A jó kis reggeli után elindultunk
egy kis sétára, hogy felfedezzük Kutát. Kuta olyan mint Siófok, a főutca tele
van árusokkal, bárokkal, éttermekkel, a tengerpart és a kisutcák pedig
szállásokkal. Nagy a nyüzsi és tele van túristával. Az utcákon hatalmas
forgalom van és nem is annyira autókkal van tele, mint robogókkal. Mindenki
azzal közlekedik, és hatalmas a káosz.
Én kicsit tartottam Ázsiától,
mert az ázsiai emberek nem tartoznak a kedvenceim közé, és a tukmálást se
csipázom annyira, de egyben kiváncsi is voltam. És abszolút kellemesen
csalódtam. Egyrészt nem olyan vészes a tukmálás sem, másrészt pedig teljesen
bejött az itteni légkör. Az emberek pedig nagyon aranyosak, ha túl jut a
beszélgetés az üzleti vonalon.
Indonéziában keményen kell
alkudni, amiben nyilván nem egyszerű első nap megsaccolni, hogy hol lehet a
reális ár. Így ma még inkább csak tapogatóztunk, kérdezősködtünk. Lementünk a
tengerpartra, ami tele van szörfösökkel.
Kuta nagy szörfparadicsom, és
különösen kiváló hely kezdőknek, így nekünk is. El is kezdtük felmérni a
piacot, hogy mennyiért lehetne bérelni, és mennyiért oktatnának. Az árakról
sokmindent elmond már csak az is, hogy a második ajánlatunk ugyanannyi volt
mint az első, de míg az első 1 órára vonatkozott, a másodiknál ugyanaz az ár 2
órára. És még ugye nyilván a második is sokat mondott.
Kis utcákban folytattuk felfedező
utunkat, és közben pénzt is akartunk váltani. Figyeltük is az árfolyamokat,
amikben igen nagy volt a diferencia a pénzváltók között. Hallottuk, hogy
vigyázni kell itt, mert átvernek, így nem is a legjobbnak igérkező árfolyamot
néztük ki, hanem egy köztest. Az persze mindegyikre ki van írva, hogy hivatalos
pénzváltó.
Odamentünk a kiválasztottunkhoz,
de úgy döntöttünk hogy először csak 100 ausztrál dollárt váltunk be. Meglátjuk
mi lesz az eredmény, és annak függvényében váltunk még. A csóka beütötte a
számológépbe a helyes árfolyamot, felszorozta dollárunkkal, így kis is jött a
helyes végeredmény. Eddig jó. Le is számolta a pénzt az orrunk előtt, de ami
furcsa volt, hogy 3 kupacba tette. A 10-es számrendszer világában nem igazán
szoktunk 3-as csoportban pénzt számolni. No de nem akadtunk ezen fel.
Megszámoltam az első kupacot, majd a másodikat és a harmadikat. Stimmelt. Majd
összeszedte a kupacokat és a kezembe adta. No ekkor így, hogy a teljes kupac a
kezemben volt, újra megszámoltam, és láss csodát, a 900e rúpiából 300e
hiányzott. Ekkor láttam, hogy az asztal alatt ott a kezében a harmadik kupac,
amit szépen lenyúlt mikor összeszedte a kupacokat, most meg szedte elő, hogy
próbáljon korrigálni. Tibi gyorsan elvette a 100 dollárost, visszaadtuk a 600
rupit, és otthagytuk a csókát. Sok haszna volt, hogy utunk során beszélgettünk
más utazókkal, pl Myanmarról hallottunk pénzváltós sztorikat, ahol a srác a
saját kezében fogta a pénzt, megszámolta, közben persze a pénzváltó nyüzsgött,
csereberélt, stb, aztán mikor hazaértek és újra megszámolták egy jelentős része
hiányzott.
Így hogy sikeresen végződött a
story, nagyon viccesnek tartottuk. Olyannyira, hogy ki akartuk próbálni még egyszer,
just for fun :) Ki is néztünk egy pénzváltót, de most olyat, akinél nagyon
magas volt az árfolyam. Elsőként rákérdeztünk, hogy van e jutalék a váltáson,
mire természetesen azt a választ kaptuk, hogy nincs. Ok, akkor váltsuk azt a
100 dollárost. A csóka be is ütötte a számológépébe a táblán lévő árfolyamot,
szorzott, és kijött a helyes eredmény. Ekkor el is kezdte leszámolni a
kupacokat. Kicsit csalódott voltam, mert azt hittem itt most újabb trükköt
fogunk látni, de úgy tűnik itt mindenki ugyanazzal a módszerrel dolgozik. Tibi
fogta kezében a 100 dollárost, én meg elkezdtem számolni. De most nem tettem
vissza az első kupacot számolás után, hanem a kezemben tartottam, és
hozzávettem a második kupacot is. Ekkor teljes pánikban elkezdett mutogatni
nekem a pénzváltó csókánk, hogy tegyem vissza. Én meg mutogattam neki, hogy nem
teszem. Mikor látta, hogy ez reménytelen, a számológéphez nyúlt és elkezdett
hadoválni, hogy így akkor mégis van jutalék a váltáson. Még egy kicsit húztuk,
hogy ez most hogy s mint van, aztán odébbálltunk. Mára kijátszottuk magunkat,
úgyhogy végül egy normális pénzváltóhoz mentünk, ahol minden gond nélkül
beváltották dodónkat.
Sétánk közben néhány szállást
megérdeklődtünk a kis utcákban, mivel a neten elég drágát találtunk. Itt már
megnyugodtunk, hogy helyére kerültek az árak, és végül 125e Rp-ért (3000 Ft-ért) találtunk szállást
kettőnkre. Ez már tetszik, holnap költözünk is át ide :)
Azért nagyon jó már végre ilyen
olcsó országban lenni, most már tényleg úgy tűnik, hogy Ázsiában helyére fog
kerülni a budgetünk. Így még ilyen kényeztetések is beleférnek, mint a masszázs
1000 Ft-ért. Meg kell hagyni nagyon jól esett.
Kisétáltuk magunkat, úgyhogy
csendes pihenőt tartottunk. Vacsizni egy közelben lévő helyi kis kajáldába
mentünk. Mi azt gondoltuk, hogy jó helyre álltunk mikor a pult elé álltunk, de
aztán arra lettünk figyelmesek, hogy az utcáról újabb arcok jönnek kismotorral,
a pult mellett megállnak, és aztán kis is szolgálják őket. Ránk meg ránk se
hederítettek. Ha épp nem állt oldalt senki, akkor se szó se beszéd csak úgy
csomagoltak kaját szorgosan kis kupacokba. Aztán meguntuk, és mi is oldalra
álltunk, hátha ott mi is kapunk kaját. Kaptunk is. Olyan pult volt, mint egy
gyrososnál, csak mások voltak az összetevők. Mindenesetre az összesből pakoltak
a tányérunkra. Finom volt, reméljük nem kutyahús volt benne :)
Utána még egy kicsit sétáltunk,
és közben találtunk egy magyar éttermet. Nagyon megörtültünk, mert már rég
ettünk hazait. Ricsi és Ricsi a tulajdonos, apa és fia. Most csak a kis Ricsi
volt ott, és nem igazán úgy tűnt mintha nyitva lenne. De azért megszólítottuk,
és végül megittunk vele egy sört. Ezt a szomszéd boltból hozta, mert nem
töltötték fel a készletüket.
Este próbáltunk beszélni skypon szüleimmel, de elég
rossz volt a kapcsolat, így szegények csak egy-egy szót hallottak belőlünk. De
reméljük majd a bloggal helyére kerülnek a történetek :)
