Az elkovetkezendo par napra dzsungelturat terveztunk az Osa felszigeten levo Corcovado nemzeti parkban. Tul sok infonk nem volt rola, hogy mikent is mukodik a rendszer, de azt tudtuk, hogy vagy Puerto Jimenezbe kell mennunk eloszor, vagy a tole 30 percre levo La Palma nevu kisvarosba, es onnan fogjuk inditani turankat.  Puerto Jimenez 8 oranyi buszutra van San Josetol, igy ez a nap ismet egy hosszabb utazasrol szolt.

A buszunk 12-kor indult, kichekkolni 11-kor kellett, igy kihasznaltuk a delelottot es neten elinteztunk minden fontosat (repulojegy pontgyujtes, szallasfoglalas Sao Paoloba, mert ejjel szall le a repcsi, stb)

Kibattyogtunk a buszmegalloba (ez ahhoz a megallohoz volt kozel, ahonnan a La Fortunahoz es Monteverdebe mentek a buszok) es megvettuk buszjegyunket (itt is helyjegyes rendszer van). A buszbol meg figyelemmel kisertuk, amint egy apuka 3 fiaval kipakol egy fel kocsit a lakasbol (egyik gyerek a kipufogot hozta, a masik a kereket guritotta, stb) es beteszik egy kocsi csomagtartojaba. 

Az ut bar hosszu volt, legalabb gyonyorkodhettunk a kilatasban.

Aztan az ut kozepen egyszer csak lerobbantunk. Ment a nagy szereles, telefonalas stb, aztan vegul kb 3/4 ora mulva kessze nyilvanitottak es indultunk tovabb. Bar eleg budos volt meg egy jo ideig, de vegulis csak eljutottunk vegcelunkhoz.

Utkozben meg megintejuvoltuk a jegyszedo sracot, hogy hol erdemes leszallnunk La Palmaban, vagy Puert Jimenezben, es o egyertelmuen az utobbira szavazott. Meg is fogadtuk tanacsat.

Mikor leszalltunk a buszrol, Omar, egy olasz srac jott oda hozzank, hogy nala van szallas, kettonkre 20$. Ez igen jo arnak szamit, igy el is mentunk vele. Egy aranyos kis hazikoban volt ket szoba, azt mondta, hogy maga takolta ossze a kis hostelet. Welcome drinkkent szedett a farol nekunk egy-egy kokusz, lecsapta a macsetejevel es mar dontottuk is magunkba Tibi nagy oromere. :-)

Elmentunk vacsorazni egy mexicoi kajaldaba, aztan pedig elneztunk az egyik dizsibe, ami - mint ahugy Tibi megjegyezte - olyan egyszeru modszerrel marketingelte magat, hogy teljes hangerovel szolt a zene, igy az egesz varosban hallani lehetett.

Tul sokaig nem maradtunk, mert masnapra  korai kelest es turazast terveztunk, de mikor visszaertunk szallasunkra sajnos tovabbra is ugy ereztuk mintha a buliban lettunk volna, mert ide is siman hallatszott a zene. Egy ido utan elokaptuk a fuldugokat, es ugy mar sokkal jobb lett a helyzet.

comments

Naplo, 2012. januar 27.

Ma koran reggel keltunk, mert mint ahogy olvastuk/hallottuk/gondoltuk reggel kell megnezni a vulkant, mert akkor nincs kodben a hegy. Mi nagyon koran ott voltunk, amikor meg ki sem nyitott a park. Hogy lelojjem a nagy poent, ezt lattuk:

Nincs nagy szerencsenk a vulkanokkal, ez mar a masodik, amelyik nem akarja megmutatni magat. Most nem tudom amugy mi lesz a konyv fenyegetesevel, azaz, hogy ezt latnom kell mielott meghalok... ugy dontottem azert bevesek ide egy strigulat. Annyit azert elarulunk, hogy a Poas vulkan azert erdekes, mert egyreszt meg aktiv, masreszt van benne egy kis to, ami szep...  biztos az...

Na jo, azt azert nem mondanank, hogy a mai nap pocsekba ment. Nem beszeltunk meg a reggelinkrol, amit a nemzeti park bejaratatol egy kilometerre levo kis fogadoban ettunk. Ezt ket del afrikai csoka uzemelteti, az izlesessegbol es az alapszituacio alapjan szerintem melegek, de ez ugye belefer a rainbow nationbe (bocs, majd lesz jobb vicc is, igerem) A reggelink kilatasa viszont ilyen volt, es a kaja is nagyon szuper volt.

 Emellett mas csodara is szamitottunk ma. Ez pedig nem mas, mint a beke vizeses, ami attol szep, hogy olyan, mintha az esoerdobol torne elo a vizeses. Ez kb 50km-re volt a Poas vulkantol, igy egy ora alatt oda is lehetett erni kocsival. Amikor ott voltunk, kiderult, hogy a vizesest a Beke vizeses Hotel uzemelteti. Mi nem igazan ertettuk, hogy lehet egy vizesest uzemeltetni, de gyorsan kiderult. A lenyeg, hogy fejenkent egy 35 dodot le kellett szurkolnunk a belepore. Ez azert nem egy olcso osszeg, de megnyugtattak minket, hogy minden csodat fogunk latni. Mondtuk, hogy nekunk nem kell a csoda, csak a vizeses, de mivel az is ugyanugy 35 volt igy belementunk.

