Napló, 2012. december 6.

No ma annyiban volt más a napunk a tegnapitól, hogy délután elmentünk jógázni. Alyx, egy az USA-ban tanult guatemalai csajszi tartotta. Egy tengerparti szállás udvarán volt pálmafák alatt. Ja, azt még nem is meséltem, hogy bár jártunk pár pálmafás helyen, de eddig még csak itt láttuk azt az igencsak ötletes megoldást, hogy hálót feszítenek ki a kókuszpálmák közé, így nem kell félni, hogy egy óvatlan pillanatban otthagyod a fogad egy fejedre pottyanó kókusztól. Zseniális. Hogy erre máshol miért nem jöttek rá?

No de vissza a jógához. Hatha jóga volt turistáknak, és abszolút jól esett. Jövünk is még. 

Este a jó naanoshoz mentünk vacsizni. Délután még kötöttünk egy fogadást Tibivel, amit elbuktam, így jöttem neki egy meglepetéssel. Hogy gyorsan törlesszem is adósságomat az étterem tulajával lebeszéltem, hogy Tibi had próbálja ki a tandori kemencét. Ez egy speckó kemece, amiben az indiai ételek jelentős része készül, mint például a tandori csirke, a naan kenyér vagy a kebab. A csirkét vagy halat egy fém rúdra felszúrva sütik, a naant pedig a kemence oldalára tapasztva. A legviccesebb az volt, hogy nem csak, hogy Tibi kipróbálhatta a naan sütést, hanem még fel is szolgálták az egyik vendégnek azt a naant, amit Tibi sütött. Büszke is volt magára :-)

comments

Napló, 2012. december 5.

A mai nap nem sok érdekes történt, fényképekkel dolgoztunk, meg strandoltunk. Úgyhogy itt fogom elmesélni, hogy Goa mennyire nem India.

Már a reptérről Agondára vezető úton világos volt, hogy teljesen más világba csöppentünk, mint az eddig látott India, de pár napot eltöltve ez az érzésünk csak erősödött. Egy dologból tudod, hogy még nem hagytad el az országot, az pedig a tehenek. De itt nincs mocsok, nem köpködnek az emberek, több nő nyugati ruhában van, alig van forgalom az utakon, és van alkohol mindenütt. Ez itt Indián belül a nyugalom szigete. Goa portugál gyarmat volt egészen a 60-as évekig, így alapvetően katolikus, de vannak hinduk is azért jócskán. Így nem is meglepő, hogy megy a nyüzsi a karácsonyi készülődés körül.

comments

Napló, 2012. december 4.

Reggelihez találtunk egy pékséget, amiről kiderült, hogy nepáli hely yak sajttal a menüjében. A kávéjuk nagyon fincsi, bár rá kellett jönnöm, hogy annyira elszoktam az út során a kávétól, hogy egy capucchino is megdobogtatta a szívemet rendesen.

A szálláson a recis srác Lucky rájött, hogy kicsit olcsón adták ki nekünk a szobát, így próbált jönni a hülyeségeivel, hogy a főnök így meg úgy, és hogy többet kéne fizetnünk, de Tibi elég gyorsan lerendezte, hogy már megállapodtunk egyszer, nem így megy ez. Aztán végül annyiban módosítottuk a megállapodást, hogy 15-től, amikor kezdődik a csúcsidő 7 dollárt fizetünk 6 helyett. Ettől megnyugodott, és onnantól már újra jófej volt.

Lucky egyébként észak Indiából van, mint sokan mások itt Goán a turista bizniszben. Mint később megtudtuk, a goaiak főként külföldre mennek pénzt csinálni, sokuk tengerjáró hajókon dolgozik, a goai strandokra meg India más részeiről jönnek az emberek pénzt gyűjteni. 

Ma már nekiálltunk az intézendő dolgainknak is, amit fényképválogatással kezdtünk. Gondolhatjátok, hogy ez nem kis feladat, így jó pár napig elvoltunk vele, főleg, hogy Tibi még kicsit ki is kupálta őket. Igyekeztünk úgy intézni, hogy pár óra intézkedősdi után beiktassunk egy strand programot. Szállásunk mellett volt egy étterem a tengerparton, aminek voltak napozó ágyai is, így itt törzsvendégek lettünk. A tulaj srác nagyon jó fej, és a kaja is teljesen rendben van.

comments

Napló, 2012. december 3.

Elérkeztünk utazásunk utolsó szakaszához, ami igazából már nem is annyira utazás, mint inkább pihenés. Vaciláltunk jó sokat, hogy hol is töltsük ezt az utolsó három hetet. Hallottunk olyat, hogy Goán nem találunk jó strandot, és nagyon zsúfolt, aztán szóba jöttek az Andamán-szigetek, amik Indiához tartoznak, de igazából Mianmar partjaihoz vannak inkább közelebb, és gondolkodtunk Sri Lankán is. Végül csak Goára esett a választás, és azon belül is Agondára Goa déli részén. És nem is bántuk meg. Agonda nagyon nyugis, egyátalán nincs tömve turistákkal, a pálmafás strand meg igazán nem hagy kívánni valót maga után.

