Napló, 2012. május 16.

Ott tartottunk, hogy a hajónk 5:30-kor indul Epire. Bár a reggeli story után nem gondoltuk, hogy az valóban el fog indulni 5:30-kor, de mégis így lett. Nagy búcsúzkodásoknak és integetéseknek lehettünk szemtanui induláskor.

A hajó úgy néz ki, hogy az utastérben vannak ülések, és ágyak is. De ez nem úgy megy, hogy hova veszel jegyet, hanem ráfutátsos alapon. Bár a rendszer a hajó indulása után nem sokkal úgyis felborul, mert mindenki keresi a túlélő pozíciót. Van aki kimegy a hajó orrába levegőzni, van aki a földön teszi magát vízszintesbe, stb. Biztos ami biztos, a rövid biztonsági gyorstalpaló után egy csóka körbejár, és zacskókat osztogat. Mikor hozzánk ért, annyit mondott, hogy mi úgyse leszünk rosszul, és már tovább is akart állni,mikor Tibi azért utána szólt, hogy ne értékeljen ennyire túl minket, adjon csak abból a zacskóból. Főleg, hogy akkorra már voltak hullámok rendesen, úgyhogy mi is kerestük a legjobb helyet. Mi a hajó orrára voksoltunk, plussz a dedalonra. A módszer csodákat tett, teljesen jól lettünk. Nem is volt semmi gondunk az úton, még akkor se amikor bementünk. Azt még érdekességként elmondom, hogy a játékszabályok között kedvesen megkérték a népet, hogy a hajón senki ne fogyasszon marihuanat.

Éjjel 2 körül értünk Epin Lamen Bayre. A hajóról motorcsónakkal vittek ki minket a partra. 

A hajón volt a szállásadó csóka fia, így ő útba igazított minket, hogy merre menjünk. Nem volt messze.

Reggel reggeliztünk egy jót, palacsintát, meg gyümölcsöket dögivel. Aztán megjelent Tasso is, a szállásadónk, akivel jól elbeszélgettünk. Mondtuk neki tervünket az önkénteskedésről, és hogy hosszabban maradnánk. Azt mondta, hogy a gimiben biztos, hogy taníthatnánk, mert tanárhiányuk van, de az az egy bibi van, hogy pont most van iskolai szünet. 28-án kezdenek újra. No azért nem keseredtünk el, majd nyitott szemmel járunk, és ha lesz valami akkor az szuper, ha nem, akkor meg élvezzük az itteni életet.

Ennek fényében el is mentünk úszni egyet. Itt az öbölben szoktak lenni dugongok (vízitehenek családjához tartozik) amikre nagyon kíváncsiak vagyunk. Legalábbis én, Tibit annyira nem hozta lázba. Dugongot sajnos nem találtunk, de rengeteg gyönyörű korall között úsztunk, sok-sok szép kishallal, meg egy-két nagyobbal is. Fantasztikus, hogy milyen gyönyörű tud lenni a természet.

Úszás után olvasgattunk, aztán elindultunk egy rövid sétára. Annyira kedvesek itt az emberek, hogy az csak na. Mindenki kedvesen odaköszön, bárki szívesen elbeszélget velünk. Volt egy csóka, Viliem, aki kókuszt szárított. Égett a tűz egy kályhaszerűségben, és rajta szétterítve volt rengeteg kókusz. Odamentünk hozzá megérdeklődni mit csinál. Teljesen megörült nekünk, elmesélte, hogy itt szárítják a kókuszt, aztán a falu másik részén ledarálják, az lesz a copra, amit eladnak Port Vilaba, ahol kókuszolajat csinálnak belőle. Adott is egy kóstolót a füstölt kókuszból. Kimondottan finom volt.

Megérdeklődtük tőle, hogy tud-e valamit, ahol hosszabb időre megszállhatnánk olcsóbban mint a bungaló. Azt javasolta, hogy Williet, a törzsfőnököt keressük, ő valószínűleg fog tudni adni szállást.

Elsétáltunk még a reptérig, ahol épp fociedzés ment. Visszafelé padon áruló néniktől vettünk lap-lapot, ebben polip és banán volt. Erre a polipra nagyon rákaptunk. Az meg egyszerűen zseniális, hogy összesen 50 Ft-ba került ez a kaja.

Sétánk közben megnéztük a gimit is, ahol a portástól megtudtuk, hogy az igazgató most elment nyaralni, de ha visszajön, akkor biztosan tudunk vele beszélni, hátha van valami lehetőség tanításra. A falon ki voltak írva a tanulók, és a tandíjak is. Először is, nagyon meglepődtünk, hogy 90e vatu egy évre a gimibe a tandíj, ami kb 200e Ft, és ezen a szigeten ebben a faluban minden évfolyamban 2 osztály van közel 30 gyerekkel. Nem is értettük, hogy tudják ennyien megengedni ezen a szigeten, hogy ilyen drága tandíjat kifizessenek.
Alapból fantasztikus az emberek hozzáállása az élethez itt. Senki nem panaszkodik, mindenkinek az az alap gondolata, hogy milyen szerencsések azzal, hogy van földjük, rengeteg gyümölcs terem, van disznó, csirke, néhány embernek marhája is, és halászni is szabadon tudnak. Így a kaja ahogy ők mondják ingyen van. Nyilván meg kell dolgozniuk érte, de arról nem ejtenek szót. Azzal is szerencsések, hogy nem kell a hideggel megküzdeniük, ez kétségtelenül így van. De ennek  ellenére a trópusi népek közül is ők az elsők akikkel találkoztunk, akik ennyire pozitívan és lazán állnak az élethez.

Lamen Bayben ma összesen 5-en vagyunk fehérek. A szállásunkon van még egy svájci srác, láttunk egy fehér csajt, meg állítólag van egy német srác még.

A tornácon ücsörögtünk és beszélgettünk mikor jött értünk Tasso felesége, hogy kész a vacsi. Tasso mondta, hogy előbb menjünk kavázni egyet, ami a szomszédban volt. Ezt onnan lehet felismerni, hogy ég egy lámpa előtte. Mivel mondták, hogy itt Epin erős a kava, meg egyben a legobb is, én először egy 100-asat, majd egy 50-eset ittam. Tibi 2 db 100-asba nevezett be. Kicsit pihiztünk utána, majd mentünk vacsizni. Azt már meséltem, hogy először kell kavázni, és utána vacsizni. Ezt már tudtuk, de most kiderült a miértje is. Én azt gondoltam, hogy talán azért, hogy ne legyél rosszul, de mint kiderült erről szó sincs, hanem azért, hogy jobban hasson. Ráadásul kava után amikor eszel, jön a második hatás, újra érzed a kavát.

Vacsorára polipot kaptunk, mivel említettük, hogy azt nagyon szeretjük. Volt lap-lap is hozzá. Igazán finom volt. Vacsoránál a svájci gyerek volt a társaságunk. Elsőre elég szimpi volt, de egy idő után kezdett idegesítő lenni. Folyton csak magáról beszélt, nem is hallgatott meg minket és egy idő után ráadásul ismétlődtek a storyk is.

comments