Hogy megint lelojem a csattnot, a lenyeg, hogy csodak voltak, de a vizesest magat nem lehetett latni, mert azt "elmosta" az eso... na ezt majd kesobb :)

A lenyeg, hogy tenyleg nem lehet arra panasz, hogy rossz dolgokat kaptunk volna a penzunkert. Kezdodott rogton egy madarhazzal, ahol volt mindenfele szines madar, de nekem a kedvenceim a tukanok voltak. Nagyon jofejek voltak, meg a kezunkre is ramasztak. Mondjuk eleg vicces volt az egesz, mert kulonbozo madarak nagy ketrecekbe voltak. A tukanok ketrecenek az ajtaja meg nem volt bezarva. En kinyitottam es bementem, bar Zsuzsi nagyon tiltakozott, hogy ez hulyeseg. En azzal erveltem, hogy biztos nem veletlenul van nyitva. Vegul arrol derult ki, hogy nem megint valami orultseget csinaltam, hogy a ketrecben volt egy helyi munkas is, aki nem orulten hadonaszott, hogy azonnal menjek ki, hanem kedvesen udvozolt es mondott par szot a tukanokrol.

A kovetkezo allomas a pillangohaz volt. Ez is nagyon durva volt, mert tele volt hatalmas pillangokkal. Emellett ebben a reszben volt par lajhar is:

A kovetkezo resz a kolibris volt. Itt valami mesterseges lottyot raknak valami piros muanyagba, es arra mennek a kolibrik. A kolibriket angolul hummingbirdnek hivjak, merthogy hummognek.. es tenyleg, nagyon durva hangot adnak ki.

Nem kell megijedni, most nem az fog kovetkezni, hogy egy allatkert osszes allatat felsorolom, es kepeket csatolok hozza, de azert megjegyzem, hogy lattunk meg lajhart, pumat, jaguart, okelotot, sok kigyot es ami nekunk nagyon tetszett, a bekahaz. Ez harom terem, aminek az ajtajaba ki van irva, hogy vigyazz hova lepsz. Aztan mikor bemesz keresheted a bekakat a lombok kozott (nem terrariumban, hanem a szabadban :)

Na ezutan a sok jo utan tudtunk elindulni a vizeseshez, Zsuzsi mar teljesen be volt zsongva. Kicsit levont az elvezeti ertekbol, hogy folyamatosan egy csoport amerikai turistat kellett kerulgetnunk, akik a vilag legjobb fejeinek gondoltak magukat es folyamatosan beszelgetni akartak velunk. A vizeses maga egyebkent nem egy vizeses hanem 5 vizeses egymas utan, aminek a vege a beke vizeses. Az elso negy sem semmi, foleg amelyik moge kicsit be is lehet menni.

A beke vizeseshez viszont sehogy sem tudtunk eljutni, amit nem ertettunk. A kijaratnal meg is kerdeztuk a suvenir boltban, hogy akkor most mi van. A noci meg azt mondta, hogy az ahhoz vezeto utat most elmosta az eso. Hat nem kicsit lettunk mergesek. Szerencsere volt egy fenti kilato, ahonnan mindent lehetett latni, csak a vizesest nem. Na onnan viszont sikerult kiszurni, hogy van ott egy betonut. Meg is kerdeztunk egy ottani utburkolo csokat, hogy innen milyen messze van a vizeses. Azt mondja, hogy 800 meter hegynek le. Na tobb se kellett elindultunk lefele, de ekkor mar futva, mert negyed negy volt, es allitolag masfel ora az ut San Joseig, a Canon szerviz meg otkor zar. Vegul lefutottuk a tavot, es meglattuk a vizesest... szerintunk megerte:

Innen viszont vissza kellett volna maszni a betonuton. Szerencsere elkezdtunk stoppolni es egy ananaszkereskedo fel is vett minket (ez nem gunynev volt, tenyleg), es visszavitt minket a szallodahoz ahol a kocsink allt. Vegyes erzelmeink voltak a szallodaval kapcsolatban. Egyreszt tenyleg tok jo dolgaik voltak, masreszt a HOTEL WATERFALL LA PAZnal csak a waterfall la pazt nem lehetett latni, illetve azt tok ingyen meg lehetett volna nezni...

Innen viszont elindult a gyalogkakukk futam, hogy elerjuk a fotosboltot. Vegul sikerult egy ora alatt levezetni a tavot es elertuk a boltot, ott viszont kozoltek, hogy nem lehet megcsinalni a gepet, csak 30 nap alatt tudnak alkatreszt rendelni... ugy nez ki ez egy ilyen nap... hol ez, hol az tortenik.

Vegul leadtuk a kocsit

es megkajaltunk egy kolumbiai kifozdebe... azert ez a nap sem volt rossz, gondoltuk

comments

Naplo, 2012. januar 26.

Reggel fel hetkor, azaz 30 perccel korabban mar kint voltunk a buszmegallonal (ertsd a falu egyetlen keresztezodese), hogy biztos ne kessuk le. Mivel meg semmi nem volt ott, ezert megneztuk, hogy nyitva van e Soda. Hat nyitva volt, es maga a szakacsno szolgalt ki minket. Mi megkerdeztuk, hogy mi a rapido (gyors), es gyorsan betoltuk az arcunkba ahogy csak birtuk.

