A mai napi terv az volt, hogy
felkelünk korán, kimegyünk a tegnap elötti Forno strandra és megpróbálunk
tekibákat fényképezni. Délután hajózunk, és foglalunk jegyet holnaputánra.
Majdnem így is sikerült.
Reggelikor a recis csaj, akit
Robertának hívtak megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk elmenni a
hajókiirándulásra, mert ő ma megy a barátnőivel. Ráadásul, este meg rákkal
töltött tököt fognak sütni. Háh! Dehogy nincs, gondoltuk. 10-kor már a hajón is
voltunk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a hajó telis tele van brazíl túristákkal,
és egy csóka mikorofonba mondja az idiótábbnál idiótább dolgkoat portugálul. Tehát
ne várd, hogy elmondja, hogy keletkezett a szikla, hanem azt mondja, hogy az
ottani kis barlangban bujdokolt Bin Laden... a lényeg, hogy az értő közönség
meg tapsolt. Mondjuk ebbe belejátszhat, hogy a hajón ingyen osztogatnak caipirinhát.
A mi társaságunkban nem volt
kivetni való, ott volt egy gyógyszerész csajsz Gabriella, egy argentín túrista,
egy csaj, akit mi csak ladynek hívtunk és Roberta. Ő nagyon jó fej volt, tökéletesen
beszélt angolul. Mint kiderült, volt két évet Nmetországban Au pairként, volt
már Budapesten 5 napot és van egy cseh férje, akihez egy hónap múlva megy ki.
A hajó ezek után element pár
sziklaformációhoz, és egy barlanghoz.
Nem sokára rá el is érkeztünk a
tengapi Parainha strandhoz, ahol eltöltöttünk egy órát. Zsuzsival megint
snorkeleztünk, plusz bementünk/beusztunk egy kisebb barlangba, ahol én tagnap
már voltam, csak Zsuzsi kiment, mert fázott. Begyüjtötték a népet, és már
vittek is át a szigetre, amit tegnap messziról láttunk. Ez valami csoldálatos
volt. Eddig azt hittük, hogy a Copacabana az porcukor, de ehhez képest az durva
murva. A szél fodrozta a homokot, a víz tűrkíz, bármelyik utikatalógusba
elmehetne. Többet tényleg nem tudok hozzáfűzni:
Amikor visszamentünk a hajóra ki
akartam mosni a búvárszemüvegem, de persze beesett a vízbe. Azonnal utána
vetettem magam, majd ki is másztam a kiscsónakba, majd onnan a hajóra. Persze a
nagymenő braziloknak ezen röhögniük kellett. Már kezdtem morcos lenni, mikor
Zsuzsi mondta, hogy az egyik nagymenő végig kétkézzel kapaszkodott, a másik meg
2 percet állt a hajó szélén és nem mert beleugrani. Ez azért elégtétellel
töltött el.
A hajónk még ment pár kört a
sekély vizeken, amiknek a legszebb a színe
majd lassan visszatért a
kikötőbe. Mi úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Forno strandra, hogy tudjunk
csinálni pár képet a strandról és hátha tudok tekibát fényképezni. Sikerült is
a strand, a tekibát majd meglátjuk. Látni láttam, de nem tudom sikerült-e
lekapni.
A vízből kifele megállított egy
túrista (nem tudom brazíl volt-e) és megkérdezte, hogy mit láttam. Mondom
halakat, meg teknőst. Mire ő: mást nem is? Nagyon felhúztam magam, hát ez milyen
már? Valaki merült már akár 50-et is sosem látott teknőst, ő meg itt azt már
nem is számolja? Mondtam neki, hogy nem láttam se zsiráfot, se zebrát.
Mindenesetre Zsuzsinak tetszett a válasz.
Este még csatlakozott hozzánk
Paulina, aki a másik recis, ő chiliei és most lesz negyed éves pénzügyön.
Mondjuk nem mondanám, hogy tipikus közgazdász. Először fazekas sulit végzett
el, aztán abból nem tudott megélni, azért nyomja most a közgázt. Ő is nagyon
aranyos volt. Mi megvettük a sört és együtt nekiláttunk a kajának. Érdekes
kombináció a rák meg a tök, nem mondanám, hogy ilyen finomat még nem ettem, de
azért otthon majd még kipróbáljuk ezt. Fél egy volt mire minden elkészült, és
addigra már farkaséhesek voltunk.
Vacsora közben megtudtuk
Paulinától, hogy itt ő azért jött ide, mert itt van Brazíilia második legjobb
merülőhelye. Az első Fernando de Naronha (nem hiszem, hogy így kell írni, de
közel van). Ez utóbbi a leírások alapján a listánkon volt. Aztán mikor
rákerestünk a google mapsen gyorsan lekerült. Braziliától keletre egy sziget a
óceán közepén. Hát talán majd egyszer J
Viszont! Ez az info elég gyorsan megtorpedózta azt, hogy holnap után továbbinduljunk...
