A mai reggel családi gyűlés
rögtön miután megreggeliztünk. Azt hiszem azt még nem is írtuk, hogy mit iszunk
reggel. Forralt vízbe bedobnak egyet a naracsfa leveléből. Én már most
röhögtem, mert az irodában van egy kis dísz narancsfa. Azt hiszem nagyon fogok
sokkolni, amikor az egyik reggel majd öltönyben lazán letépek egy levelet és
bedobom a forróvízbe :) A kaja az szinte mindig valami gyümölcs és néha valami
fánk szerű olajban kisütött tészta, amit a pékségtől hoznak, vagy palacsinta,
amit Melanie süt.
Szóval, a gyűlés. Most arról volt szó, hogy a repteret odébb
kell tenni, és kinek milyen pénz jut egyrészt a munka miatt, másrészt meg
akinek átmegy a földjén azzal mi lesz. Mi nem nagyon akartunk zavarni, így a
bungalowban maradtunk, de hát az ablakon azért néha kikucskáltunk, hogy mizu. Tényleg
nagyon civlizáltan zajlott minden, tisztára olyan volt, mint egy SG gyűlés. A
mai nap nagy terve az volt, hogy átmegyünk Lamen szigetre. Most ugye Lamen
öbölben vagyunk. A kis töri könyvünkből azt tudtuk meg, hogy amikor visszajött
egy két munkás Ausztráliai munkáról, akkor itt telepedtek le, és Epiről (a nagy
sziget) rabolgattak nőket. Vili is Lamen szigetről való. Ők úgy mesélték, hogy
azért nem laktak sokan Epin és Lamen öbölben, mert sokkal durvább volt itt a
malária, és nemrég kezdtek el többen átköltözni (én ezt olyan 20-30 évre
tippelném).
A tömegközlekedés úgy néz ki,
hogy lemegy az ember a partra és keres valakit, akinek van csónakja, vagy keres
egy csónakot és ahhoz egy kapitányt. Most így utólag kicsit bánom, hogy nem
dumáltunk meg valakit, hogy elvinnénk a kis fa kenuját (amit itt valamilyen
érthetetlen okból a Lonely seekayak-nak hív).
Volt ott egy csónak, odamentünk,
a parton lévő két idős fickóhoz, hogy lehet Lamen bayre menni? Mondták yes-yes.
Mire én kérdeztem, hogy ok, és hol van a fickó, akié a csóna. Mire az idős
bácsi azt mondja röhögve: én vagyok a fickó. Hát sorry, mondtam. Megalkudtunk,
nagyon durván drága volt, de kiderült, hogy másnak is ennyi, és azért ilyen
drága, mert hogy az üzemanyag nagyon drága. Felhúztam a horgonyt, aztán
indultunk is.
Lamen sziget talán még egy kicsit autentikusabb, mint Lamen öböl, ez kb tényleg egy óra alatt körbejárható sziget. Elég takaros ugyanakkor. A gyerekek secc perc alatt megtaláltak minket. Rettentesen aranyosak voltak. Az egyik meg is ölelte a lábam, de a viszereim mindenkinek rettentesen tetszett. Egy nagyi megmondta a gyerekeknek, hogy vezessenek minket körbe, és már indultunk is. Néztünk mindent, a látványosságok között volt:
- az egyik srác csúzlija, ő volt
a helyi Boka, kicsit idősebb is volt. Másrészt az édesapja volt Új-Zélandon,
így bicója is volt
- a kis álltalános iskola, ami a
szünet miatt zárva volt
-nakamal, azaz a főtér
-strand, ahol a helyiek kagylót
gyűjtöttek (nem Marci, nem úgy!)
-a „hegy”, ami kb 75 méter magas
volt
-Sarah háza, egy békehadtestes
csaj, aki itt lakott, és a családjának lefestette a falat, amin a család volt
-mogyorótörés. Ez nagyon vicces
volt. A kisgyerekek egymást félrelökdösve csapkodták kövekkel az itteni
mogyoró/mandula szerű magok héjját, hogy felnyissák nekünk. Egyébként itt
nagyon sokfajta mogyi van.
Mi sajnos ott hagytuk az öbölben
a színestoll készletünket és a füzeteket, így most nem tudtuk nekik odaadni.
Helyette megtanítottuk nekik az ugróiskolát. Legalább is tetszett nekik, akkor
is, ha már ismerték. Nagyon sajnáltuk, hogy nem tudtunk most mást adni, pénzt
nem akartunk azért. Szerintem számítottak esetleg valamire, de csak úgy mint
gyerekek. A körséta után beugrottunk a vízbe. Gyönyörű volt, bár volt egy olyan
rész, ahol nem láttunk semmit a felkavarodott homoktól. Aztán meg hatalmas
korallok között úsztunk és az volt a legérdekesebb, hogy a halak kb kétharmada
teljesen másmilyen volt, mint a csak egy másfél kilomisire lévő öbölben. Azt
mondták itt van több Dugong is, de sajnos nem láttunk most sem.
Kettő körül elbúcsúztunk a
gyerekektől, akiknek egy része még megvárta, amig úsztunk. Elbúcsúztunk túlük,
és a „ficckónkkal” visszamentünk az öbölbe. Még kisétáltunk egy kicsit a
kikötőbe.
A kikötőt szerintem még az amcsik
építhették, mert most nem használja senki. Az építési módszer elég érdekes
volt, de hatásos. Cementes zsákokat tettek egymásra, ami miután a tenger megnedvesítette,
megkötött. Most már össze van omolva a közepe. Melanie azt mesélte, hogy kb
három évvel ezelött kiöntött a tenger, nem cunami volt, de ahhoz hasonló. Az
itteni kis folyó megáradt és egy csomó házat elsodort. Akkor döntöttek úgy,
hogy feljebb költöznek. Négy körül értünk vissza, gyorsan lemostuk magunkról a
sót, majd elmentünk vacsizni. A mai nap simboro volt, amit úgy kell elképzelni,
hogy a szigetkáposztát töltötték meg manikókával, ami kb olyan mint egy
édesburgonya, csak nem annyira édes.