Mondjuk a szakacsno csak ezutan osztotta meg velunk azt a nem elhenyagolando tudast, hogy a buszvezeto is itt fog reggelizni, szoval ne nagyon stresszeljunk. Na az meg is jelent 6:57-kor, megitta a kavejat, aztan indultunk.

Ut kozben megallitottak a buszt rendorok. Epp azt mutatattam Zsuzsinak, hogy milyen durvan fel vannak szerelve az itteni rendorok (az utikonyvunk szerint jobban, mint a legtobb kozep-amerikai  hadsereg), amikor az egyik fakabat elkezd ram mutogatni, hogy szallljak le. Leszalltam, mondta, hogy honnan, meg hogy mutassak utlevelet. Utana meg kipakoltatta a taskamat. Zsuzsit is leszallitottta. Nagyon kemenykedni akart, de elegge elkezdett visszafele elsulni a dolog. En a Bibliat hoztam magammal az egy eves utra, mert az Oszovetseget meg sosem olvastam egybe, es gondoltam ezt nem egy het alatt fogom kivegezni. Zsuzsi meg eppen ho vege fele volt. Szoval amikor ott volt a kipakolt asztalon egy Biblia meg egy csomag tisztasagi csomag, nagyon durvan zavarba jottek, es suru vamos vamos vamos-ba kezdtek. Mondjuk sokat elmond arrol, hogy mennyire ertelmezhetetlen volt az egesz, hogy a buszvezeto ertetlenkedve kerdezte, hogy most miert szallitottak le minket :)

Ezek utan mar azert eleg sima volt az ut. Amikor megerkeztunk San Joseba mar rutinosan kozlekedtunk a varosban es egy csomo mindent sikerult elintezni. Egyreszt vegre sikerult nyitva talalni a Canon boltot, ahol leadtuk a kamerankat javitasra. Ezen kivul vettunk egy szep nagy Costa Rica konyvet. No nem azt tervezzuk, hogy ezt vegigcipeljuk egy evig, hanem az otlet az, hogy csak kis kamerat viszunk magunkkal, mert azt konnyu cipelni (foleg, ha a szervizben van). Szep kepekert meg veszunk albumokat, amiket postan hazakuldunk. Ezt is tettuk most is, es sikerult is feladni a csomagot egy adag nicaraguai szivarral es egy kis csilivel egyetemben. Meglatjuk, ebbol mi erkezik meg, de nem csodolakoznek, ha ket joszefvarosi postas a szivart szopogatva lapozgatnak az albumot...

Az utolso elintezos ugyunk az a holnapi turank megszervezes volt. Mivel egyszerre szerettunk volna ket olyan dolgot lenyomni, ami benne van az 1001 termeszeti csoda, amit latnod kell mielott meghalsz cimu konyvben, kocsit kellett berelnunk. Amugy ez a konyvsorozat kezd kiborito lenni, pont ma lattam LAMPABURAS 1001-et San Joseban... sajnos a cimet nem teljesen ertettem, de van elkepzelesem.

Elegge ment a huzavona a kocsival, de az lett a vege, hogy sikerult abban megallpodni, hogy ma este 5-kor kiberelunk egy kocsit, amit holnap 5-re kell visszahozni. Mivel a kameras azt igerte, hogy egy nap alatt meglesz, es  otkor zar kovetkezo nap, ez elegge jo dealnek tunt.

Fel is kerekedtunk meg este otkor, es a san josei forgalamt megismerve (a pesti durvabb), el is indultunk a Poas vulkan fele, ami a holnapi listank elso helyen volt. Az estet pedig egy utmenti kis szallason toltottuk, ahol volt melegviz, szoval tiszta Hawaii

comments

Naplo, 2012. januar 25

A mai nap nem indult tul melegen. Az ido boronogos volt, mi viszont a mai nap lenyegesen frissebben ebredtunk, mint tegnap :) igy aztan fogtuk magunkat es elmentunk reggelizni Mimahoz

Itt egy jol lathatoan hippi feher idosebb csoka volt a pincer, mig bent gondoljuk Mima fozott. Ettunk egy jo kis reggelit es ittunk ket turmixot. Itt a turmixokat ugy mukodnek, hogy van egy minimum 5 darabos lista, aminek egyes elemeit ismeri az ember, mint banan, masokrol meg fogalmad sincs, hogy mi pl Ganabana. Na ezekbol a gyumolcsokbol valasztasz egyet ketot vagy harmat. Ezeet jeggel osszeturmixoljak es vagy vizet vagy tejet adnak hozza kivansagod szerint. Mondanom sem kell, nagyon finom, Zsuzsi mindig erre porog. A hippinktol megtudtuk azt az infot, hogy az ananaszt tejjel ne igyuk mert az atomtamadas... hat ezzel is bolcsebbek lettunk.

