Ismét korán keletünk, de
most nem volt annyira para, mert tegnap lefeküdtünk időben. Azt nem is mondtuk,
tegnap egy komoly üzelti döntést kellett hoznunk, ki kellett választani, hogy
milyen csomaggal megyünk a Halong-öbölbe. Egy kevés vacila után a legdrágább
mellett döntöttünk :), aminek az az oka, hogy nagyon sok horror storyt
hallottunk olcsóbb utakról, meg egy éve egy hajó is elsüllyedt, szóval nem
akartuk megkockáztatni, hogy ételmérgezéstől szenvedve a kajütben hajókázzunk.
Mondjuk a két napos programra a 80 dodó szerintem vállalható összeg.
Rég volt ilyen, hogy
gyakorlatilag semmivel nem kellett törődnünk, jött értünk a szállásra egy
csóka, aztán már vittek is minket kisbusszal Halong citybe. Már a buszon jött a
kellemes meglepetés, hogy a 14 fős hajón négyen leszünk két angollal, ránk fog
jutni egy kemény 7 fős személyzet, karaj. A kikötő nagyon durva volt,
töménytelen mennyiségű turahajó van, a miénk igen csak jónak tűnt,
összehasonlítva a többivel
Ahogy látjátok, minden hajó
fehér, ez egy pár éve hozott kormányzati szabályozás; szvsz nem éppen a
legrosszabb állás az, ahol az a dolgod, hogy kitalálsz ilyeneket. A hajónk a
fedélzetről is kitűnőnek bizonyult, jobban mondva messze felülmúlt minden
korábbi várakozásunkat.
Az utitársaink is nagyon jó
fejek voltak, Mike és Susan. A srác a Shettland-szigetekről van, innen is
ritkán találkozol emberekkel. Külön érdekesség, hogy Mike és Susan kb háromszor
találkoztak életükben, van egy közös barátjuk és egy borokkal súlyosbított este
alkalmával találták ki, hogy ők együtt eljönnek 10 hétre utazni DK-Ázsiába.
Egyébként 35 évesek, Mike mérnök, Susan bába. Mikenak nem szeret utazni a
párja, Susan meg friss kapcsolatban, annyira friss, hogy az utiterv és a jegyek
már megvoltak, mikor összejött a
párjával. Szerintem nagyon aranyos dolog, hogy így utaznak.
Most, hogy már majdnem
minden mást leírtam, elkezdek kitérni a nem elhanyagolható látványvilágra is
körülöttünk, azaz a leszálló sárkány öblére. A vezetővel öten voltunk a hajón,
és három fajta történetet ismertünk arról, hogyan alakult ki az öböl, de a
biztos pont a sárkány, akinek vagy kicsinyei a szigetek, vagy a farkával
csapott szét a sziklák között...
Vezetőnk egyébként kétszer is elmondta, hogy alakult ki, egyszer földrajzi
szempontból, egyszer meg legenda szerint. Én majdnem átborultam az
oldalkorláton a röhögéstől, mert mindkettő story ugyanúgy kezdődött, hogy
"200 millió évvel ezelött", és hasonlóan is folytatódott, annyi
különbséggel, hogy az egyik esetben a tektonikus mozgások, a másik esetben a
sárkány mozgások szabdalták fel az öblöt.
Magunk közt megpendítettük, hogy lehet, hogy azt hiszik, hogy a
"Tektonikus" az egy sárkánynév, és be kell valljuk az valóban elég menő
sárkánynév lenne.
Wikipédiás kutatásom eredménye
szerint az öböl folyamatosan formálódott, kialakult egy majdnem 1000 méter mély
mészkőréteg, aztán hol az egész víz alatt volt, hol meg teljesen szárazon.
Nyilván mosta az eső, meg a tenger, de volt földkéreg mozgás is, emelkedés,
süllyedés. Annyira változozz, hogy a mostani alakját csak ezer éve vette fel. A
lényeg, hogy az öböl valóban lélegzetelállító, ahogy a több száz kisszikla
között siklik hajó, és még az sem tudja ezt elrontani, hogy hajóból rendkívül
sok van.
Az öböl egy bizonyos szakaszán
kiszálltunk a hajóból és kajakba ülve vágtunk neki az egyik kis szigetnek,
ahonnan igazán lenyűgöző kilátásban volt részünk.
A sziget partján volt egy
kis mesterséges strand, ami elég nyomor volt (értsd iszonyat szemetes), de sikerült
rábeszélni a vezetőnket, hogy inkább kajakozzunk még egy kicsit. Két sziklával
odébb már alig voltak hajók, és (nyálas, nem nyálas:) meseszép volt ahogy a
sziklák között eveztünk.
A kajakozáskor megtaláltuk
Mikenak a pacskerját a vízben, amit még a nagy hajón ejtett bele véletletnül,
ez azért nem látszott túl valószínűnek. A vacsora elött volt egy gyors
főzőkurzus, ahol tavaszi tekercset csináltunk. Nem volt igazán egy
mesterkurzus, de nem is ez a lényeg. Arra viszont kitérnék, hogy a hajón csomó
minden jó volt, de semmi nem fogható a szakács répafaragási virtuozitásához,
szállhatott a répaforgács rendesen. Most csak az első két helyezettet mutatom:
A sok kajától és az MSGtől
mind a négyen rosszul lettünk, és ezen a bor sem segített sokat. Nem gond,
korán fekvés lett a vége lakomának.
