A kis kiruccanásaink után ismét visszatértünk a goai kerékvágásba. Szokásos reggeli a szokott helyen, intézkedős órák, majd pihi a strandon.
Nagyon jók mostanság a hullámok. Sajnos sehol nem lehet szörfdeszkát bérelni, pedig jól el lehetne szörfölgetni. Nem zseniálisak hozzá a hullámok, de kezdőként abszolut élvezhető lenne. Az egyik szállásnak volt is deszkája, de mint kiderült eltörtött... király. Így maradt a deszka nélküli szörf. Már nagyon kitanultuk az itteni hullámokat, elég jól sikerül elkapni őket, és akkor nagyon jól visz.
Tibi nagyon szeretett volna megtanulni kiteszörfözni is (amikor egy paplanernyő van rád kötve, és az húz, míg egy deszkán állva siklasz a vizen). Szél az lett is volna hozzá, volt is két kiteos, de ők saját cuccal nyomultak. Sajnos ezt se lehetett bérelni, meg persze oktató se volt a strandon. Szóval csak a partról néztük ahogy a két srác suhant jobbra-balra.
Ma Tibi használhatatlan volt, de emlékeztettem, hogy tegnap nagy igéretet tett Garyéknek, hogy ma mindenképp átmegyünk Palolemre egy búcsúvacsira, mivel ők holnap mennek tovább. Így nem volt mese, délután mocit béreltünk (200 rupi egy napra/délutánra, ami kb 800 Ft) és átrobogtunk barátainkhoz.
Most egy tök jó helyen kajáltunk. Osztrák a tulajdonosa az étteremnek, de nagyon jó indiai kaját csináltak. Főleg az én halam volt finom. A dizájnt is megcsodáltuk és kiélveztük, ugyanis egy ágy volt felfüggesztve, és azon ettünk. Nem, a lábai nem érnek le a földre, lehetett rajta hintázni. Szerintem elég jó ötlet.
Annak ellenére, hogy Tibi a túlélésért küzdött, nagyon jól sikerült a búcsúesténk. Most egy ideig nem valószínű, hogy össze fogunk futni Amandáékkal, de hát sose lehet tudni. Az este folyamán azt is kiderítettük, hogy Amanda is akkortájt volt Peruban, mikor én 7 éve, akkor kb 1 hónappal kerültük el egymást. :-)
A délelőtt azzal ment, hogy a képeket válogattuk tovább, valamint raktuk össze, hogy mit érdemes megmutatni. Az volt a mondás, hogy Amandáék délután jönnek, és majd a strandon találkozunk. Mivel Gary a reklámbizniszben van benne, főleg vizuális tartalmakkal, gondoltam megkérdezem, miket lehetne csinálni a képekkel. Nem kevés tippet adott, most nem akarlak titeket ezzel fárasztani, inkább megmutatom, az egyik munkáját, szerintem nagyon jó. az volt a feladat, hogy a Cadillac stabilitását kihagsúlyozzák a reklámban, és ezzel az ötlettel/megvalósítással jött elő.
Ami még vicces, azoknak, akik követik a reklámokat, hogy van az az Eminem reklám, ami a Cryslert reklámozza. Na, azzal az ötlettel a Garyék jöttek ki, de a Crysler közben reklámcéget váltott, és a másik reklámcéggel megcsináltatták az ő ötletüket. Nekem mindig tök jó olyan emberekkel találkozni, akik érdekes munkát végeznek.