Ezek utan ugy gondoltuk, hogy valamit ma csinalnunk kene, igy el is mentunk a helyi turistairodaba... ertsd egy fahaz. amin ki van irva, hogy kayaks, snorkeling, dolphins. Na ra is  mentunk erre a delfin dologra. Megallapodtunk, hogy 1-kor indulunk. Meg is jott ertunk Pepe egy fekete fazon egy (Zsuzsi szavait hasznalom:) lelekvesztovel... ugy is ismerik mas videkeken, hogy motoros csonak. Na azzal elindultunk a panamai hatar fele, es kozben meghallgattuk Pepet, hogy micsoda idok vannak mostanaban, mar at sem lehet csak ugy hajozni Panamaba, hanem mindenfele papirok kellenek.

Miutan elhagytuk az itteni Monkey Islandet (nem, itt nincs, Guybrush, akik meg a PCs jatekok elejen jatszottak, azok tudjak mirol beszelek), elertunk egy nagyobb obolhoz, ahol nekunk is figyelni kellett, hogy mikor jonnek a delfinek es hol.

Nem is telt bele sok ido, fel is bukkant par uszony, es Pepe gyorsan arravette az utat. Nagyon ovatosan kozelitett a vezeto. Leirasa alapjan ezek a delfinek Tucuxik, amik a vilag legkisebb delfinjei. Eleg felosek, de allitolag van amikor vannak itt palackorruak is, es akkor egy csoportban szoktak jatszani, es akkor a hajohoz is odajonnek.  Nekunk kb 5 meterre sikerult menni a delifnekhez. Volt amelyik ugralt, volt amelyik viccesen kidugta az orrat es ugy jatszott. Aztan egy nagy szuszzannassal vesznek egy nagy levegot es kb 5 percre eltunnek a viz alatt.

Ami meg aranyos volt, hogy amint visszatertunk a lelekvesztovel es kiszalltunk a gyerekei azonnal odaronahtank Pepehez es segitettek neki hazavinni a dolgokat.. szoval dolgozik itt mindenki kemenyen ;)

Ahogy ezt figyeltuk, az elso napi kocsmankbol elkezdett nekem kiabalni a pincer gyerek, hogy na milyen volt a szendvics? Mondtam, hogy meg nem ettuk meg, de nagyon rohogott. Kozben a helyi arcokkal egyutt ok neztek a Barca meccset... ugy tunt mintha itt nagy kultusza lenne.

Miutan hazaertunk leballagtunk a tengerpartra a kis kertiszekeinkkel es ott olvastunk amig le nem ment a nap.

A Naplemente utan vegul megettuk a szendvicsunket. Nincs nagy tapasztalatom benne, hogy milyen izek hatasok vannak, de ez jo es vicces volt. Meg is ettem hozza egy adag tortillat, es jol elrohogtunk Zsuzsival a haz erkelyen.

comments

Naplo 2012. januar 24.

Ma a tegnapi rumozgatas utorezgeseivel ebredtunk, igy eleg lightosra vettuk ezt a napot. Ucsorogtunk a tengerparton, meg az erkelyen olvasgattunk, logattuk a labunkat, es figyeltuk a szepen komotosan futyoreszve biciklizo helyieket. Ilyen arcbol rendszeresen elhaladt egy-egy az utcan, nagyon mokasak voltak. Este fele mar nem egyenesen mentek a bicajjal, de a futyureszes nem valtozott.

Rajtuk kivul masok is bicikliztek, ugyanis a Lonely ugy irja, hogy menj el Puerto Viejoba, es ott berelj biciklit, azzal pedig biciklizz el Manzanilloba, majd vissza. No hat ezt jo sokan meg is fogadtak, igy igen kevesen szalltak meg ebbena kis faluban (szerencsere), ellenben nehany orara feltuntek ujabb es ujabb biciklis arcok, akik aztan szepen el is tuntek. Jot mosolyogtunk a Lonely hatasan  :-)

Delutan furodtunkegyet a tengerben, meg heveresztunk a parton.

Estere feleledtunk, es nekivagtunk a kis erdonknek, hogy szurkuletben megfigyeljuk az allatokat. Majmokat, madarakat es vilagito bogarakat lattunk. Meg talalkoztunk sok hangyaval, de oket nem lattuk, csak a csipesukbol ereztuk, hogy nem latnak szivesen minket.

Viszaterve a faluba egy ujabb helyen vacsoraztunk, ahol ma reggeliztunk is mar, es nagyon megtetszett. Nagyon jol foztek es olcson. No meg persze kedvesek voltak.

Este mar csak ejtoztunk, mint ahogy napkozben is :-)

comments

Naplo 2012. januar 23.

Ma nem kapkodtuk el a reggelt. 11:45-kor ment busz Manzanilloba, igy kenyelmesen megreggeliztunk, en meg koszaltam kicsit a varosban es a tengerparton, aztan kimentunk a buszhoz a "buszmegalloba":

Amig vartunk Tibi felfedezte, hogy egy bacsi arul kokuszt, amit Tibi nagyon szeret, igy le is csapott a lehetosegre. Segitett a bacsinak felszedni a kokuszt amit lerazott a mellette levo farol, es a bacsi a macsetejevel le is csapta annak tetejet egy mozdulattal, es mar kesz is volt a jo kis udito ital.

