Na ma már nincs menekvés, reggel kelni kellett és felhuppanni a buszra. Azt még nem is írtam, hogy azért volt ennyire fontos ez a Christchurchbe érkezés, mert holnap hajnal 6:45-kor indul a repülőnk Vanuatu fővárosába, Port Vilába. Jó, most ezt úgy mondom, mint hogy Franciaország fővárosába, Párizsba, de igazából én is csak mostanság kezdtem ismerkedni ezzel az országgal. Egyelőre annyit róla, hogy a Csendes-óceánban kell keresni, de bővebben is írunk majd róla ha odaérünk. Vanuatun 1 hónapot tervezünk eltölteni, és ha összejön akkor önkénteskedni is szeretnénk.
Elég borongós reggel volt, köd, és felhő mindenfele. De aztán elkezdett kitisztulni az ég. Elég hangulatos volt így buszból nézve.
Sofőrbácsink hozta az itt megszokott stílust, bemutatkozott, elmondta a játékszabályokat, majd út közben amikor eszébe jutott valami a tájról, akkor azt megosztotta velünk.
A busz minden állomáson és megállóhelyen megállt, így egyből érthető lett, hogyan jön ki az a 11 órás út.
Egy megálló viszont különösen jól jött, mégpedig Dunedin. Tibi itt tanult 6 éve. Kihasználtuk a fél órás szünetet, és elfutottunk az egyetemhez, és közben Tibi gyorsan mutogatta, hogy mi merre van. Sajnos az albijáig nem jutottunk el, de a távolban azt is megmutatta. A futás ellenére sikerült egy kis ízelítőt kapnom ebből az egyetemi városból.
Este 7 körül értünk Christchurchbe. Szállást már kinéztük előre, úgyhogy célirányosan mentünk.
Aztán elmentünk még sétálni egyet a városba. Azt már korábban említettük, hogy 2011 februárjában volt itt egy nagy földrengés, amiben a város központja teljesen összeomlott. Nagy része még ma is le van zárva. Nagyon megdöbbentő látvány volt egy ilyen város, ahol látni a sok romot, és mellettük pedig a bódékban újrakezdett életet. Tele van olyan táblákkal, hogy újra nyitva vagyunk itt és itt.
Végül vettünk vacsit egy thai bódéban, és a hostelben megvacsiztunk.
Lefekvés előtt felhívtuk még anyukáinkat, és Tibi nagymamáját anyák napja alkalmából. Korán akartunk lefeküdni, mert holnap hajnal 4-re jön értünk a shuttle ami kivisz a reptérre, de sajnos csak éjfélre sikerült mindennel elkészülnünk.
