A nagy tegnapi intézkedést gyorsan leállítottam, ma viszont sütött a nap hétágra, szóval nem nagyon láttuk értelmét annak, hogy ma intézkedjünk, elvégre lehet holnap is. Zsuzsi továbbra is a nemzeti parkról olvasott, én meg vietnámi történelmet. A mai nap nagy eseménye, hogy egy tengerparti masszásra is beneveztünk. Nem volt fenomenális, de olcsó és jó volt.
2012. szeptember 3., hétfő
2012. szeptember 2., vasárnap
Napló, 2012. szeptember 2.
No ma enyém a tetovált lány. Neki is estem, Tibi meg valamilyen oknál fogva teljesen felpörgött és rájött az intézkedhetnék. Folyamatosan jött a listával, hogy mi mindent kell még csinálnunk, de aztán szerencsére megállapodtunk abban, hogy ő intézkedik amennyit szeretne, én viszont olvasok.
Nem volt túl jó idő, de ez nem okozott nagy gondot. Annyi volt egyedül a bibi, hogy kezdett elfogyni a pénzünk, itt meg Otresen nem volt ATM. Elég jól jött, hogy Tibinek mehetnéke volt, meg persze az is, hogy délután már nem esett az eső, így Tibi begyalogolt a fél órára lévő városba pénzt felvenni.
2012. szeptember 1., szombat
Napló, 2012. szeptember 1.
Ma kivégeztem estére a Tetovált lányt. Zsuzsi nemzeti parkot vadászott, mert még nem tettünk le róla, hogy találunk itt Dél-Kelet Ázsiában olyan nemzeti parkot, ahol esetleg van vad elefánt, vagy ne adj isten leopárd vagy tigris. Sajnos kiderült, hogy bár itt Kambodzsában van a legérintetlenebb nemzeti park, ez is le van gyakva, és még olyan csóka sem látott nagy vadat (egy lemurt leszámítva), aki hét napot volt. Rettenetesen sajnáljuk, hogy ez történt Dél-Kelet Ázsiával. Mondjuk az európai erdőkből sem maradt sok medvéstül hiúzostól, de persze ez nem mentség. Délután esett, de nem bántuk. Este viszont Zsuzsi azt mondta, vegyem fel, AZ ingem, megyünk inni, ő rumot szeretne. Mit volt mit tenni, bűnbe vitt, mondjuk én sem nyomtam a féket ezerrel (micsoda képzavar!), hanem meggyőztem a hely kínai tulajdonosát, hogy az neki is nagyon jó lesz, ha egy üveggel ad nekünk el a bolti ár másfélszereséért, nyilván még így is a magyar bolti ár alatt voltunk jóval. Kimondottan jó este volt, a maradékot becsomagoltattuk :)
2012. augusztus 31., péntek
Napló, 2012. augusztus 31.
Ahogy a tegnapi napnál igértem, sok minden nem történt. Én reggeltől estig a Tetovált lányt olvastam, Zsuzsi blogot írt, strandoltunk. Iszonyat jó volt, délután annyira elkapott az érzés: de istentelen jó semmit sem csinálni.
2012. augusztus 30., csütörtök
Napló, 2012. augusztus 30.
Sihanoukville, ez a hely neve, de én még most is csak segítséggel tudom leírni. Ide érkeztünk rendkívül kipihenten.Nem gond, már mondtam, hogy amikor rettentő fáradt vagyok, akkor nagyon jól alkudok, segít a mindenki tehet egy szivességet attitűd, ami ilyenkor előjön. Itt is ez történt, már mint amint megérkeztünk megrohamoztak minket a tuktukosok, mi már tudtuk előre, hogy kb hat dollárnak kell lennie a tuktuknak, így az asszimetrikus információ problémája sem jött elő. Megy az alkudás, aztán jött két motoros csóka, mutatták előre kinyomtatott lapon, hogy a hátizsákot elviszik a motor elején, mi meg hátul fogunk ülni, mármint, hogy ketten két mocin. Egyszerűen hihetetlen, hogy mindent megtesznek egy businessért, és előre kinyomtatják, hogy fog kinézni a dolog. Egy gyors wc, amiben egy nagyon aranyos plakátot láttunk, egy képregény volt, ami azt mesélte el, hogy miért ne a Victory Beachre menj, hiába azt mondja a Lonely, mert hogy pont ezért az tele lesz, inkább az Otres. Mi már amúgy is ezt a beachet néztük ki magunknak, és az volt a szándékunk, hogy itt maradunk egy két napot pihenni.