A délután és az este abba csapott át, hogy kb délután kettőtől éjfélig beszélgettünk. Az eredeti terv az volt, hogy elmegyünk egy Blue Planet nevű helyre, aminek a nevére nem emlékeztünk pontosan, így mi konstatnsan Blue Potatonak emlegettük. A beszélgetés miatt viszont az lett a vége, hogy ki se mozdultunk a Little Italyből (ez a napágyas hely, amit Zsuzsi írt). A Little Italyről még nem is írtuk, de itt az ideje, hogy bemutassam, ugyanis nagyon kedves benne a főpincér, ilyen Rumbás Dimit képzeljetek el. Ami viszont nagyon vicces, hogy a hely szakácsa Radisonban dolgozott és az ő specialitása a kínai kaja. Miután kicsit megpiszkáltam ezt az anomáliát, hogy hogyan lehet Indiában egy olyan étteremnek, amiben jó a kínai kaja Little Italy a neve, kiderült, hogy a főbérlő, akitől bérlik a helyet nem engedi, hogy nevet változtassanak :))
Mivel én még a helyi érdekességekre voltam ráizgulva Gary hatalmas ötletére, hogy igyunk valami rövidet, az Old Monk nevezetű indiai rum mellett döntöttem, ami meglepő módon kicsit sem volt rossz. Mármint az első, meg a második. Mert, hogy az történt, hogy egyrészt nagyon elszoktam az alkoholtól, másrészt nagyon örültem, hogy végre egy olyan baráti beszélgetésben lehetek, ahol közben fogy az alkohol, az egyik rum követte a másikat. Most nem akarok, minden részletre kiterjedő beszámolót adni a performance-omból, de az a lényeg, hogy kitáncoltam magamból azt, hogy Ratambore-ban nem tudtam önfeledten táncolni egy rakás 12 éves fiú között. Akit érdekel, annak küldök linket a videoról, ami készült de ne számítsatok Fred Asteri képességekre. A tánc után le is kellett pihennem a parton, mert eléggé elfáradtam, Zsuzsi meg nem lefényképezte, ahogy kaptam egy alvótársat? :)
A reggelt a szokásos módon kezdtük a jól bejáratott nepáli pékségnél. Nem variáljuk túl ezt a kérdést. Úgy ahogy a napi programot se. Ma is próbálkoztunk a jógával, de kiderült, hogy hétvégén nincs. Ellenben volt a szobánkkal szemközti tetőteraszon egy úgynevezett nevető jóga. Olvastunk már róla, de most meg is nézhettük milyen. Röviden: nagyon vicces. Kicsit hosszabban: a nevetés révén végzel lényegében légző gyakorlatokat. Mi csak külső szemlélők voltunk, de jót nevettünk így is. Hogy legyen némi elképzelésetek milyen is ez, íme egy kis video:
Ma gondoltunk beiktatunk egy mozgalmasabb napot, azaz a szokásos programon kívül délután bérelünk egy mocit, és átrobogunk Palolemre, a szomszédos faluba. India más részein őrült ötltnek tartottuk volna mocira pattanni, de itt nincs nagy forgalom, sima ügy. Nem is a forgalom a gond egyébként Indiában, mert forgalomból van bőven Vietnámban is, mégis kipróbálta Tibi a vezetést. Itt sokkal inkább az a baj, hogy őrülten vezetnek az emberek. No de mint már megállapítottuk Goa nem India, itt ez is máshogy van.
Palolem állítólag pár éve még olyan volt, mint most Agonda. Most viszont sokkal kiépítettebb. Nem vészes, nincsenek hatalmas tömegek, de azért lényegesen nagyobb a nyüzsi itt, mint Agondán.
Tele van a part éttermekkel és szállással, az utcák üzletekkel, és nem lehet úgy 100 métert sétálni a parton, hogy ne akarnának egy hajóutat, vagy egy ebédet eladni neked. Viszont nagyon szép a beach, gyönyörű sziklák vannak a végeiben, ami nagyon érdekessé teszi. Tibi meg is mászta az egyiket, amelyikre ráböktem, hogy milyen jól mutatna a tetején. Jól is mutatott, bár kicsit sem volt egyszerű feladat amit kitaláltam neki.
Megittunk egy bambit az egyik féreeső kis helyen, és nagyon jól éreztük magunkat.
Sétálgattunk a tengerparton, épp egy tengeri csillag tanulmányozásában mélyültünk el, amikor egyszercsak valaki utánunk szól. Hát nem Amanda volt az? :-) Én pont ma gondoltam rá, hogy megírhatnánk nekik, hogy Agondán kötöttünk ki (amikor elváltunk ez még nem volt biztos), hátha elindulnak mostanában dél fele. De hát tényleg nem kell semmit egyeztetnünk, bárhol összefutunk. Zseniális. Nagyon megörültünk egymásnak, és meg is beszéltünk sebtiben egy közös vacsit Palolemen.
Estig mi még elrobogtunk a szomszéd faluba gyógyszertárért, meg megjártuk Agondát is, aztán 6 után visszatértünk Palolemre. A kaja nem volt túl jó, de a társaság viszont annál inkább. Jó kis esténk volt.
Azt még megemlíteném, hogy elég elszomorító a parti éttermek halkínálata, ugyanis majdnem mindegyikében szerepel a baby cápa, ami meg veszélyeztetett állat.
