Reggel még a tegnapinál is szebb időnk volt. Bár deres volt a fű, és igencsak hideg volt, de egy darab felhő se volt az égen. Ez hatalmas szerencse. A Milford Trekről azt mondják, hogy szezonban is folyton esik az eső, (évente 200 napot), szezonon kívül meg általában pláne rossz idő van. Így ez a napsütés nagyon kivételes.
Ráadásul abba csak most gondoltunk bele, hogy a neten az volt, hogy április 30-ig van betelve a foglalás, és onnantól nem kell foglalni, de mint kiderült, már április 27-től lehetett volna menni a túrára foglalás nélkül. Mekkora szerencsénk van, hogy ezt nem tudtuk, mert akkor biztos ahhoz időzítettünk volna, és úgy értünk volna Te Annauba, viszont azokban a napokban, egészen május 1-ig nagyon rossz idő volt erre fele. Hó is esett. Szóval minden annyira összejött ezzel a túrával kapcsolatban, hogy az csak na. És ennek nagyon-nagyon örültünk.
Reggeliztünk, matéztunk, összepakoltunk és indultunk. Viszonylag a középmezőnyben. Ma átmegyünk a Mackington hágón. Azt írták, hogy 2,5 óra odáig az út, de mi másfél alatt felértünk. Ezen a szakaszon se maradtunk látvány nélkül.
Egy idő után megjelent a hó az ösvényen, és volt ahol alattomosan jegesek voltak a kövek.
Az útmentén a fűről lógtak a jégcsapok, amit Tibi meg is kóstolt.
Nagyon élveztük végig a felfelé utat.
Aztán egyszer csak felértünk. Fantasztikus látvány volt. Hatalmas szakadék és hatalmas hegyek újra a völgyből. Fent egy kis tó és egy emlékmű.
El is időztünk vagy 2 órát, és közben meglátogatott minket egy kea pár, akik hegyi papagájok. Egyáltalán nem félősek, úgy, ahogy a többi madár se errefele.
Megettük ebédre való szendvicsünket, aztán tovább indultunk. Nagyon tetszett, hogy a Milford Trekken még arra is odafigyelnek, hogy rendesen felöltözzünk :-)
A lefelé vezető út se hagyott kívánni valót maga után. Engem lenyűgöztek a hatalmas hegyek, amik közvetlenül felettünk tornyosultak, az meg pláne, hogy vízesések zubogtak rajtuk.
Itt útközben találkoztunk a parkőrrel, aki elkérte a faházakba szóló jegyünket. Tőle megtudtuk azt is, hogy a következő napokra is jó időt mondanak, és még azt is, hogy wekának hívják azt a madarat, amivel már találkoztunk felfelé jövet. Ő az:
És aztán hamarosan újra változott a táj, beértünk ismét az erdőbe, és bal oldalunkon egy folyó zúgott lefelé nagy robajjal. Ez az én napom volt, mert ez is tele volt vízeséssel.
És a hatalmas páfrányokról még nem is írtam, pedig abból is vannak jó páran itt az erdőben.
Az útról volt egy kitérő, ami a Sutherland vízeséshez vezetett, de mi azt most kihagytuk. Úgy terveztük, hogy maradunk plusz egy napot, és majd azon, azaz holnap megnézzük. Így többet is tudtunk időzni a mai szakaszon, amit nagyon élveztünk.
A mai túristaházhoz megérkezve kerestünk egy ágyat magunknak. Itt külön kis házakban voltak az ágyak, és külön a kandallós "ebédlő". Tegnap is és ma is ugyanazokkal a szobatársakkal kerültünk össze, egy nagyon aranyos amcsi párral, Chrissel és Corival. Colorádoból valók, és fél évet utaznak. Infókat cseréltünk, mert ők pont Dél-Amerikába tartanak, ellenben voltak már Indiában.
Összekészülődtünk a vacsifőzéshez ismét. Ma se készültünk bonyolultabb menüvel mint tegnap. Volt egy idősebb kiwi pár (azaz csak a csóka volt kiwi, a felesége német), akik teljes konyhát hoztak magukkal. Tegnap steaket ettek, reggelire szalonnát sütöttek, és most is rittyentettek valami jó kis vacsit.
A tűz az egy kissé leválasztott térségben volt, és azt a harsányabb csapat ülte körül, mi az amcsi párral, a kiwi házaspárral és egy másik kiwi csókával beszélgettünk a hidegebb "ebédlőben".
A kiwi csóka mesélt egy vicces storyt: tavaly a barátaival kitalálták, hogy a Mount Cook környékén jégbarlangot fognak ásni, és ott ellesznek pár napot. Mindent kiterveltek, felszerelkeztek teljesen, és neki is vágtak az útnak. Elértek a kiszemelt helyre, és pöpecül ki is ásták a barlangot. Volt benne rekesz a piáknak, kis spejz, mindenkinek saját fekhely, szóval fejedelmi volt. Elmulatoztak egy ideig, majd elaludtak. Egyszer csak arra ébredtek, hogy hatalmas robaj van, majd a következő másodpercben már a fejükre is omlott a kastély.
Hasonló történetekkel szórakoztattuk egymást egy ideig, aztán hamarosan nyugovóra is tértünk. Ma is, mint tegnap is eltartott egy ideig amíg beleheltem a hálózsákot. De legalább reggelre már teljesen jó volt odabenn a hőmérséklet.
