Reggel fel hetkor, azaz 30 perccel korabban mar kint voltunk a buszmegallonal (ertsd a falu egyetlen keresztezodese), hogy biztos ne kessuk le. Mivel meg semmi nem volt ott, ezert megneztuk, hogy nyitva van e Soda. Hat nyitva volt, es maga a szakacsno szolgalt ki minket. Mi megkerdeztuk, hogy mi a rapido (gyors), es gyorsan betoltuk az arcunkba ahogy csak birtuk.
Mondjuk a szakacsno csak ezutan osztotta meg velunk azt a nem elhenyagolando tudast, hogy a buszvezeto is itt fog reggelizni, szoval ne nagyon stresszeljunk. Na az meg is jelent 6:57-kor, megitta a kavejat, aztan indultunk.
Ut kozben megallitottak a buszt rendorok. Epp azt mutatattam Zsuzsinak, hogy milyen durvan fel vannak szerelve az itteni rendorok (az utikonyvunk szerint jobban, mint a legtobb kozep-amerikai hadsereg), amikor az egyik fakabat elkezd ram mutogatni, hogy szallljak le. Leszalltam, mondta, hogy honnan, meg hogy mutassak utlevelet. Utana meg kipakoltatta a taskamat. Zsuzsit is leszallitottta. Nagyon kemenykedni akart, de elegge elkezdett visszafele elsulni a dolog. En a Bibliat hoztam magammal az egy eves utra, mert az Oszovetseget meg sosem olvastam egybe, es gondoltam ezt nem egy het alatt fogom kivegezni. Zsuzsi meg eppen ho vege fele volt. Szoval amikor ott volt a kipakolt asztalon egy Biblia meg egy csomag tisztasagi csomag, nagyon durvan zavarba jottek, es suru vamos vamos vamos-ba kezdtek. Mondjuk sokat elmond arrol, hogy mennyire ertelmezhetetlen volt az egesz, hogy a buszvezeto ertetlenkedve kerdezte, hogy most miert szallitottak le minket :)
Ezek utan mar azert eleg sima volt az ut. Amikor megerkeztunk San Joseba mar rutinosan kozlekedtunk a varosban es egy csomo mindent sikerult elintezni. Egyreszt vegre sikerult nyitva talalni a Canon boltot, ahol leadtuk a kamerankat javitasra. Ezen kivul vettunk egy szep nagy Costa Rica konyvet. No nem azt tervezzuk, hogy ezt vegigcipeljuk egy evig, hanem az otlet az, hogy csak kis kamerat viszunk magunkkal, mert azt konnyu cipelni (foleg, ha a szervizben van). Szep kepekert meg veszunk albumokat, amiket postan hazakuldunk. Ezt is tettuk most is, es sikerult is feladni a csomagot egy adag nicaraguai szivarral es egy kis csilivel egyetemben. Meglatjuk, ebbol mi erkezik meg, de nem csodolakoznek, ha ket joszefvarosi postas a szivart szopogatva lapozgatnak az albumot...
Az utolso elintezos ugyunk az a holnapi turank megszervezes volt. Mivel egyszerre szerettunk volna ket olyan dolgot lenyomni, ami benne van az 1001 termeszeti csoda, amit latnod kell mielott meghalsz cimu konyvben, kocsit kellett berelnunk. Amugy ez a konyvsorozat kezd kiborito lenni, pont ma lattam LAMPABURAS 1001-et San Joseban... sajnos a cimet nem teljesen ertettem, de van elkepzelesem.
Elegge ment a huzavona a kocsival, de az lett a vege, hogy sikerult abban megallpodni, hogy ma este 5-kor kiberelunk egy kocsit, amit holnap 5-re kell visszahozni. Mivel a kameras azt igerte, hogy egy nap alatt meglesz, es otkor zar kovetkezo nap, ez elegge jo dealnek tunt.
Fel is kerekedtunk meg este otkor, es a san josei forgalamt megismerve (a pesti durvabb), el is indultunk a Poas vulkan fele, ami a holnapi listank elso helyen volt. Az estet pedig egy utmenti kis szallason toltottuk, ahol volt melegviz, szoval tiszta Hawaii
