Meg is jött a tulajdonos amcsi csaj, hogy viszi a lányát. Vezetés közben beszélgettünk. Kiderült, hogy detroitiak, és alumíniumtetőt gyártó gépet áruló cégük van. Ahogy o fogalmazott: we are financialy secure. Idejöttek, nyitottak egy panziót januárban. Ehhez megvettek az egész házat, és most kiköltöztetik az itt lakokat. Állítólag nem olyan egyszerű a dolog, mert lakást kell nekik találni. Van is pár olyan család, aki nem akar kiköltözni, így több év is lehet, mire kilakoltatják őket. Nehéz volt eldönteni, mit lehet erre mondani...
Végül megérkeztünk a csatornához és elindultunk a csatorna felé. Egyszer csak, messze előre azt láttuk, hogy mozognak a konténerek.
Igen, az ott hátul egy hajó. Szóval nyitásra ott voltunk. Az volt az érdekes, hogy már többen ott voltak addigra, és úgy üdvözölték egymást, mint rég nem látott ismerősök. A pólójuk adta meg a választ: Herbalife (akinek ez nem mond semmit, ez egy egészségügyi gyógykotyvalék MLM-es cég). Úgy néz ki belefutottunk egy összlatinamerikai Herbalifeos kongresszusba... ennek az lett a következménye, hogy iszonyat sokan voltak, és minden hajónak úgy örültek, fütyültek, énekeltek, mintha focimeccsen lennének.
(új videofeltöltési mód, remélem ez működik)
A csatornánál egyébként én nagyon meglepődtem, mert azt hittem, hogy folyamatosan fognak hajók menni, a zsilipeknél, hát abszolút nem ez történt, néha megy, néha nem... Apropó zsilipek. Nagypapám 90 évesen egyszer azt mondja nekem: Kisfiam, ha a Panama-csatorna két óceán között van, akkor miért vannak zsilipek? Az óceánok nyilván egy szintben vannak. Köpni nyelni nem tudtam akkor, és internetezés után is csak annyit tudtam kideríteni, hogy hegyek vannak. Na ez igaz, de ennél többről van azért szó. A csatorna maga 82 kilomisi hosszú és három zsilipje van. A legnagyobb trükk, hogy a csatorna közepén felduzzasztottak egy folyót, ami révén keletkezett egy hatalmas tó. Ez magasabba fekszik, mint az óceán, és ezt a tavat használják ki a forgalom nagy részének a lebonyolítására. A hatalmas tó létrehozásán kívül, "csak" annyit kellett megoldani, hogy ezt a tavat kimélyítsék, összekössék a csendes óceáni parttal egy csatornával (röpke 12 kilomisi) és építeni két (tulajdonképen 3, de ez mos mindegy) zsilipet a földrész két oldalán, mert a tó és a csatorna 20 méterrel a tengerszint felett van. OK, ez már így is durva, de ezt tíz év alatt csinálták meg (khm 4-es metro) és 1904 és 14 között!!! Nagyon durva... Mondok egy kis törit is, de elöbb bedobok pár képet:
 |
| Az olajszállító a zsilipnél fent... |
 |
| ...és lent |
Szóval okaj, hogy az amcsik kivájták, de azért nem ment ez egykönnyen. Az egész azzal indult, hogy Panama a Bolivár utáni függetlenedésekkor Kolumbia területe lett. Az addigra már létez vasút vonal csatornára váltását először a Szuezi csatornánál már brillírozó Ferdinand de Lessepsre bízták. Neki is ugrott, kb a XIX. század végén, aztán nagyott koppant, és nem szeretnék nagy viccet csinálni belőle, mert húszezren haltak meg a munka alatt, de azért mégis csak van arrogancia abban, hogy két év alatt akarták befejezni, ráadásul úgy, hogy a szuezi tíz évbe telt, nem volt rajta dzsungel és nem vulkanikus talaj volt... Egyébként a magyar panamázás ehhez a csatornaépítési hadművelethez tartozott, mert itt volt az, hogy nem csak a mérnökök nem álltak a helyzet magaslatán, de sikeresen elsikkasztottak egy csomó pénzt is.
