Hajnalban keltünk, ami fél hatot
jelent, hogy ki tudjuk vinni a kocsit a reptérre. Zsuzsit kidbobtam a
buszmegállóban, én meg lerakás után visszagyalogoltam. Most nem akarok minden
pindur pandur részletbe belemenni, hogy mitől, olyan egyszerű hely Új-Zéland,
de írok ide egy példát. A bérlős kocsikban van egy pütypüty, amitől kinyillik a
reptér parkolójának a sorompója. Az ajtóban ki van írva, hogy melyik
bérlőtársaság melyik állomásra tegye le a kocsit. Ezek után bebattyog az ember
a reptérre, megkeresi a saját társaságának a pultját, majd egy lukba bedobja a
kulcsot... kész.
A buszmegállóba sikerült időben
visszaérni és közben egy cseh csajjal is gazdagabbak lettünk, aki idejött
valami tanfolyamra, amit nem teljesen értettünk. Reméltük, hogy angol, mert
hogy finoman mondjam volt csiszolni való a nyelvtanán a kiejtésén a szókincsén és
a hangsúlyán (bár lehet, hogy helyesírásban jó). Amiért őt itt megemlítjük, az az, hogy ritkán találkozik két Raiffeisen dolgozó Új-Zéland déli csücskén.
Igen-igen ő is rafis volt, bár én nem számítok arra, hogy ezért lesz itt
emléktábla, de ki tudja.
A buszunkról kideült, hogy a
helyi volán itt ad el turistajáratokat is, de arra a buszra feldob sima utazókat
is. Mi bár sima jegyet vettünk, végig hallgattuk, amit a buszsofőr mesélt. El
kell mondjam, hogy tök érdekes volt, kiműveltem magam például az őztenyésztés
csinjában bínjában.
Amikor megérkeztünk
Te Anauba félve indultunk el a DOCba. Ez a Környezetvédelmi Minisztérium, ami
rendben tartja a nemzeti parkokat. Amikor itt voltam, akkor mindig
hiperkonzervatívak voltak, és azt mondták minden útra, hogy húúú nagyon
veszélyes lavina lesz, tuti. Mivel már kezd beköszönteni a tél itt, és jól láthatóan
friss hó is esett, eléggé aggódtam, hogy mit fognak mondani a Milford Treckről.
Ez az az út, amire iszonyat nehéz bejelentkezni, és pont holnaptól jön a téli
időszak, amikor már nem kell, és lehet menni szabadon (különben egy vagyon). Na,
hatalmas meglepetésre teljesen pontos és jó infot kaptunk, szereztünk kishajót
is, amivel holnap reggel tudunk indulni. Hágóvas nem kell, de hó lesz fent, ugyanakkor hatalmas szerenécsre szép időt mondanak. Ez nagy dolog itt, mert átlagosan egy
évben 200 napot esik itt az eső.
Ezen kívül még túracuccot kellett
beszereznünk, mert volt pár dolog, ami hiányzott. Balfék módjára kis is
választottam azt a bérlőhelyet, ami kívülebb van, hogy biztos jobb. Hát kicsit
sem volt jobb, mert egyrészt kívülebb volt, másrészt meg miután mindent
kiválogattunk kiderült, hogy nem lehet kártyával fizetni, úgyhogy egy
kutyagolással gazdagabbak lettünk egy kb 50 kilométeres túra elött. A pénzes
fizetés azért is durva, mert itt tényleg mindent lehet kártyával fizetni a
bélyegtől a kínaiig.
Este nekiláttunk csinálni egy jó
kis csilisbabot, és reméltük, hogy holnap valóban jó idő lesz.
