Reggeli után 8-kor szedett össze minket a szálláson U Thaung Lwin és felesége a kocsival, megyünk a Mt Popához. Egy pickuppal jöttek értünk, ami errefelé nem meglepő, hogy a platón utazol.
Útközben megálltunk egy turistaattrakciónál, ahol azt mutogatják meg, hogy hogy készítenek szezám- és mogyoróolajat, meg a cukorpálmából bort és páleszt. Persze ki is próbálhattunk és meg is kóstolhattunk mindent. Bácsikánkkal bementünk a bokrok közé is, de előtte azért biztos ami biztos elmondott egy kígyóűző versikét. Nem is jött egy se.
Kaptunk "ajándékba" pirított szezámmagot, meg cukorpálmából készült kókusszal ízesített cukrot, amit mi meg némi adománnyal háláltunk meg. Nem szeressük az ilyeneket, amikor olyanért kell fizetnünk amit nem is kértünk, de ez most nem az a szitu volt, amikor nagyon máshogy alakíthattuk volna. Itt közben összefutottunk két francia lánnyal, akikkel még Yangunban találkoztunk a szálláson. Az egyikük doki, a másik pedig nővérke. Tök jó fejek voltak. Azt nem értjük egyébként hogy miért, de Myanmar tele van francia turistákkal, ráadásul csupa jófejjel. Pedig nem is francia gyarmat volt.
A Mt Popa körül kezdett sokasodni a nép a telihold miatti felhajtás miatt, majd el is akadtunk, és bácsikánk mondta, hogy kocsival nem tudunk tovább menni, motorral kell elvitetnünk magunkat. A motorral nincs semmi gond, csak hát ezt persze plusszban kellett fizetnünk. Ráadásul azt, hogy a felesége miért jött azt nem igazán értettük, de ezen nem akartunk szarozni, így befizettük őt is egy motorra.
Ez a telihold fontos esemény a buddhisták számára, ezt mindig megünneplik. A buddhista naptár holdhónapokkal számol, és áprilisban van az új év. Egy hét 8 napból áll: hétfő, kedd, szerda reggel, szerda este, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap. Myanmarban mind a gergelynaptárat, mind pedig a buddhista naptárat vezetik. Itt a hegynél egy nagyobb bucsu kerekedett tele árusokkal. Lwinnal először a natokhoz mentünk, nem volt egyszerű átverekednünk magunkat a tömegen. Itt is 37 nat sorakozik. Nagy csalódás volt nekem, mert ezek egyátalán nem olyanok voltak mint a Schweizagon Payanál, itt festett gagyi szobrok voltak. Mint megtudtuk nem 37 nat van összesen, hanem sokkal több, viszont a 37 az egy misztikus szám, így minden helyen 37-et válogatnak össze a teljes kollekcióból.
Lwin bácsink elkezdett mesélni. Sok mindent tudott, azzal nem is volt gond, viszont a tudás átadásához nem igazán értett. Szerencsére volt már egy alaptudásunk a buddhizmusról és a hinduizmusról, amit az út során már magunkba szívtunk, de így is kapkodtuk a csak a fejünket, mert Lwin belecsapott a közepébe. Azzal nem sokat szarozott, hogy a lényeget nagyvonalakban vázolja, hanem csak a részletekkel volt elfoglalva. Azokat viszont sorolta rendületlenül, a 3 pontot további 8 alpontra bontotta, majd egyiküket még plusz 4-re, stb. Kérdéseinkre pedig nem egyszerű választ adott, hanem minden jelentéktelen részletre kitérőt, amiből csak a lényeg nem jött át. Szóval megszenvedtünk a tudásért, és jó időbe telt mire megértettük, mik is a natok, miért van ennyi fajta, és mit keresnek Buddha szomszédságában. Ezekből az infókból néhányat már megosztottam veletek a bagani kapu natjai során, de most akkor következzen kicsit bővebben. A natok között vannak a hindu vallásból átvett szereplők, és halandó emberek is, akik valamilyen úton módon kivívták a tiszteletet. Akár azért mert erőszakos halállal haltak meg, akár azért, mert valami különlegeset tettek. A legfontosabb natok egy testvérpár, akik a kapunál is ültek. Ők egy gonosz király miatt haltak meg. A lánytestvér a király felesége volt, azonban a király féltékeny volt a fiútestvérre, akit tűzbe vetett. A lánytestvér ekkor magát is bevetette a tűzbe, csak a fejét tudták kimenteni. Valamilyen oknál fogva egy másik testvérük, meg a fiútestvér felesége is nat lett, itt nem volt világos a sztori, hogy ezt ők mivel érdemelték ki.
