Na akkor irány Nicaragua!
Akinek ez nehézség lenne (és hát nekem is az volt, főváros: Managua). Ahogy szállunk fel a buszra, már kérdezik, hogy akarunk-e váltani. Na erre azért van szükség, mert a costa ricai és nicaraguai bankok váltják a dollárt collonra illetve cordobára, de egyiket a másikra nem váltanak pénzt. Na én itt is hozzá voltam szokva, hogy majd, +-25%-os árfolyamot elkérnek, de nem sikerült olyan csókát találni, aki más árolyamot mondott volna, mint a többike.
A határátkelés elég vicces. Mindenki segíteni akar, itt már nem igazán önzetlenségből, de nem mondanám, hogy gáz a dolog. A csomagodat viszik talicskán, űrlapot akarnak adni, stb. A különbésg a két ország között viszont a határt átlépve 3.2m-re azonnnal érződik. Costa Ricában sorbanállás, Nicaragua totál káosz. Nem mondom, voltunk már erőszakosabb helyen is, de az tényleg nagyon mókás, hogy itt egy vonal választja el a két területet. A komplett káoszból az sült ki, hogy sikerült 40 percet sorban állnunk egy ablakhoz, és utána kiderült, hogy már a nicaraguai oldalon a Costa Ricába való belépés oldalhoz álltunk sorba. Hát nem mondom, hogy repestünk az örömtől.
Minden esetre sikerült megérkeznünk az összes csomagunkkal együtt és irányba állítottuk magunkat Rivashoz, aztán San Jorgehoz és utána pedig az Isla de Ometepehez. Ha most elvesztetek, akkor egy pillanat. Rivas az Interamericana highwayen lévő városka. Innen van két kilóméterre San Jorge (olvasd Szent Györgynek), ami Lago de Nicaragua partján fekszik. Ha most nem tévedek, akkor ez Közép-Amerika legnagyobb tava. És a legnagyobb tóban van két vulkán, amiket egy lávafolyás köt össze, ez pedig nem más mint az Isla de Ometepe... claro?
Rivas felé a buszon még le kellett osztanom egy jegyellenőrt, mert át akart vágni 400Ft-tal, mert hogy szerinte a csomagok is helyet foglalnak, de végül lealkudtam 200-ra... tiszta haszon. Rivasban elkaptunk egy collectivot fejenként 200Ft-ért és elértünk San Jorgeba. Azt hiszem kezditek sejteni, hogy nem ez a világ legdárágább országa.
San Jorgeban amíg vártunk a kompra beültünk egy étterembe és rendeltünk két levest.
Zsuzsi reakcioja:
Mindkettő kokusztejjel készült és míg az egyikben a 6 méterre lévő tóból volt hal, a másikban a 20km-re lévő tengerből. Mondjuk ez a második annyival meg volt fűszerezve, hogy volt benne teknőstojás. No nem kell félni, ez itt nagyon elterjedt, állítólag rengeteg van belőle és a mostani fészkelési időszakban van, hogy direkt megengedik a lakosságnak, hogy gyűjtsék őket, mert különben a többi teki túrja szét az előző fészkét. Legalább is utólag mi ezzel nyugatatjuk magunkat.
Maga a két vulkán fantasztikus, ahogy a tóból kiemelkednek!
Nagyon meredeken emelkedik a bal oldali (Concepcion) es szinte mindig ködben van. Közép-Amerika tele van vulkánnal mert itt gyűrődik az óceáni lemez a szárazföldi alá, ami meg amikor gondolja kitör. Ez rengeteg földrengéshez és vulkánkitöréshez vezetett. A 60as évek végén pl Managua harmada elpusztult.
Mi nem éreztünk egyelőre semmit, ha mást nem annyit, hogy mire odaártünk a komppal eláraztottak minket a szállás és programüzérek. Ez már nem Costa Rica, ahol van egy túrista információ, itt a kőkemény alkudozás van. Végül sikerült is megállapodnunk egy vulkánmászásra a következő napra.
