A lovak itt joval kisebbek mint odahaza (olyannyira, hogy feluton cserelnunk kellett Tibivel lovat, hogy ne legyen tulterhelve a lova), raadasul a mozgasuk is mas egy kicsit, igy kellett egy kis ido mig megszoktuk. De nagyon jol iranyithatoak voltak.
A tengerparton mar lepesben menni is nagy elmeny volt, de amikor vagtara fogtuk, az egyszeruen zsenialis volt. Plane a visszfele vezeto uton, amikor mar ment le a nap, es a vezeto elore engedett minket vagtazni, mi egymas mellett mehettunk, o meg lemaradt. Ez fantasztikous elmenyt adott.
Erre az estere is derekasan elfaradtunk :-)
A csaladnal este volt par fiatal baratjuk (egy helyi par, egy argentin csaj, es egy helyi srac, aki Bostonban el, es Roman felesege van) vendegsegben, es minket is hivtak, hogy csatlakozzunk. Nagyon kedvesek voltak, mert abszolut figyeltek ra, hogy ha nem ertettunk valamit, forditottak nekunk angolra. A bostoni srac volt mar Budapesten is, mivel amikor a felesege csaladjat meglatogatjak, utaznak neha a kornyezo orszagokban. Igy elkepzelheto, hogy vele meg talakozni fogunk Budapesten.
Az utolso estenk Santa Teresan nagyon jo hangulatban telt Luissal, Irmaval es barataikkal, es ehhez hozzajarult a vagy 6-7 kutya is, akik a haznal voltak. Egyikuk, Joshi (a csoportkepen kozepen latszik) egy egesz showt nyomott: ha a feneket veregettek a nyelvet nyujtogatta, ha a mellkasat simogattak a hatso labaval kapart. Es persze ez ment szinkronban is.
Bar mi 10 korul elvonultunk, keszulven a masnapi 5-os kelesre, a csapat meg hajnalig tolta.