Szóval maradunk, király lesz ez nekünk utolsó heteinkre. De hogy hogy néz ki Agonda? Nem lesz hosszú leírni. A turista rész egy utca a tengerparttal párhuzamosan amin üzletek éttermek és szállások (többek között a mi Cupidunk) vannak. Van még a part, ahol szintén végig szállások és éttermek sorakoznak. A falu maga pedig a tengerre merőleges utca lényegében. Ennyi.

Fenn állt még az a kérdés, hogy a tegnap gyorsan elsőre választott Cupid's hotelben lévő 6 dolláros szobánkban maradjunk-e, ahol van net, de nem közvetlenül a tengerparton van (20 métert kell kb sétálni a partig), vagy átköltözzünk-e egy tengerparti vityillóba. Miután pancsoltunk és napoztunk is pár órát, felkerekedtem, és végigjártam a strandot felmérni a piacot. Piackutatásom eredménye az lett, hogy 16 dollár lenne a legolcsóbb tengerparti bungalow, ahol net sincs és rosszabb is a szoba a Cupidnál, úgyhogy meghoztuk a döntést, maradunk ahol vagyunk. Egyébként a teraszról elég jó a kilátásunk:

A strand maga kb 2km hosszú lehet, a déli része kicsit népszerűbb, de azt se mondanám forgalmasnak. Viszont valamilyen oknál fogva délután kiterelik a teheneket a partra, és azok a szerencsétlnek ott állnak a homokban a víz szélén és bámészkodnak meg császkálnak míg vissza nem terelik őket haza illetve az útra. Hogy ez mire jó, nem jöttünk rá, mert enni nem tudnak a parton (meglepő módon egyátalán nem szemetes, szóval még zacskó se jut itt szerencsétlen jószágoknak) és inni se igazán a tengerből. Lehet, hogy csak szeretnek napozni.

A strandon mégegy érdekesség van, ami egyben az oka is annak, hogy ez egy csendesebb strand, mégpedig az, hogy van egy teknős figyelő központ, akik a fészekrakó tekiket figyelik és védik. Zöld teknősök járnak ide, korábban jött 30-40 is évente, de a turisták miatt sajnos egyre kevesebb minden évben, most már csak max 10-15-re lehet számítani. Ezért is léptettek életbe korlátozásokat az éttermek nyitvatartására és kivilágítására, hogy az ne zavarja a fészekrakásra készülő állatokat. Jó, hogy vannak ilyen területek, és nem mindent tarol el a biznisz.

Este egy Madhu nevű étteremben ettünk a parton. A naan fenomenális volt, szerintem best forever.

comments

Napló, 2012. december 2.

Hú gyerekek a dzsumbi netovábbjában vagyunk, ami mellett az Akácfában simán lehetne enni fagyit az aszfaltról. Már az utolsókat rúgtuk energiával, de egy délelötti sétára még kimentünk a félig muzulmán Ahmedabadban. Itt tényleg nincs turista, szóval nagy látványosságok lettünk. Rögtön pozitív élmény volt  a gyönyörűen faragott mecset, ahova simán beengedték Zsuzsit is, és a srácok a kapuban ismerkedtek, hogy kik vagyunk, mik vagyunk. Nagyon jó volt megint aranyos muszlimokkal beszélni. Most egyébként Gujarat államban vagyunk, ami nem kevésszer volt a muszlimok  és a hinduk ütközőpontja, és most nem valami 17. századi konfliktusról beszélek, hanem 2000+. Gujarat kiskormányzója nagyon szeretne egyébként a következő elnök lenni, majd meglátjuk hogy jön ez össze.

Nem tudok minden részletre kiterjedő beszámolót adni, mit láttunk a piacon, de én olyat még nem nagyon láttam, hogy egy helyen volt a hús, az élő állat és a még meg nem nyúzott hús... Na, mutatok pár képet.

De olyan kulcsmásolót se láttam még sehol, ahol a papper az utcán gugol és egy reszelővel másolja a kuncsaft kulcsát.

Szerencsére nem is volt sok időnk, és az energiánk is elfogyott, így aztán hamar riksába pattantunk és már mentünk is a reptérre, ami viszont pöpec volt. Nem húzom, csavarom, elbúcsúztunk Garyéktől, elrepültünk Goára, fogtunk a reptéren egy taxit, kiadtuk az ukázt, hogy Agonda strand és bevetettük magunkat a Cupid Hotelbe. Huh....

comments