Reggel úgy időzítettük a kelést, hogy még egyet tudjunk telefonálni. Ugyanis 4 napig, míg a hegyekben leszünk, nem lesz térerőnk, és másodika körülre ígérkezett leendő keresztfiunk megszületni. Reggel keltünk, Tibi izzította is netet. És nagy örömünkre egy fantasztikus hír várt minket, megszületett András Barnabás. Már most nagyon jó fej a kissrác, hogy így tudott időzíteni :-) Nagyon boldogok, voltunk, úgyhogy fel is hívtuk gyorsan apukáját, Gergőt, hogy gratuláljunk.
Szóval ilyen szuperül indult a napunk. Ehhez jött még hozzá, hogy csodálatos idő volt, kisütött a nap, a felhők pedig elmentek szabira.
8-ra ígérték a buszt ami összeszed minket és elvisz a hajóhoz, de bő fél órát késett. A hajón 14-en voltunk. Ez nagyon jónak számít, szezonban 40 ember megy egyszerre. Annyi, hogy van még egy hajótársaság, de talán azon se lesznek sokan.
Már a hajó út is gyönyörű volt.
Ahogy leszálltunk, nekivágtunk az útnak. Szerettünk volna leválni a többiektől. De egy ideig eltartott míg rendeződött a sor és mindenki beállt a saját tempójára.
Már az erdő eleje is gyönyörű volt. Mohával borítva az összes fa, minden zöld... Csodálatos volt.
Aztán tettünk egy kis kitérőt egy mocsaras részre, majd a folyó partra.
Külön élmény volt, hogy a madarak egyáltalán nem félnek. Odajönnek, megnéznek, aztán arrébb repülnek.
Rendkívül változatos volt a táj, hol erdőben mentünk mohától szakállas fák között, hol egy hegyekkel körülvett mezőre értünk ki, vagy épp kicsit sziklásabb részen haladtunk, de bármerre voltunk, minden gyönyörű volt. Ahogy Tibi megfogalmazta, olyan ez mint egy meseerdő.
Ilyen gyönyörű környezetben nagyon jól ki lehet kapcsolni, és magába tud fordulni az ember. Tartottunk mi is Tibivel elmélkedős időszakot, amikor nem beszélgettünk, hanem mentünk magunkban. Nagyon jól esett. Annyi mindenre lehet ilyenkor rájönni :-) Ezeket az időszakokat általában az szakította meg, hogy valamelyikünk rácsodálkozott a tájra, hogy milyen gyönyörű.
Fél 5 körül értünk a hutba, ami lényegében egy faház. Csúcsidőben van víz, meg gáz itt, de ilyenkor csak kint egy tartályban van víz és a wc is kint van. A házban viszont van egy kályha, meg van fa is, úgyhogy be lehet gyújtani. Van 40 ágy, és ráfutásos alapon megy ilyenkor. Akinek nem jut, az földön alszik. De szerencsére nem voltunk ilyen sokan, hogy ez gond legyen. Mivel még világos volt (6 körülsötétedik) sétáltunk a környéken egyet, aztán megfőztük vacsinkat. Ez egy jó kis túrakaja volt, ami úgy készül, hogy forró vizet kell beleönteni a tasakban, ott állni kell hagyni, aztán 10 perc múlva lehet is enni. És még az íze is egész jó volt, szóval igencsak meg voltunk elégedve vele.
Elég hideg volt, így a tűz köré gyűlt mindenki. A másik hajóval végül csak 6-an jöttek, úgyhogy nem voltunk sokan. Volt egy nagyszájú angol csaj, aki elég sokat dumált, néhányan csatlakoztak hozzá, de a többiek inkább csak hallgattak, és melegedtek csendben. Mi is ehhez a csoporthoz tartoztunk.