Kb fel ora kesessel meg is jott a buszunk, es kb tovabbi fel ora utazas utan megerkeztunk Manzanilloba. Hat ez valami meseszep hely. Gyonyoru tengerpart, nyugalom, itt a helyiek vannak tobben nem a turistak, es nagyon kedvesek es kozvetlenek az emberek. Remek szallast sikerult talanunk a tengerparton. A szobank a tengerre nezett, hatalmas ablakokkal es erkellyel. Es ami a legszebb volt benne, hogy nemi alkudas utan ez mindossze napi 25 $-ba kerult kettonkre.

Kiprobaltuk az udvaron levo fuggoagyat, amibe igazabol csak egyik iranyban tanacsos belefekudni, mert az egyik fele egy kokuszpalmara van felfuggesztve, amirol nem tul jo elmeny ha egy kokusz a fejedre esik olvasgatas kozben. Itt ucsorogve egyszercsak meglattunk egy hullot, pont olyat amit Monteverdeben az uveg mogott, es amirol mar videot is mutattunk, egy Jezus gyikot. Sajnos nem vizen lattuk, de igy is nagyon mokasan futott.

Hamarosan elindultunk felfedezni a tengerpartot, nem tudtunk betelni a latvannyal.

Volt egy szikla, ami mar messzebbrol is izgatta a fantaziankat, el is mentunk megnezni. A hullamok hatalmas erovel csapodtak neki a sziklafalnak. Hosszabb idot el is toltottunk itt.

Meg is kukkantottam mi ujsag odalenn

Ami meg nagyon tetszett nekunk, hogy a tengerpart menten egy kis erdo huzodik vegig, es ebben nagyon jo kis hazikok rejtoznek kb 20 meterre a tengertol.

Felfedezo korutunk vegeztevel jol megeheztunk, be is mentunk az egyik tengerparti barba enni egyet. Persze itt is jamaicai zaszlo mindenutt. 

Azert van ennyi jamaicai es egyeb bevandorlo a Karib-tengeri tersegben, mert egyreszt itt volt a rabszolga behozatal kozpontja, masreszt pedig kesobb mikor a banan es kaveexport felporgetesehez vasutat kezdtek epiteni, tomegevel aramlott be a munkaero Jamaicabol, es a tobbi szigetrol. Akkor meg azt gondoltak, hogy ideiglenesen jonnek csak dolgozni, de vegul nagyreszuk le is telepedett. Rajtuk kivul tobb europai es amerikai is kedvet kapott az itteni elethez, igy pl a szallasadonk is egy amerikai par volt.

A barban ucsorogve ujra osszetalalkoztunk egy nagyon baratkozos neger kislannyal, akivel a buszon mar jol eljatszottunk.

A barban miutan megkajaltunk gondoltuk, hogy ha mar ennyire jamaikai beutes van, akkor megkostoljuk az itteni szendvicset ;) Nem igazan tudtuk, hogy kell itt szendvicsest talalni, ugyhogy megkerdeztuk a pincer sracot. O mondta, hogy tud szerezni, semmi gond. Na meg is jott ot perc mulva, hogy ok, megvan, oda is adta egy alufoliaban. Mondtuk neki, hogy mi nem vagyunk valami nagy szendvics evok, es hiaba adja oda a belevalot, nem tudjuk megcsinalni a szendvicset. Erre rohogve mondta, hogy o sem szendvicsezik, de intezkedik. Felallt, a teraszrol elkezdett orditani a haverjanak valami iszonyat hangosan es rohogve.... hat ebbol is gondoltuk, hogy a szendvicsezes nem valami extra dolog itt...

A naplementet a szallasunk elotti tengerparton ucsorogve neztuk, majd egy nagyon jol elkeszitett fish and chipset vacsoraztunk. A szep kis napunkat az erkelyunkon rumozgatva zartuk. A rumozgatas eredmenye az lett, hogy elfogyott a "hasmenes gyogyszerunk", pedig mintha este meg egy csomo lett volna, de reggelre mar semmi nem volt.

comments

Naplo 2012 januar 22.