Na ekkor jöttek a jenkik, akiknek nyilván abszolút érdekében állt egy atlanti-csendes csatorna. Érdekes módon egy ideig ment a vacila, hogy hol építsék meg a csatornát, Nicaragua jött még számításba. Ott nem lelkesedtek először az ötletért, ráadaásul ott sokkal több működő vulkán van, így nem találták jó helyszínnek. Sokat elmond szerintem az amerikai geopolitikáról, hogy az amcsik azért megvették Nicaraguától a csatornaépítési koncessziós jogokat, csak hogy más ne tudja közben megépíteni a nica csatornát.
Szóval neki is álltak a dolognak és a kiállítás alapján sokkal inkább szisztematikusan álltak neki a dolognak. Síneket húztak fel a csilléknek, kikövezték az utakat, hogy kevésbé terjedjen a malária, hajóval mélyítették a tavat és kitalálták a gátat. Azt hiszem minden kétséget kizáróan nagyon durva mérnöki teljesítmény ez. Közben persze politikai szinten is tartogatott pár meglepetést a csatorna. Ahogy írtam, ekkor Kolumbiához tartozott a terület. Ment a huzavona, hogy akkor most az amcsik megvegyék-e a franciáktól a jogokat, vagy mi legyen. Aztán volt ez a Phillipe Bunau-Varilla mérnök csóka, aki szerintem megért a pénzét. Elsőként megsúgta az amcsiknak, hogy vannak ezek panamai felkelők, akik függetlenedni akarnak. Talán nem lenne rossz, hogy ha Amerika elismeri a független Panamát, talán lehetne valamit tenni azért, hogy Amerikáé legyen a koncessziós szerződés. Oké, ez meg is lett. A kolumbiaiakat kiszorították a térségből (ez elég könnyen ment, mert a két ország között nincs átjárás, lásd Zsuzsi cikkét, plusz a Panamában lévőket megzsarolták). Na de ezzel nincs vége, a panamai küldöttség elindult Washingtonba, hogy aláírják a szerződést, de közben a Phillipe gyerek beelőzte őket és hamarabb ért Washingtonba és aláírt (ki gondolta volna) egy az amerikaiaknak lényegesen kedvezőbb szerződést, pl. amcsi terület a csatorna melletti x km-es sáv. Ráadásul Phillipe francia! Mire odaért a hivatalos panamai küldöttség, már megvolt a szerződés. Nem gondolnád, hogy ez működik, mi?
Szóval az amcsik irányították és üzemeltették a kanálist azóta, és ez egészen Jimmy Carterig ment, aki végül beleegyezett (persze nem kevés diák- és egyéb tüntetésnek kellett vívni ehhez Panamában), aki aláírta, hogy 22 év múlva 1999. dec. 31-én a panamaiakhoz kerüljön a csatorna üzemeltetése. Mindenki be volt kakkantva akkor, hogy mennyire fog menni a panamaiaknak a csatorna működtetése, vagy mennyire szabadul el a manana mentalitás. Nos mindenki meglepetésére nagyon jól működik a kanális azóta, és ezt nem csak az itteni brossúra mondja. Az Economist (audiokönyvön töltöm le és hallgatom utazásokkor, nagyon király) egy hónappal ezelőtt cikkezett arról, hogy 2014-re elkészül a csatorna bővéítése, és már most mindenki ettől fél Los Angelesben, ahol most csomó munkahelyet jelentenek az ottani kikötők, dokkok. A csatorna bővítésével nagyobb hajók mehetnek át Panamán és jobban meg fogja érni ezen keresztül a keleti partra vinni árut, mint LA és utána vasút. Mivel az építkezés már négy éve időben halad, elkezdett az óra ketyegni Kaliforniában...
A csatorna után visszabuszoztunk a fővárosba, és olyat csináltunk, amit már régen: plázásztunk. Huh, nagyon jó volt: ittunk kávét, ettünk fagyit és tatam... vettünk egy kis laptopot (egy netbook) 65 ezer forintéért. Egy király kis Acer.... ezért ékezetesek már ezek a cikkek! Itt Panamában egyébként minden ilyen cucc olcsó és adót sem kellett fizetnünk. Nagyon örültünk a szerzeményünknek.
Nem írtam még az itteni khm felhozatalról. Azt hiszem a ruhababa mindent el fog mondani:
Igen, az itteni testarányok élőben is léteznek. Nagyon durva...
A plázából buszoztunk még egy jót, aztán végigsétáltunk a főutcán, néhány életkép:
 |
| Megy dominó ezerrel, és az itt is fontos, hogy nagyon erősen odacsapja az ember az asztalra (lásd ulti) |
 |
| Mobilpedikűr |
