A mai nap utunkat a tenger felé vettük, és ez sikerült is. Playa Tamarindora mentünk, ami arról hires, hogy itt nagyons sok amerikai túrista van, jók a surfos helyei és nem mellesleg ide jár költeni a kéregteknős, a világ legnagyobb teknőse.
Utunk Nicoyaból indult és a helyi busszal mentünk tovább. Nem is volt nehéz, csak egyszer kellett átszállnunk, a buszmegálló ilyen (Zsuzsi feje jobb oldalt):
Mikor megérkeztünk Playa Tamarindóra rögtön abba botlottunk, hogy három szálló is tele volt. Nem igazán lelkesedünk az előre foglalásért, de lehet, hogy itt lassan szükség lesz rá. Végül szerencsére sikerült egy szállást találnunk légkondival.
Nem volt teljesen világos, hogy az általunk telefonon lefoglalt teknősnézés honnan indul, így elindultunk, hogy kiderítsük. Végül is az derült ki, hogy a teknősök Playa Grande-ra jönnek, mi meg Playa Tamarindon voltunk ugye. Végül is kérdezősködés árán kiderült, hogy a két strand egymás mellett van, amit egy folyó választ el egymástól. Playa Grande egy település is, amit vagy úgy lehet elérni, hogy áttaxizunk/átbuszozunk az első hídnál ami van vagy másfél óra, vagy bérelünk egy motorcsónakot és átvitetjük magunkat és onnan gyaloglunk a strandon 20 percet. Vagy megvárjuk az apályt, átsétálunk a folyón. Mondjuk ez utóbbi élvezeti értékéből levon, hogy az utikönyvünk szerint ott vannak krokodilok.
A lényeg, hogy úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a holnapot és reggel átmegyünk majd motorcsónakkal. Na ekkor jött a: „A sziasztok, ti vagytok a magyarok” mondat a szálláson semmiből. Egy négy fős nagyon jó fej magyar különítménnyel sodort minket össze az élet. Az argentín szállásadó csóka teljesen odavolt, hogy még sosoem látott magyart, most meg töbegével jönnek J Emese, Szabi, Maci és Chico öt hetet töltenek itt és egy kocsival mennek körbe. Na ők már aznap estére lefoglalták a teknősnézést, és felajánlották, hogy menjünk velük. Na ez sikerült is, és részt vehettünk a tojásrakásban, amiről majd egy külön bejegyzésben írunk.