Ma 6:30-kor indult a busz San Joseba, de azt a tanacsot kaptuk, hogy azer 5:40 korul mar legyunk ott, mert sokan lesznek. Hat mi ennek megfeleloen keltunk, Tibi ki is ment jegyet venni, de az persze be volt meg zarva. Igy gyorsan osszekaptuk minden cuccunkat, es azzal egyutt kibattyogtunk ujra (szerencsere csak egy sarokra volt a szallasunktol a buszmegallo). 6 utan nyitott a penztar, sikerult is jegyet vennunk. Mar emlitettuk, hogy minden buszozas mas es mas, ugyanis tobb tarsasag uzemeltet buszokat, es mindegyiknel mas a rendszer. Itt pl helyjegyet adtak, igy megusztuk a busznal valo izgulast, hogy lesz-e helyunk a 4-5 oras utra.
Az is jellemzo az orszagra, hogy nem igazan tajekoztatjak tul az embereket. Volt is itt egy nagyobb kavarodas, ugyanis Puntanerasba is ment volna egy busz, de az nem tudott feljonni a hegyre, igy azt a amegoldast otoltek ki, hogy a San Joseba meno busz leviszi a masik buszhoz a Puntanerasba tartokat. No de errol persze az embereket nem tajekoztattak, igy senki nem tudta, hogy most mi a fene tortenik, sorba alljon-e, vagy felszallhat, hova tegye a csomagjat es miert stb. De szerencsere indulasra azert korvonalazodott minden, es ket busznyi embert fel is pakoltak arra az egy buszra.
San Joseba egesz jo idoben megerkeztunk, a Lonely 5-6 oras riogatasaival szemben kb 4,5 ora volt az ut. Ez nekunk plane jol jott, mert volt elintezni valonk San Joseban, tortenetesen ismet a fenykepezogeppel, es delutan meg a Karibi-tengerhez is el akartunk buszozni.
Sajnos pont vasarnap volt, igy nem volt egyszeru dolgunk a fenykepezovel, a javitas nem jott szoba, mert az egyetlen javitos hely, a Canon bolt zarva volt, de azert igy is talaltunk nehany elektronikai boltot nyitva. Mar eldontottuk, hogy veszunk egy uj gepet, mert mindig a legrosszabbkor hagyott minket cserben, igy ezzel a szemmel jartuk vegig a belvaros boltjait. Sikerult is vennunk egy jo kis gepet egesz jo aron.
Vegezve a feladatunkkal a Mekiben bedobtunk egy kis hambit, aztan megceloztuk a buszallomast. Minden tersegbe masik buszallomasrol indulnak a buszok, ugyhugy most egy ujabb allomasra mentunk.
Ott kiderult, hogy a 2-es buszra mar nincs hely, igy hiaba voltunk ilyen gyorsak az ugyintezessel, csak a 4-essel tudtunk elmenni.
Ezzel 9-kor voltunk ott Puerto Viejoban, a tengerparti kisvarosban. Itt ujra azzal szembesultunk, hogy tele vannak a szallasok. Azert vegul sikerult talani egyet. Nem nagyon filoztunk rajta, ugyis csak egy ejszakat akartunk itt tolteni, mert a kb 15 km-re levo Manzanilloba tartottunk, csak este mar nem tudtunk tovabbmenni.
Puerto Viejoban setalva az volt az erzesunk, hogy Costa Rica a Jamaicaiake. Mindenhol jamaicai zaszlo, renegteg fekete van, a raszta haj a divat, ehhez ketseg nem fer, szol a raggea teljes hangerovel es mindenhol fuszag terjeng. Igazi lazulos hely tele etteremmel, barral, es persze turistaval, ugyanis a turistak nagy resze eddig jon el.
Vacsink soran megallapitottuk, hogy erre jobban foznek mint az orszag tobbi reszen. Kiprobaltuk a pataconest, ami a krumplira hasonlit. Finom volt. :-)


comments

Naplo 2012. januar 21.

Ma 6:30-kor indult a buszunk a Santa Elena nemzeti parkba. Itt vezeto nelkul jartuk be az esoerdot. 

Lenyugozo latvanyt adnak a hatalmas fak, lianok es a koztuk beszurodo reggeli feny. Ez joval magasabban van mint a La Fortuna melleti esoerdo, ezt mar felhoerdonek hivjak, es meg is latszik a ket erdo kozti kulonbseg. Egyreszt joval hidegebb van az erdoben, masreszt pedig az elofordulo allatok es novenyek teren is elteres mutatkozik (feltetelezem fokent az elozo tenyezo miatt). Amit meg erdekes kulonbsegnek talatunk, hogy a lianok nagyreszet itt moha boritja. 

Kis turank soran nagyon szerettunk volna lajhart latni, de sajnos ez nem jott ossze, viszont helyette lattunk szep madarakat. Tobbszor figyeltunk fel arra, hogy olyan mintha valami rofogne... egy kis idobe beletellett mire rajottunk, hogy ezt a hangot a kolibri adja ki a szarnyaval. Parszor azert jol atvagott minket :-)
Tibi meg Boa Constructort szivesen megnezte volna uveg nelkul is, de en azert orulok, hogy csak az uveges verziot lattuk tegnap :-)

