A mai nap is rögtön egy remek angol reggelivel indult, olyannyira jól, hogy nem is tudtuk, hogy fogunk tudni ebédelni, és igazán vicces volt, hogy ez most a legnagyobb gondunk. Azt közel sem állítom, hogy éheztünk volna eddig az út alatt (a kajával való fölösleges spórolást a 19 évesen véghezvitt Olaszország-Franciaország interrail vonatozással lezártnak tekintettem. Anno sikerült 67 kilóval végeznem az utat, ami 190 centivel nem nevezhető optimálisnak), de azért csomószor napi kétszer ettünk, és azért eléggé megnézzük, hogy mit eszünk. Szóval ehhez képest most nagy hawaii volt.
A mai nap felmentünk Wellington tetejére a helyi siklóval, és a botanikus kerten át lejöttünk. Zsuzsi valamiért nem szereti a botanikus kerteket, de én azért végighúztam rajta őt. Mondjuk már az ötöde után kijelentette, hogy nem is rossz ez, csak azokat a botanikus kerteket nem szereti, ahol túl sok info van, és mindent meg kell jegyezni.
Az ebéd után elmentünk újra moziba, most az Éhezők viadalát néztük, stílusosan. Azt hiszem, nem kéne, hogy ez a blog filmkritikai bloggá avanzsáljon, így legyen elég az az örök érvényű igazság, hogy könyvben jobb :) Aki szeretné jobban kivesézni, azzal emailben szívesen megosztom a katartikus élmény hiányának okait :)
A mozi után még bementünk egy sörbárba, magyarul kocsma. Mondjuk ez annyiban volt érdekesebb, hogy kb 30 fajta sör volt csapolva és helyben is főztek sört. Nagyon komálom az ilyet, és bár elég drága volt egy korsó, mivel a tegnapi és a mai napon sokat nem kötöttünk, beneveztünk egy egy korsóra.
