4:30-kor keltünk és nagyon nem
volt jó. A mai nap terve, hogy hajnalban Auckland, aztán este Aucklandből
Sydney. Kicsit izgultunk, hogy kijön-e a busz értünk reggel. Nem kellett volna,
még el se készültünk, már dudált, hogy ott van. Irány a reptér, megalkudtunk a
taxissal az árban, kicsit próbálkozott, de nem volt vészes. Becheck, security,
boarding. Én ez alatt elolvastam Zsuzsi Epis összefoglalóját, és nem akarok
nagyon nyáladzani, de tényleg elsírtam magam, azon, hogy milyen jó volt itt.
Nem tudom minden csajnál így van-e, de Zsuzsinak bejött :)
Felszálltunk a gépre, szerintem
lassan kezdünk mind a négymillió kiwivel találkozni, mert mint egy sztárt
megint megismertek. Most nem egy lakótárs, hanem egy lakótárs haverja, Ryan.
Beszélgettünk egy kicsit, ők egy hetet nyaraltak. Már indultunk volna, amikor
az angolszász kapitány azt mondja, hogy valami gond vana géppel, várjunk.
Vártunk, aztán kiderült, hogy nagyobb gond van, szálljunk le, leszálltunk. Ez a
repülő Auckalndbe tartott volna, és nekünk délután volt egy csatlakozásunk
Auckalndből Sydneybe. Még csak reggel fél nyolc volt, de már kezdett gyanús
lenni, hogy nem fogjuk elérni az esti hatos csatlakozást...
Mindenkinek visszaadták a
csomagját, kaptunk egy did not depart pecsétet az útlevélbe, aztán beálltunk
szépen az ügyfélszolgálat sorba, mint az ecceri gyerek a tecsózás végén. Valami
lehet itt a fejlődő országokkal, szerintem még nem kaptak tanácsot a
tanácsadóktól, mert itt is olyan volt, mint 30 éve lehetett a repülés. A világ
fejlettebb felén ugye az lenne, hogy akkor várjunk itt a reptéren, majd lesz
valami. Itt viszont egy nagyon ügyes, kis agilis nő illetve egy hőmérő csokker
rendezett minket, megyünk a Melanesia hotelbe ebédre amíg ők elrendezik a gépet.
Mondtuk, hogy ez király, de nekünk csatlakozásunk van ám. Ment a matek balra
jobbra, aztán az lett a vége, hogy átrakták a jegyünket délutánra egyenesen
Sydneybe. Nem hittük el, hogy megint ilyen mázlink van, most már másodszor! Nem
kell egy háromnegyed napot várakozni az aucklandi reptéren és még kaját is
kapunk egy szállodában, szuper!
A reptéri transzferen is
történtek az események ezerrel. Volt egy részeg amcsi csóka, aki többek között
elkezdett kiabálni, hogy látja az angol francia ausztrál zászlót a szállón, de
hol az amerikai. Zsuzsi közben megismerkedett egy kiwi csókával, az meg
teljesen oda volt, hogy mekkora mázlink volt az orkákkal, meg most is
Sydneyvel, ha nem mondta el 8 embernek, hogy velünk kell menni utazni, egynek
sem :)
Amikor megérkeztünk én
jómagyarként rá akartam rombolni a reggelis asztalra, de Zsuzsi ragaszkodott
hozzá, hogy jelentkezzünk a recepción. Kaptunk is egy szobát, egykor jön értünk
a transzport. A szobára nem lehet panasz :) :) :)
Én rágyújtottam az egyik kis
szivarkára, amit még Panamából hoztunk, és élveztem a kilátást a teraszról.
Ezek után lementünk az ebédünkért, ami egy jól sikerült fish and chips volt,
semmi extra, de mondjuk örültem a krumplinak és hogy nem yam gyökér volt.
Transzfer vissza a reptérre, ott
persze kiderült, hogy ez sem megy, áttesznek minket holnapra. Közben
tájékozódtunk a repülőhelyzetről: a hidraulikai folyadék folyt el, Vanuatun
nyilván nincs ilyen alkatrész, meg kell várni míg egy gép hoz egyet. Utána
(mivel Vanuatu egy géppel fedi le NZ-t és Ausztráliát) az ausztrál járatnak meg
kell várnia, míg a gép visszajön Aucklandből. Ez már kezdett nagyon röhejes
lenni, pláne, hogy megint egy puccos szállodába megyünk, de még nem volt vége a
sikerszériának, egy másik szállodába raktak minket. Ennek neve Le Lagoon, és
egy Warwick hotel, akinek ez mond valamit, akinek meg nem, annak elárulom, hogy
az nagyon jó.
Nem is nagyon voltam tisztában
vele mennyire, de amikor egy sorompón át behajtottunk egy hatalmas kertbe egy
golfpálya mellett, majd egy zenekar mellett bementünk, kaptunk egy welcome
drinket és mondták, hogy üljünk le, amíg a szobákat elrendezik már kezdett
világossá válni, hogy megintt alulöltöztünk :)
A hotel nyilván nem volt
felkészülve, hogy egyszerre bejön egy egész repülő, így kisebb káosz volt. Ezt
kihasználva próbáltam tudatosítani az itt dolgozókban, hogy Zsuzsival nászúton
vagyunk, nem tudom mennyire voltam meggyőző a hátizsákommal :) Nyilván nincs
értelme hosszasan leirogatni, hogy milyen egy hotel, de mivel ilyenben én még
nem voltam, azért egy két extráját leírom. Négy medence, három emeleten, van
egy kis privát sziget, ahol a legexluzívabb vendégek vannak, ide egy kis csónak
visz át. Van egy olyan bárpult, aminek az ülései a medencében vannak. Ilyet
láttunk már Costa Ricán, de ott nem tudtuk kipróbálni, mert túl hideg volt. Animátorok, akik gyerekekkel kosarat fűznek,
két étterem, és igen, kaptunk egy nagyon jó szobát, ami a lagúnára nézett.
Gyorsan beszaladtunk a lagúnába
megfürödni, majd irány a vacsi. No ezzel sem volt gond, még bort is ittunk, ki
tudja mennyi idő után először. Még két paránk volt a mai nappal. Az egyik, hogy
édesanyámnak ma volt a szülinapja és hogy mára már volt foglalva szállásunk
Sydneyben. Beizzítottuk a skype-ot és mind a két telefon összejött. Nagyon jó
volt hazatelefonálni, már egy három hete nem beszéltünk otthonnal.