1-kor vegeztunk a kb 7-8km-es setankkal az erdoben, es ekkor vissza is mentunk a busszal a szallasra. Tegnap este a hostelban a tobbiektol azt az infot kaptuk, hogy a night tour nagyon jo, igy arra be is neveztunk azzal a remennyel, hogy latunk mindenfele allatot.
Es igen! 5:30-kor vettek fel minket, es kb 3/4 6-6-kor mar indult is a tura. Ami azt jelentette, hogy meg szurkulet volt, de kb 10-15 percen belul besotetedett.
Egybol azzal kezdtunk, hogy a vezetonk felmutatott az egyik fa tetejere, hogy ott egy ketujju lajhar. Hat ennek nagyon megorultunk, bar, mivel meg nem sotetedett be teljesen nem moccant meg, igy nekunk csak egy nagy feher csomagnak tunk a fa tetejen. De a vezetonk azt is ki tudta figyelni, hogy kolyke is van. Varva arra, hogy teljesen besotetedjen beiktattunk egy joly jokert, a kiindulopontunkhoz kozel a foldbe asott lyukbol vezetonk elocsalogatta az ott lako tarantulat. (Ora bizton szamithatnak a vezetok mindig, ugyanis o biztos, hogy nem megy el :-) ) Hat jo nagy volt, meg kell hagyni.
Kozben be is sotetedett, igy folytattuk utunkat. Nem mentunk vissza az elozo lajharhoz, mert kozben talatunk egy masikat, ami mar el is kezdett mocorogni. Ez egy fiatal peldany volt, amit egyreszt a meretebol, masreszt pedig a szore szinebol lehet tudni. A fiatalok barnas szinuek, mig a felnottek feherek. Hat nagyon aranyos volt, ahogy lassan, megfontoltan mozgott, eszegetett, nezelodott es kicsit maszott is. Egy jo ideig csodaltuk. Szivesen megdogonyoztem volna, de allitolag csak messzirol ilyen baratsagos allat, ha barmi a kozelebe megy agresszivva valik... ennyit a dogonyozesrol. Kesobb lattunk meg egy masik lajhart is, aki nagy bajban volt eppen, ugyanis egyik agrol a masikra akart atmaszni, de valahogy beragadt egy pozicioba, es nagyon megszenvedett vele, hogy atjusson. Az volt a problema, hogy a lajharnak nincs bicepsze, igy nem tudja felhuzni magat, ami neha szorult helyzetet okoz. De jelentem, ezt sikeresen megoldotta. Nagyon szurkoltunk neki.
Turank soran vezetonk nagyon lelkes volt, teljes elvezettel figyelte az erdot, figyelt minden neszre, hogy hol is rejtozhet barmi allat. Nagyon szeretett volna kigyot mutatni nekunk, de sajnos azt nem talatunk. Viszont lattunk oposszumot, mosomacit, iguanat, levelvago hangya koloniat, magat levelnek alcazo saskat (igen jo az alca, valoban ugy nez ki mint egy level), alvo zold tucant es egyeb madarakat. No meg nagy oromunkre lattunk tatut is, de o felosebb volt es eleg gyorsan eliszkolt. Persze igy is nagy elmeny volt.
Elmenyekkel teli, es nagyon ehesen tertunk vissza a szallasra, ugyhogy gyorsan vacsorazni indultunk, majd eltettuk magunkat masnapra.

ui: A mai nap kepeit kesobb fogjuk tudni csak feltolteni.

comments

Naplo, 2012. januar 20.

Na a mai napra akkor tehat ne szamitsatok fenykepre, mert a fenykezunk bizony teljesen taccsra ment. Azert van meg remeny, hogy valami fizikai emlekunk lesz az itteni naprol es napokrol, mert vettunk egy egyszer hasznalatos gepet, es elkezdunk holnaptol a mobillal is fenykepezni. Szoval azert nem most fogunk a National Geographic fotopalyazatara ramenni.
A dolgot az teszi kulonosen viccesse, hogya mai nap kelunk at az Arenal vulkantol a Monteverdebe a Lonely Planet top 10-es listajanak masodik helyerol az elsobe. Es raadasul mindezt lohaton! Na jo ez tulzas... ket orat lohaton egy adagot hajon es egy adagot dszippen. Reggel meg is jott ertunk a hely muchacho es elvitt minket egy hajohoz, ami atvitt minket a Lago de Arenalon. Ez nem mas, mint Costa Rica legnagyobb tava. Szinte folyamatosan szel van rajta, amitol elviekben hemzseg a szorfosoktol es kite-osoktol, de mivel reggel 7-kor keltunk at rajta tok ures volt. A to maga egyebkent egy mesterseges to, mivel egy gattal vizeromuvet hoztak letre. Mondjuk nem ugy nez ki, mint valami duzzasztott koszos to, hanem egy eleg tiszta hatalmas to, amit mar jol lathatoan a termeszet a karjaiba vett.. Valami olyasmit magyaraztak, hogy amikor megepitettek ez az eromu eleg volt egesz Costa Rica aramellatasara, most meg kb 60%
Mialatt megerkeztunk a tulpartra, az Arenal vulkan megmutatta magat a reggeli felhokben, szoval eleg festoi kornyezet volt, amikor felmasztam Pamplonara, a lovamra. Innentol jott egy ket oras lovaglas, kaptunk hozza egy nagyon meno kek sisakot, valoszinuleg valamelyik rafting turarol maradt... mindenesetre eletidegen volt a lovon :) A lovaglas nagyon jo volt, bar foleg ugettunk es lepesben mentunk, de azert harom nagyobb patakon atkeltunk... nem tudom irtuk e mar, de itt a lovaknak van valami lassitott ugetesuk, amivel kenyelmesen lehet kocogni. Azert egyet sikerult vagtazni is. Jol kifaradtunk mire elertunk a megerkezesi helyunkre, annak ellenere, hogy kozben egyszer megalltunk ananaszszunetre. Zsuzsi labat fel is torte a kengyel szara! Innen viszont mar kisbusszal elvittek minket Monteverdebe.
Monteverde az itteni Eifel torony, ha ebben az orszagban vagy, latnod kell. Azt mondjak rola, hogy felhoerdo, ami nem mas, mint egy esoerdo, csak 1500meter folott. Az allatvilaga allitolag remek, na majd holnap kiderul. Egyelore a Monteverde alatti Santa Elena faluban vertuk fel a taborunkat (kepletesen). Mivel a lovaglas utan eleg faradtak voltunk nem akartunk tul sok mindent csinalni. Elmentunk ezert bevaltani a lottonyeremenyunket a bankba, es ki is casheltettuk mind a 600 Forintot :) Az mondjuk eleg kemeny volt, hogy ezert ketszer kellett megadni az utlevelszamot es alairni mindenfele papirt... remelem a tico adohivatal nem fog minket utolerni Bangkokban, hogy logunk nekik 124 forinttal.
Emellett kidobtuk magunkat az ut melle, es gyonyorkodtunk a Csendes ocean eddig obleben, ugyanis addig el lehetett latni. A szallashoz visszafele beugrottunk a helyi kigyorariumba, ahol voltak bekak is meg az a gyik, amelyik tud futni a vizen... Jezus gyiknak hivjak angolul, itt egy NG vidi rola.