Vannak itt érdekesebb figurák is, ilyen az iszákos nat. Ő részeges szerencsejátékos volt életében, most meg nat. Nyilván kérdeztük Lwint, hogy ezt meg hogy csinálta, hogy most natként tisztelik, de ő erre csak annyit mondott, hogy vannak ilyen natok is, hozzá imádkoznak, hogy legyen pénz és szerencse. Ez azért elég furi vallási elem, meg kell hagyni.
A natoknak áldozatot is nyújtanak, főleg teliholdkor. Mindenkinek azt amit szeret. Azt kell tudni, hogy a natok szerencsére vegetáriánusok (durva lenne a sok hús kipakolva ebben a melegben), Lwintól megtudtuk, hogy főleg a kókuszt és a banánt szeretik... no meg láthatóan a pénzt, de ezt már csak Tibi tette hozzá, mivel teledugdosták a szobrokat pénzzel. És hát hogy megkönnyítség a natok dolgát a kókuszhoz szívószálat is mellékelnek. Az iszákos nat külön mókás, mert ő sört és pénzt kap. Elég jól járt azt hiszem :-)
De hogy hogy fér meg egy templom tövében ez a 37 szobor? Volt ennek a buddhizmust elterjesztő királynak esze, belátta, hogy nem érdemes a natok ellen menni, jobb ha beépíti a buddhizmusba. A natok nem istenek, hanem egy hindu király alá tartoznak, aki zarándoklatot tett Buddhához, így a natokat is lehet tisztelni. Ennyi.
Hogy halljuk mit mond Lwin igencsak kellett kagylóznunk, mert a szomszéd teremben transzfesztiták kiabáltak. Elég bizarul hangzik, tudom, az is volt. A natos teremben készülődtek, öltöztek meg sminkelték magukat, hogy a szomszédban zajló műsorra szépek legyenek. Egyikük táncolt egy kör közepén, egy zenének nem mondható csörömpölésre, míg egy másig hangosan hintette az igét. Luwintól megtudtuk, hogy ezt azért csinálják, mert a natokat csak hangos szóval lehet megszólítani. A középen táncoló ruhájára pedig a hívők sorban tűzögették fel a bankjegyeket. Hát hogy mondjam, elég érdekes vallási rituálé volt, szerintem Buddha anno nem így képzelte el ezt a vallást.
Mi Lwinnal miután újra átverekedtük magunkat a tömegen elindultunk felfelé a hegyen lévő paya felé. Először viszont megálltunk egy beugrónál, ahol egy férfi, Ang Ming Kyin képe volt előtte tele banánnal és kókusszal. Lwin elmesélte, hogy ez az ember egy nagyon jó ember volt. Nem szerzetes, csak simán jó ember, és most nagy tiszteletnek örvend. Olyannyira, hogy azt gondolják róla, hogy lehet, hogy ő lesz a következő buddha. No nem ebben a világban, hanem a következőben. Hogy az mikor lesz? Azt nem tudni pontosan. Ebből a világból kb 80e emberöltő van hátra, de mivel a halálozási kor folyamatosan változik azt se lehet pontosan tudni, hogy mikor lesz vége a világnak.
Látva a hatalmas banán hegyeket azért megkérdeztem Lwintól, hogy mi történik ezzel a halom kajával amit idehurcolnak, mire ő mosolygva annyit mondott, hogy általában a majmok megeszik. Nagy habzsi-dőzsi lehet nekik holdtöltekor.
