Ébredtünk ahogy ébredtünk,
aztán még a délelőtt egy jó részét olvasgatással, netezéssel töltöttük. Sajnos
nálam a Teteovált lány 2-ben beindultak az események, így a "csak még egy
oldalt olvasok, aztán mehetünk" mondatot ismételgettem, mire végül 11
körül tényleg neki is vágtunk a városnak. Első állomás egy kávézó volt. Van itt
egy olyan kávé, amit mókusokkal megetetnek, majd amit azok kiszarnak abból
csinálják a kávét. Nem vicc. Ráadásul ezt hamistják is, úgyhogy nem olyan egyszerű jót találni. A hamistás az azt jelenti, hogy nem igazi mókusokkal etetik meg, hanem mesterségesen álltják elő azt, amit a mókus bele csinál a kávéval. Én ezzel együtt tudtam volna élni, ha így átvernek, de Tibi már kevésbé, ezért mentünk oda, ahol állítólag eredeti a cucc, legalábbis a Trip Advisor szerint. Ez kicsit
messzebb volt, így taxiba pattantunk. A szállásadó csajszi nagyon aranyos volt,
mert hívott nekünk taxit és ki is kisért hozzá minket. És nem, nem azért mert a
taxis tejelt volna neki, hanem csak pusztán aranyos volt.
A kávézó a turista negyeden
kívül volt, érdekes is volt itt nézelődni, milyen a mindennapi élet Hanoiban.
A kávé érdekes volt, szerintem finom is, de annyira nem volt különleges íze. Itt is a lecsöpögős módszerrel hozták ki.
Egy ideig elücsörögtünk, de
aztán fel kellett kerekednünk mert volt még egy küldetésünk. Tibi már Írta
tegnap, hogy pénzt kellett felvennünk. No hát ez így elég egyszerűen hangzik,
de ennél kicsit bonyolultabb volt a feladat. Holnap repülünk Myanmarba, és
majdnem egy hónapot leszünk ott. Ott viszont nincs ATM (nem viccelek), azaz külföldi kártyák
nem működnek, úgyhogy egész havi ellátmányunkat magunkhoz kellett venni. De nem
akárhogyan, hanem dollárban, ráadásul új, kivasalt dollárban. És ez sem vicc,
nem tudom mi a szösz bajuk van, de ha már félbe van hajtva egy pénz, azt nem
fogadják el. Így nem olyan egyszerű ez a feladat.
Ezt már tudtuk előre, hogy
nem lesz egyszerű dolgunk, így már pár napja elkezdtük a pénzfelvételt. Annál
is inkább, mert az automaták nagy részéből a maximálisan felvehető összeg 20e
Ft-nak megfelelő dong. Utánajárt Tibi a neten, USD automata nincs, viszont
talált egy helyet, ahol állítólag 200e Ft-nyit is fel lehet venni. Felkutattuk,
de végül az is csak 100e-t adott ki. Jártuk sorra az automatákat, de nem
találtunk jobbat, így több körben vettük fel a pénzt. Már nagyjából meg is
voltunk tegnap a pénzfelvétellel, már csak egy kicsi hiányzott, no meg persze a
beváltás. A kávézó mellett volt is egy automata, meg is próbáltuk, és lássanak
csodát, 200e Ft-nyi dongot tudott
kiadni. Hogy az a fene essen belé, hogy csak most találtunk rá...
No de mindegy, lényeg hogy
megvan a pénz amit be kell váltanunk.
Irány a bank, mert ugye nem
csak váltanunk kell, hanem csudiszép bankjegyekre van szükségünk. A bankban
közölték, hogy nem váltanak dongot USD-re. Nem adtuk fel, mentünk a
következőbe, aztán a következőbe, aztána következőbe, és mindenhol ugyanezt
mondták. Vietnámban a bankok nem válthatnak dongot USD-re. Mostmár ezt is tudjuk. A bankokban a hoteleket és
pénzváltókat javasolták, úgyhigy nincs még minden veszve. Azért kicsit kezdtünk idegesek lenni, mert az egy dolog,
hogy a pénzváltóknál beváltjuk a dongunkat, de utána még a bankban be kell
cserélnünk vadiúj bankjegyekre, és a bankok meg 4-kor zárnak. Ekkor meg kb 2
óra volt.