Emellett meg nagy elmeny volt, hogy ki volt teve kigybor fogdosni, meg egy felfuzott kigyugerinc, amin ki lehetett probalni, hogy mennyire hajlekonyak a kigyok. Es mindezek mellett talalkoztunk kigyo urral, aki kinevezte dr Bubot, azaz a Boa Konstruktorral.
Ezutan  elmentunk a szallasunkhoz (a szallast mar rendszeresen hazanak hivni) es meglepodtunk. A homerseklet ugyanis nagyon durvan leesett, ugyhogy mindketten bedobtuk a nem tul sexy szandi+zokni kombot. comments

Naplo, 2012. januar 19.

Irany a canopy!

Nagy dilemma volt, hogy melyik cegnel nevezzunk be ebbe a mokaba, ugyanis eleg szeles a valasztek. A canopyt elvileg itt talata ki egy csoka, majd olyan nagy sikere lett, hogy sorra nyiltak az ujabb canopys helyek. Ki is tort a haboru emiatt, mert a csoka, aki kitalalta, kicsit keson kapott eszbe, hogy le kellett volna vedenie a nagy otletet, hogy fakra felerositett drotkotelpalyan csuszkaljanak az emberek. Viszont amikor eszbe kapott, elkezdett pereskedni, de hat sokra nem ment vele, mert minden ceg maradhatott, es hasznalhatjak a canopy kifejezest is. Az eredeti innentol mar csak ugy probal kitunni, hogy boszen hirdeti, hogy o volt az eredeti.

Nagy kutatomunkank eredmenyekepp vegulis a Star Trek nevu ceg kerult ki gyoztesnek, ugyanis roluk azt olvastuk es hallottuk, hogy ez a leggyorsabb es legnagyobb. Hogy milyen a tobbi, az nem tudjuk, de az biztos, hogy ez zsenialis volt. Reggel kisbusszal osszeszedtek minket a tobbi turistaval egyetemben, majd a La Fortunatol kb 15km-re levo bazisukra vittek. Be is fizettunk ott egy combo csomagra, ami egyreszt magaba foglalta a canopyt, masreszt pedig utana egy sky walk nevu turat, ami a lombkoronaszinten kifesztett fuggohidakon is atvezet.

A canopy elso allomasahoz egy kis felvono vitt fel minket. Mondanom se kell, amint elindultunk, a fenykepezogep megint bemondta az unalmast... Aztan szerencsere neha magahoz tert, de tobbszor nem akart mukodni. Kicsit se talaltuk viccesnek...

Fent elhangzottak az intrukciok, hogy kell tartani magunkat, hogy jo legyen a sebesseg, hogy tudunk fekezni, stb. Ekkor jott ket rovid gyakorlo szakasz, majd kovetkezett az elso nagy csuszas.

Hat ez valami fantasztikus volt! Suhantunk az esoerdo felett, neha kozott, gyonyoru kilatassal az Arenal tora es az Arenal vulkanra. A legmagasabb kotelpalya 200m-rel volt a fold felett, a legnagyobb sebesseg kb 80km/h volt, es a leghosszabb palyan kb 1 percig suhantunk.

A nagy elmeny utan bedobtunk egy kis kajat, es nagy meglepetesunkre olyan szervezett volt itt minden, hogy kozben odajott egy szervezo srac, hogy akkor mi vagyunk-e akik a 12:30-as sky walkra mennenk. Mint kiderult csak mi ketten megyunk a vezetovel, aminek nagyon megorultunk.

Nem volt hosszu tura, kb 3.5km, de nagyon sokat magyarazott a srac az allat es novenyvilagrol, ugyhogy nagyon erdekes volt, es sokmindent lattunk.

Pl a hangyak nagyon erdekesek voltak. Megutogette a srac a foldet ahol a hangyak voltak, es egybol elojottek a nagydarab katonak. Nem szeretned, hogy megharapjanak, az biztos... A levelvago hangyak meneteleserol mar korabban tettunk fel videot, roluk azt erdemes meg tudni, hogy a leveleket amiket osszegyujtenek nem eszik meg, hanem gombat tenyesztenek rajta, es azt eszik.

Es akkor jojjon egy kis izelito a turabol:

Ez egy olyan madar, ami a farkat ugy mozgatja, mint az ora inga, ezert tik-tak madarnak is hivjak:

Ez a fa folyamatosan noveszt ujabb gyokereket (a torzsebol allnak ki az ujabbak), hogy stabilan alljon:

Ez pedig a legnagyobb pafrany:

comments