Folytattuk tovább az utunkat felfelé a payahoz egy bazársoron keresztül. Oldalra itt-ott egy-egy buddha szobor volt kis oldaltemplomokban. Mi is betértünk az egyikbe, ahol Lwin folytatta az okítást. Nagyon sok mindent mesélt a buddhizmusról, de ekkorra már igencsak nehezünkre esett figyelni és követni az alpontokat. Sokkal mókásabbnak tartottuk a napszemüveges szobrot egy szerzetesről. Ő se maradt éhen-szomjan ma.
Mielőtt elhagytuk volna ezt a kis templomot, Lwin elmondott egy imát. Aztán megtudtuk tőle, hogy a gong, vagy harang amit megkongatnak ima után, az arra van, hogy megoszd másokkal a jó érzésed, hogy imádkoztál.
Ima után újra a bazársoron voltunk, de előbb még a falon lévő, burmai nyelven írott poszter előtt Lwin elkezdte magyarázni a reinkarnáció lépcsőit és kategóriáit. Próbáltuk követni és értelmes arcot vágni, de egy idő után elvesztünk, amihez hozzájárult az is, hogy egy kategória több színnel is volt jelölve. Aztán jót röhögtünk magunkon, mert elég idiótán nézhettünk ki ahogy a burmai írás előtt bólogatunk :)
Míg mi okultunk Lwin felesége látszólag nagyon élvezte a bulit, megajándékozta magát egy új táskával, és néhány buddha szobrot megtömött pénzzel. Hamarosan viszont mindkettőjüktől elváltunk egy időre, ugyanis ők nem jöttek fel velünk a hegyen lévő templomhoz. Elég hosszan mentünk felfelé a lépcsőn mezítláb. Nem túl gusztusos művelet ez, mert a lépcsők elég koszosak, ami azt jelenti, hogy a lepotyogott kajamaradékokat is kerülgetni kell.
Fent szintén tömeg volt, vitték az áldozati banánokat meg pénzeket, és imádkoztak. A kilátás nem volt rossz, de fergeteges se. Azt hiszem mi nagyobb látványosság voltunk a helyieknek.
Azért volt egy-két érdekes arc idefenn.
Lent összeszedtük a tömegben Lwint és a feleségét, aztán irány haza. Elég vegyes érzések kavarogtak bennünk. Egyrészt érdekes volt látni egy szeletet a helyi emberek életéből, sok érdekeset mesélt Lwin a vallásról, másrészt viszont csalódás volt a natkollekció, és csalódás volt a Theravada buddhizmus tanaitól ennyire messze álló vallásgyakorlás. Amit itt láttunk az igencsak messze áll Buddha tanaitól, attól, hogy mélyedj el magadban, hogy megvilágosodj. Sokkal közelebb állt a bálványimádáshoz.
Lwin bácsi már eddigre teljesen leszívta az agyunkat, csak úgy zsongott a fejünk a sok infótól, de szerencsére hazafelé már lazább beszélgetéseket folytattunk a platón.
Apropó, kocsi. Azt azt hiszem még nem is meséltük, hogy itt jobboldali közlekedés van, ellenben jobbkormányosak az autók. Mind egytől egyig. Ilyet még sehol máshol nem láttunk.
Hazaérve fizettünk, majd már búcsúztunk volna el, amikor a mami megjegyezte, hogy végül többet fizetett a sofőrnek mint eredetileg gondolta amikor megalkuldtunk az árban. Nagyon inkorrekt volt, mert egyszer már megállapodtunk, akkor jó volt neki, most meg elkezdett visszakozni a végén. Ráadásul úgy, hogy őt nem is kellett volna elvinnünk és fizetnünk a motorozását, mert neki az ég adta világon semmi hozzáadott értéke nem volt, ő csak szórakozni jött velünk. Nem fizettünk többet, de így is nagyon felhúzott minket milyen pofátlanul viselkedett. A bácsi meg próbálta mellette menteni a helyzetet, vele nem volt gond, ő korrekt volt. Ami még vicces volt, amikor fizettünk volna, a bácsi mondta, hogy ne neki, hanem az asszonynak adjuk a pénzt. Keményen van fogva, az már biztos.
A már jól bevált olasz étteremben puffogtunk tovább, aztán egy kis netezés után összepakoltuk a hátizsákunkat, mert holnap buszozunk az Inle-tóhoz.
