Tibi korábbi sydneys élményei
alapján ma az állatkertet és az akváriumot céloztuk meg, ugyanis szerettem
volna koalát és kacsacsőrű emlőst látni. De hogy az odaút se legyen unalmas,
mágnesvasúttal tettük meg. Olyan mintha a 10. emeleten utaznál a házak között. Vicces
volt, én most voltam ilyenen először.
Az akvárium és az állatkert
egymás mellett volt, így gyorsan felmértük a terepviszonyokat. Mivel szerintem
Sydney összes iskolájából ezen a napon hozták ide a gyerekeket, nem tűnt túl
rózsásnak a helyzet, de legalább a hatalmas sor csak az állatkert előtt állt,
az akváriumba gyorsan be lehetett jutni.
Az első teremben volt a
kacsacsőrű emlős, akit nézegettünk egy ideig. Nagyon jófej kis állat, bár én
igencsak meglepődtem, ugyanis a korábban látott képek alapján én jóval
nagyobbnak képzeltem el. Így én elsőre nem is találtam meg a mindössze kb 30 cm
hosszú állatot az akváriumban, aki alámerült, majd izgágán túrta a homokot nagy
csőrével, aztán feljött levegőért. Olyan gyorsan porszívózott, hogy az csak na.
Mikor kiélvezkedtük magunkat
kacsacsőrű barátunknál, egyszercsak megszólalt a tűzjelző. Nem viccelek. Egy
akváriumban a tűzjelző... valóban elég röhejesnek hallatszik. Ment egy ideig,
aztán elállt, aztán újra rázendített. Ez elég szokatlan jelenség lehetett itt a
személyzetnek is, mert olyan káosz alakult ki, amilyenre igazán nem számít az
ember egy fejlett országban. A teremőrök azt se tudták mi van, merre kell
kiterelni az embereket, így teremről teremre terelgettek minket mire végre
megtalálták a vészkijáratot. Pár perc múlva visszaengedték a népet, majd újra
kiterelték. Mindeközben persze nem voltunk túltájékoztatva. A második kiterelés
után már dél körül volt, így a várakozás helyett inkább elmentünk ebédelni.
A tengerparton rengeteg étterem
sorakozott ebédmenüs ajánlattal. Egy szimpatikusnál meg is állapodtunk, majd
Tibi megrohamozta a mellékhelységet. Igen, szegénynek nem bírta a gyomra a
civilizációt :)
Az ebéd finom volt, Tibi marhát
evett én pedig lazacot. Lénárd kérésére erről is készítettünk képet :)
Ebéd után újra próbálkoztunk az
akváriummal, hátha már elmúlt a vészhelyzet. És igen, bejutottunk és jelentem
nem égtünk benn. Nekem tetszett a látnivaló, még sose voltam ilyen akváriumban.
A kacsacsőrűn kívül nekem a cápák és a ráják voltak a legizgalmasabbak.
Ausztrália vízivilága után
Ausztrália szárazföldi állatvilágát vettük célba a szomszédban. Eddigre
szerencsére már az iskolás csoportok is eltűntek. Láttunk mindenféle állatot,
de egyértelműen a koalák voltak a sztárok nálam. Képeken is nagyon tündériek,
de élőben aztán pláne. Nem lehet betelni velük. Igen mozgékonyak voltak annak
ellenére, hogy egy nap kb 20 órát alszanak. Egyik-másik mászkált, vagy épp
tömte magát eukaliptusz levéllel. Persze azért egyikük sem kapkodott, mindent
csak szép lassan, és utána jöhetett a megérdemelt szundi is. Azért alszanak
sokat, mert az eukaliptusz levelet nagyon nehéz megemészteni, így nem szabad
túlzásba vinniük a mozgást. Viszont ha baj van, akkor gyorsak is tudnak lenni.
A kis koala kb 1 hónap után születik meg és mindössze 1 centis. Amikor a
világra jön, tiplizhet be anya zsebébe, és ha azt elérte, akkor jó ideig
biztonságban van.
Volt egy kis előadás is róluk, amikor
elmondták azt is, hogy a kenguru kicsit sem veszélyeztetett, sőt
túlszaporodtak, mert ezek aztán olyan termékenyek, hogy amint megszületik a
kiskenguru, az anyja már vemhes is lesz a következővel. Viszont tudnak olyat
csinálni, hogy ha nem tartják megfelelőnek a körülményeket az utódnemzéshez, a
nőstények szüneteltetik termékenységüket amíg csak akarják. Amikor a
körülmények újra megfelelőek, újra rákapcsolnak, és születnek a kiskenguruk
folyamatosan. Éppen ezért az állatkertben csak hímek vannak, mert külőnben tele
lenne az állatkert kenguruval, no meg persze folyamatosan biológia óra lenne a
gyerekeknek. Ezt a vicces infót már egyébként tudtam Csilla kolléganőmnek
köszönhetően, akivel egyszer utánajártunk a kenguruk és koalák világának.
Csilla ha csuklottál ezért volt, mert emlegettelek is Tibinek :)
Az állatkert érdekessége volt még
Rex, a krokodil, aki vadonban született, csak mivel túl sok áldozatot követelt
magának, befogták és azóta itt éldegél magányosan. Jó nagy dög volt, meg kell
hagyni.
Az állatkert után volt még némi
időnk a nap utolsó programpontjáig, így megrohamoztuk a Starbucksot, ahol ettem
egy fincsi sajttortát. Már nagyon vágytam rá. Aztán megnéztük a helyi Hard Rock
Cafét is, mármint a kiállítását. A képen az ausztrál ACDC relikviái láthatóak.
És akkor elérkezett az utolsó
programpont ideje, ami nem volt más mint a mozi. De ez nem akármilyen mozi
volt, hanem a világ legnagyobb IMAX-ében néztük meg a Prometheust 3D-ben. Nem
vagyok a filmtechnika nagy őrültje, de ez nekem is hatalmas élmény volt. Ilyen
jó 3D-s mozit, ekkora képernyőn még nem láttam. A történet se volt rossz, de a
látvány az azért überelte a storyt. Csak úgy kapkodtam időnként a fejem, nehogy
eltaláljanak, amikor épp nem az űrhajón utaztam és felülről csodáltam
leszálláskor a tájat.
Mozi után hazametróztunk, és
csodálkozva néztük, hogy a bulizni tartó fiatalok hogy ki vannak öltözve. És
ezalatt azt kell érteni, hogy kisestélyiben rohangálnak a magassarkúban még
járni tanuló 16-18 éves csajok. A bulihelyeknél már kígyózott a sor annak
ellenére, hogy még csak 9-10 óra lehetett.
Mi ezt kihagytuk, csak vettünk két helyi sört, és
leheveredtünk a hostelben.
