Napló, 2012. május 25.

Ma piac nap van Rovo Bayben. Ott már jártunk múlt szombaton, de mivel ez egy kormányzati falu, szombaton teljesen üres volt. Viszont ma esemény van.

Reggel jött a platós kocsi, felpattantunk rá Willivel, egy rakás gyerekkel, Mariussal, Annaval, meg egy fűnyíróval. Az út nem túl jó minőségű, így néha nagyokat huppantunk a platón. 

A piac valóban nagyobb volt mint Lamenen, de azért ígyse volt hatalmas. Ellenben lehetett kapni sokmindent. Mi azt terveztük, hogy ha kapunk minden szükséges alapanyagot, akkor este mi főzünk vacsit, méghozzá gulyáslevest. No hát az alapanyagok begyűjtése közben kellett használni a fantáziánkat, mert kezdjük ott, hogy a szigeten nem lehet krumplit kapni. Végül arra szavaztunk, hogy ennek legjobb helyettesítője a yam lesz. A hagyma szintén nehézségekbe ütközött, mert Lamenen a boltban kifogyott a készlet, és a picon se találtunk. Így újhagymából vásároltunk be a piacon, de a végén Willlie Rovo Bayen a boltban talált hagymát, így legalább ez az alapanyag már stimmelt. Paradicsom az abszolút nem volt, így azt egy bolti konzervvel helyettesítettük, viszont paprikát sikerült találni a piacon. Pirospaprikánk pedig Új-Zélandról volt, így kezdett összeállni a kép. Már csak a hús hiányzott, de azt Lamenen a boltban lehet kapni. Marius kavat vett a piacon, ugyanis estére azt terveztük, hogy sajátkészítésű kavat fogunk inni vacsi előtt.

Miután bejártuk a piacot, találkoztunk egy amcsi sráccal, Daniellel, akiről Rachel már mesélt. Ő a békehadtesttől van, és Rovo Bayen tölt 2 évet. Azzal foglalatoskodik, hogy a sziget lakóinak pénzügyi műveltségét próbálja fejleszteni, ha bármi kérdésük van, akkor piac napokon pl megtalálják Danielt, és tőle kérdezhetnek. Itt azért nem kell bonyolult dolgokra gondolni.

Most viszont pont egy kurzust terveznek indítani a Nemzeti Bankkal (ez lakossági bank itt) egyetemben, amelyben némi pénzügyi ismeretet próbálnak átadni a sziget lakóinak. Hétfőtől indulna a kurzus. Daniel tartja, de elég vanuatusan, pénteken még nem igazán tudta, hogy miről kell beszélnie. Ez nem azért volt, mert nem készült, hanem azért mert a főszervezőknél még nem állt össze a kép. Annyit tudott mondani nekünk, hogy valamelyik nap lesz banki ismeretekről szó, és abban nagyon jó lenne, ha tudnánk segíteni, viszont egyeztetnie kell még a szervezőkkel, hogy mi lesz a pontos program. Ennek igencsak megörültünk, bár elég necces volt, hogy összejön-e, mert nekün csütörtökre volt repülőnk Santoba. Mindenesetre számot cseréltünk.

Ezzel az önkénteskedéssel úgy voltunk, hogy ha összejön valami, akkor jó és örülünk neki, de ha nem, akkor se leszünk elkeseredve, mert ami a célunk volt ezzel, hogy a mindennapi életbe kicsit belefollyunk, az már azzal teljesült, hogy Williéknél lakunk. Annak meg szintén nagyon örültünk, hogy mindenhol lelkesek voltak arra, hogy önkénteskedjünk. Az, hogy pont iskolai szünet volt, az kicsit szerencsétlenül jött ki, de azt hiszem így se unatkoztunk ittlétünk alatt.

A Nemzeti banknak van fiókja Rovo Bayen is, így benéztünk. Itt számlát lehet nyitni, pénzt lehet felvenni, és betétet lehet elhelyezni. Kb ezt tudja. A falon lévő plakátok is erről szólnak, meg arról, hogy hogyan kell maniókát ültetni. És ez most nem vicc.

Rovo Bayen még egy programpont maradt, a focimeccs. A sofőrünk mindenképp szerette vona megnézni, mert Lamen Bay játszott egy másik falu ellen. Túl izgalmas nem volt a meccs, 8:0-ra nyer Lamen. A legnagyobb izgalom az volt, hogy néha eleredt az eső, ami elől a bíró az asztal alá menekült.

Lamenre visszaérve megvettük a boltban a húst. A boltot úgy kell elképzelni, hogy egy kb 20nm-es kis ház, amiben árulnak tésztát, rizst, sót, wc-papírt, édességet, és még egy-két dolgot, no eg van egy fagyasztó áldájuk, amiben van hús is. Húsból lehet kapni csirkeszárnyat, steaket, és pörkölt típusú húst (stew). Van jégkrém is, de azt mi nem is próbáltuk itt, mert azt hallottuk, hogy az a már párszor megolvadt és újra fagyott típusú. No ebben a boltban fogyott el a hagyma a héten, és ebben a boltban vettünk végül húst a gulyáshoz. Mi arra voksoltunk, hogy a steak és a stew kombinációja lesz a tuti.

Már csak kenyér kellett, de azt Melanie apjától vettük, aki az itteni pék. 
Neki is álltunk a főzésnek. Mindenki nagyon lelkesen segített, még a gyerekek it teljes lázban égtek, hogy mi miután jön. Míg Melanival és a gyerekekkel a gulyást készítettük elő, Marius Willievel a kaván dolgozott. Persze azért néha mi is belenéztünk hogy is megy a dolog.

De hogyan is készül a kava? Először is a növényt apró darabokra kell vágni:

Aztán kell egy húsdaráló, amivel le kell darálni az egészet. Egyes szigeteken előtte megcsócsálják, majd kiköpik, és úgy lesz az igazi, de szerencsére Epin ezt a lépést kihagyják, és csak szimplán vizet adnak hozzá. A ledarált kavához vizet adnak, és újra ledarálják. Azt azért itt el kell hogy mondjam, hogy itt a húsdarálót húsdarálásra nem használják, itt ez csak kavadarálóként működik. Amikor Tibi felvetette, hogy esetleg kaván kívül másra is jó lehet a masina, Melaninak felcsillant a szeme, hogy nem is rossz ötlet.

Miután a második darálás is megtörtént újabb adag vizet kell hozzáadni, és egy nagy zokniszerűségen kell átpaszírozni. Ezt is kétszer kell megismételni, és már kész is nedü.


Elkészült a vacsi is. Kicsit féltünk tőle, hogy ilyen alapanyagokkal hogy fog sikerülni, de végül kimondottan jó lett a yamos gulyás, sikere volt a családban. A gyerekeknek egyből tálalás is volt, és közben ment nekik a mozi is, míg mi kaváztunk. Jóra sikerült ez is, máramennyire kava jóra tud sikerülni. 

comments