Nem volt mit tenni
nekivágtunk, hogy hotelt, vagy pénzváltót keressünk. Elég sok pénzt kellett
beváltanunk, így nem akartunk kis helyre bemenni. Végül egy jónak tűnő hotelbe
bementünk. Elég jó árfolyamot mondtak, de mikor mondtuk, hogy mennyit
szeretnénk beváltani, teljesen elhűltek, ők annyit nem tudnak, csak egy kis
részt. No ekkor már láttuk, hogy ez még nehezebb feladat lesz, mint gondoltuk,
járhatjuk sorra a hoteleket, pénzváltókat, hogy apránként beváltsuk a
pénzünket. Elég sok helyen jártunk, hol az árfolyam miatt fordultunk ki, hol
azért mert a recepción még csak kis se tudta számolni a kiscsaj, hogy mennyi
lenne az árfolyam, hol meg azért mert nagyon kis összeget váltottak volna csak
be. Volt ahol a csajszi suttogva mondta, hogy beváltja, de ne mondjuk el
senkinek, mert nem szabad nagyobb
összeget beváltaniuk, és bajba kerül. De emellé egy bődületesen rossz
árfolyamot is adott, így nem üzleteltünk vele. Végül is 3-4 részletben sikerült
beváltanunk a pénzünket. Fél 4 volt ekkorra, úgyhogy tipli egy bankba. Ott a
pultnál mondom a csajszinak, hogy dollárt szeretnénk dollárra cserélni,
Myanmarba megyünk, és vadiúj píz kellene nekünk. Szegény teljesen rémülten
nézett rám, amitől én is megrémültem, hogy még hány kör vár ránk, ha nem fogják
itt becserélni nekünk. De végül egyik kollégájához átpasszolt minket, aki meg
már egy "á, Myanmar!" felkiáltással már hozta is a kivasalt dodókat.
Huhúúú, megmenekültünk! Nagy kő esett le a
szívünkről. Nem kis stressz volt ez a többnapos projekt, de főleg ez az utolsó
3 órája. Holnap megy reggel a repcsink, és nem lett volna túl jó a következő 1 hónap elé pénz nélkül állni... De végre fellélegeztünk, gyönyörű dodóink lettek. Ennek
örömére Tibi legurított egy sört, és leheveredtünk kicsit pihizni.
Mindenesetre mindenkinek aki Myanmarba készül, javaslom, hogy ezt az akcióját ne Vietnámból indítsa, ezerszer egyszerűbb dolgunk lett volna Bangkokban intézkedni. Legalábbis most így gondoljuk :-)
Este mikor éhesek lettünk a vasútállomás közelében lévő étterembe mentünk. De még most se volt unalmas az oda vezető út, mindig talál érdekességeket az ember.
Nagyon nagy volt a forgalma. Rendeltünk 6 fogást, nem kell megijedni, az egyik az 2db tavaszitekercs volt. A kacsaleves nem volt jó, annak volt egy szaga, amit az utcai kajásoknál is szoktunk többször érezni, kicsit ecetes szag, és ez az ízlt is áthatotta, de a többi fogás nagyon jó volt.
Ezzel a jó kis vacsival búcsúztunk a vietnámi konyhától. Taxival hazamentünk, és még rábontottunk egy borra, amit még korábban vettünk a boltban. Nyilván most se volt sok eszünk, mert a holnapi korai kelés és egész napos utazás előtt ismét sikerült későn lefeküdnünk, kb hajnal 2-kor.