A motorosokkal el is száguldottunk a beachre közben egy hegyet is megmásztunk, meg a beach homokjában is mentünk, szóval elég motocross volt. A már kinézett szállás előre megírta, hogy ők tele vannak, de velük szemben is van egy bungalow, ami jó,így kerültünk az Otres Orchidba. Sihanoukville Kambodzsa majdnem hogy egyetlen kiépült üdülőhelye. Az üdülőhelyen viszont több strand van. Mi már kinztük, hogy az Otres beach az ami kicsit kívülebb van, és elviekben nem annyira nyüzsis. Ez eléggé be is jött, a várostól 5 kmre volt kb. A hátizsákos szubkultúrában valamiért van egy mágikus felhangja azoknak a strandoknak, amelyeken marhák flangálnak (már mint, hogy szarvasmarhák), mert hogy az az igazán titkos strand :) Én sosem voltam erre rákattanva, de most ezt is sikerült kipipálni. Ráadásul nem gumiabroncsok között kellett fürödni, hanem szép fehér homokos, tiszta tengerpartra kerültünk.
Ahogy látjátok az infrastruktúrával sincs baj, vannak parti kis kocsmák, ahol kajálni is lehet, meg azt mesélték nekem, hogy piálni is. Sőt, még az árak is nagyon rendben voltak. Kettőnkre szállás 10 dodó, egy sör 75 cent. Az a helyzet minden adott volt ahhoz, hogy letáborozzunk egy hosszabb időre és hát ezt is tettük. Amikor kicsekkoltunk kiderült, hogy tizenkéz éjsazkát maradtunk. Közel nem ennyire számítottunk. Amikor ma megérkeztünk még nagyon húztuk a fogunkat, hogy hajaj holnap kéne vietnámi vízumot intézni, mert utána hétvége jön, és mi lesz, ha még sokat maradunk. Aztán minden nap azt mondtuk, hogy maradnánk még egy napot, aztán majd megyünk.
Nehéz ezt elmesélni, hogy kipurcantunk, de tényleg ez a helyzet. Nekem most herótom van attól, hogy kinyissak egy utikönyvet és megnézzem, hogy hol van szállás a köv városban, de látnivalót sem akarok látni. Idejét sem tudom mikor olvastam normál könyvet, olyat meg hogy semmit sem csináltam, olyat tudok, de az majdnem mindig valamiért egy városban volt nem túl olcsón, egy ablaktalan szobában. Zsuzsi ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha így nyomjuk év végéig, akkor az lesz a vége, hogy hazamegyünk és akkor majd pont egy ilyen strandra fogunk vágyni.
Nem panaszkodni akarok, de elvégre ez egy napló, amihez hozzátartozik az is, hogy az érzéseinket osztjuk meg, és most kivagyunk. Persze az nem volt ennyire teljesen egyértelmű, hogy ennyit maradunk, pont azért, mert az ember tudja, hogy basszus minden egyes nap amit itt töltök az Vietnámból vagy Laoszból vesz el napokat. De iszonyatosan jó volt itt lenni, hogy úgy mondjam nyaralni. Elolvastam két köynvet vagy olyan dolgokat csináltam, hogy megnéztem mik voltak a nyári slágerek otthon, simán napoztam. Álltalában a mehetnénk mindkettőnkre rájön valamikor, de az Otres strandon mindketten úgy voltunk, hogy még csak a városba sem akarunk bemenni. Egy szó, mint száz a következő napoktól ne várjátok, hogy nagyon érdekesek lesznek, de mi iszonyatosan nagyon jól éreztük magunkat!
A becsekk után egyébként bezúgtunk az ágyba és aludtunk egy adagot, délután meg átmentünk a parton lévő Bamboo Shackbe ebédelni, kifeküdtünk a tengerpartra. Vacsira meg az Everything is Everything nevű kocsmába mentünk ahol könyvcserébe beszereztem a Tetovált lányt
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)