Mentünk ma is merülni,
de szerencsére most csak délelött 10 körül indultunk. Tesztalanyok lettünk,
ugyanis Ed most csináltatott új hajót, és mi voltunk az első vendégek, akik
kirpóbálhatták. Ez a túra kicsit kalandosabbra sikerült, mert hogy már a
partról látszott, hogy eléggé viharos, illetve hullámos a tenger. A kaland pont
azzal kezdődött, hogy a stég karfájáról kellett bemászni a hajóra, szóval azért
van még mit fejleszteni. A búvárkodás egyébként úgy néz ki, hogy a Komodoi
Nemzeti parkon belül van kb 40-50 merülőhely, és ezek közül választ ki az ember
egyet, kettőt, hármat ahol aznap merülni fogunk. És mivel ezek nyilván nem
mozdulatlan betonépületek, ezért egy egy helyet többször is fel lehet keresni.
Ennek megfelelően van búvárkodási lehetőség bőven. Amikor elértünk az első
állomásra kderült, hogy itt nem fogunk tudni merülni, mert hogy nagyon
hullámzik a tenger. Bemenni még könnyű, az ember bebukfencezik, de kimászni
nehéz ekkora hullámok közt. Még a hajón
voltunk, amikor a hajótól nem messze egy teknős feljött a víz felszínére, már
ment a poénkodás, hogy Zsuzsiért jött :). A hullámok miatt átmentünk a mai nap terv
szerinti második helyéhez. Ez egy áramlatos merülés volt, ami azt jelenti, hogy
úszni alig kell, csak áramlat végigviszi az embert egy korallfal mellett, ahol
ő meg nézelődhet. Szó szerint nézel mint a moziban, mozogni is alíg kell. Volt
is mit nézni, különösen teknősből: 8, azaz nyolc teknőst láttam egy merülés
alatt, volt olyan, hogy elöttünk, mögöttünk és fölöttünk is volt egy-egy
teknős.
Zsuzsi szerint ez egy nagy virágoskert tele teknőssel. A teknősök egyébként hawksbill fajták, amit majd meg kell nézzek, hogy mi magyarul. Amit nagyon nehéz rendesen leírni, az a korallok sokszínűsége, sokasága és egészségessége. Álltalában elmondható, hogy ami nagyon szép merülőhely, azt a túristák le is szokták tiporni, persze nem direkt; itt viszont szerencsére gyönyörő volt minden. Ahogy az ember mélyebbre megy a vízben, úgy tűnnek el a színek a vízben, elsőként a vörös szín szűnik meg. Ennek megfelelően én korábban még nem láttam vörös korallt, de mivel itt annyi van, és a láthatósági viszonyok is nagyon jók, most sikerült többet is látni.
Zsuzsi szerint ez egy nagy virágoskert tele teknőssel. A teknősök egyébként hawksbill fajták, amit majd meg kell nézzek, hogy mi magyarul. Amit nagyon nehéz rendesen leírni, az a korallok sokszínűsége, sokasága és egészségessége. Álltalában elmondható, hogy ami nagyon szép merülőhely, azt a túristák le is szokták tiporni, persze nem direkt; itt viszont szerencsére gyönyörő volt minden. Ahogy az ember mélyebbre megy a vízben, úgy tűnnek el a színek a vízben, elsőként a vörös szín szűnik meg. Ennek megfelelően én korábban még nem láttam vörös korallt, de mivel itt annyi van, és a láthatósági viszonyok is nagyon jók, most sikerült többet is látni.
Mire feljöttünk már
jól látszott, hogy enyhült a hullámzás. Mégis, nem az eredetileg tervezett
helyre mentünk, hanem az első nap első merülésének a helyszínére, csak most már
irányba mentünk. Most nagyon szemfüles voltam, kifigyeltem egy ráját és egy
langusztát is, ami ráadásul kék volt. Nagy atrakciók voltak még a tengeri
meztelencsigák. Összességében tényleg azt lehet elmondani, hogy az itteni
korallmezők fantasztikusak. A lengyel pár akik ajánlották ezt a helyet nem
túloztak. A tapasztalt 200, 100 merüléses merülőtársak is azt mondták, hogy se a Nagy Koralzátony, se Thaiföld nincs ilyen jó állapotban. Nekünk
ilyen összehasonlításunk nincs, de hogy ez nagyon szép az tuti. A merülések
elég jól mentek, minden kiválóan alakult, édesanyám is tök jól merült.Este
tovább teszteltük az olasz szakácsot. A bolognai, carbonara mind jó volt, de a
pizza verhetetlen.
