A változatosság kedvéért ma nagy ügyintézi napot tartottunk. Véletlenül derült ki, hogy itt is van vietnámi konzulátus, és itt akartuk vízumunkat elintéztetni. Ehhez délelőtt béreltünk egy mocit, egy szlovák gyerektől. A nagyanyja magyar volt, apja még beszélt magyarul, ő már csak a jó napotig meg a köszönömig vitte. Nagyon szlovák volt, ez alatt azt értem, hogy bumfordi volt, de kedves. Azaz az angolszász keep smiling how are you tökéletes ellentéte: Hö, meg ah, ezek inkább voltak a szókincsében. Tizennégy hónapja van itt, most készült el a bungalowja, van egy kis étterme meg egy moci bérlő helye, velünk egy idős, ha valaki alternatív karrierben gondolkodik....
Utoljára Chilében kellett a jobb oldalon közlekedni, így az elején kicsit akadozott, de azért két kanyar után már minden ok volt. A vízum nem hiszitek el, 10 perc alatt elkészült.
Zseniális volt, hogy már pár perce ott lehetett két angol, akik olyan dolgokon akadtak fent, hogy mit írjanak be foglalkozásnak, diák vagy nyaraló diák, mi meg már ott tartunk, hogy egymás útlevél számát is tudjuk fejből, így surranópályán úgy előztük be őket formanyomtatvány töltésben, hogy csak pilláztak.
Mivel ilyen gyorsan és eredményesen megvoltunk elzúztunk internetkávézóba és Zsuzsi bátyjáékkal, Petiékkel beszéltünk. Utána én végigmentem a szerintem fodrász utcán, mert vagy hat fodrász is volt rajta. Végül kb a negyedik fogadott. Tudom hogy sok a forgóm van, de úgy megijedtek többen tőlem, nem is értem miért miért csak a negyedik vállalt be.
Ezek után elmentünk postára és feladtunk egy csomagot meg pár képeslapot. A posta megér egy képet, elég lean, ahogy tanácsadóék mondják.
A franciák kambodzsai hagyatéka elég számos, van például nem működő vasút és bagett. Ez utóbbiból Zsuzsi kiválasztott egy krokó formájut, értenek a marketinghez :).
Ezután már csak az maradt, hogy benyomjunk egy pizzát a "városban" majd utána visszavonultunk távoli strandunkra, és elvoltunk.
comments
