Nagyon gyenge poén, nagyon gyenge, de akkor is elsütöm: Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó regggggggeelt Vietnáááááááááááám!
Jó... a fenét jó! Azt hiszem a nagy pihenésünket szisztematikusa és precízen daráljuk a
levesbe, ugyanis reggel 4:30-ra már jött a taxi értünk. Nagyon jól esett, pláne,
hogy valamiért éjfélig nem tudtunk elaludni. Nem teljesen értettük mi a szitu
Zsuzsival, de a házinénink korán indított minket, és majdnem két órával
korábban voltunk kint, mint ahogy indult volna a repülő, és Zsuzsi még így is
egy fél órát alkudott belőle. A lényeg, hogy ott voltunk időben. A reptérről
semmi érdekeset nem tudunk mondani, talán annyit, hogy viszonylag hatékony, a
biztonsági ellenőrzés viszonylag szigorú, szóval nem olyan, mint Indonézián,
ahol bármit felvihetsz a gépre. Persze addig nézelődtem a duty freeben, míg
Zsuzsinak kellett összeszednie, hogy nehogy lekéssük a gépet.
A repülőn még megszólított Zsuzsi egy angol párt, hogy nekik van-e már
taxijuk be a városba, mert esetleg mehetnénk együtt, de sajnos nem jött össze.
Ja, azt nem is mondtam, hogy Dalangba repültünk, és onnan taxival elmentünk Hoi
Anba. Ez kb Vietnám közepén van, Vietnám meg egy viszonylag hosszú tengerparti
ország felül Hanoi, alul Saigon. Hoi An maga azért baromira érdekes, mert a
rajta keresztül folyó folyó üledéke hajózhatatlanná tette a folyót, azt hiszem
a XVI. században, de ebben az időpontban nem vagyok biztos. A lényeg, hogy a
város elvesztette kereskedelmi jelentőségét, így nem fejlesztették tovább és
megmaradt kb olyannak amilyen volt. A belváros UNESCO örökség, és nem
véletlenül, tényleg gyönyörű. Nagyon erősen érződik a kínai hatás az
épületeken, de érdekes módon japán bevándorlók is voltak, és ennek az öröksége
is észrevehető. A város egy nyugodt
kisváros hangulatát kelti, egy kis Szentendrés beütéssel, azaz van turista
bőven, és ennek megfelelően szuvenírbolt. A nagy business itt a szabászat, de
erről majd holnap. Ehhez a bevezetéshez adok egy két hangulatképet:
Nekem Kuba jutott eszembe, de Zsuzsi nem osztja ezt az elméletet. Arra gondolok, hogy romos, szép épületek,
amik a mediterrán hangulatot hozzák magukkal.
A mi kakukkosóránk kábé addig volt felhúzva, amig meg nem érkeztünk a
szállásunkra, ott rögtön össze is omlottunk egy reggeli alvásra. Már közelgett
a dél, és elindultunk az itteni tuti étterembe, amit megint a tripadvisorral
kerestünk ki. A Lonely már nagyban mesélte előre, hogy mennyire jó a vietnámi
kaja, és tegnap Saigon is nagyon menő volt. Az itteni étterem sem hozott
csalódást, a kedvenc a fehér rózsának elnevezett tortellini szerű kaja volt.
A kaja után sétálgattunk a városkában, ami Zsuzsinak is meg nekem is nagyon
bejött. Ebben nagy szerepe lehetett annak, hogy holtszezonban vagyunk. A boltok
számából kiindulva jól érezhetően sokkal több turista lehet máskor. Mindenkinek
nagyon ajánlom, hogy ide ilyenkor jöjjön, nekünk nagyon bejött, hogy nincs
hatalmas tömeg. (félre értés ne essen, azért vannak)
Bár iszonyat jó volt Sihanoukvilleben pihenni, ahogy itt barangoltunk
mindketten arra gondoltunk, hogy milyen kár, hogy csak két napot tudunk itt
lenni. Már három körül lehetett az óra,
mikor Zsuzsival elhatároztuk, hogy ismét megfogadjuk a Virág és Virág Utazásszervező Iroda tanácsát (Vera Argentínában küldött minket jó helyekre, itt meg bátyja, András írta a tutit), és kimegyünk a
tengerpartra. Szereztünk egy kismotort és kirobogtunk a partra.
A tengerpart nagyon érdekes volt. Úgy tudnám összefoglalni, hogy tiszta és
szemetes :) A tenger vize az egyik legtisztább, amit valaha láttam, nagyon
sokáig le lehet látni, pedig egy szép homokos tengerpart. Másrészt viszont tele
van szeméttel, azaz kispohár, önygyújtó, zacsesz, stb. Ha lenne pár csóka, akik
kiszednék és összesöpörnék a szemetet, nagyon tuti tengerpart lenne. Ezt
szerintem a képek is simán mutatják:
A kör alakú ladik itteni fejlesztés, ők komolyan vették Mózes történetét.
Mondjuk kétségtelen előnye, hogy ebben arra van a hajó orra, amerre nézel.
Este visszamentünk ugyanoda, ahol délben kajáltunk, és ismét nagyon
királyat ettünk. Az esti sétálgatás a városban is remek volt.
