Ma koran reggel keltunk, mert mint ahogy olvastuk/hallottuk/gondoltuk reggel kell megnezni a vulkant, mert akkor nincs kodben a hegy. Mi nagyon koran ott voltunk, amikor meg ki sem nyitott a park. Hogy lelojjem a nagy poent, ezt lattuk:
Nincs nagy szerencsenk a vulkanokkal, ez mar a masodik, amelyik nem akarja megmutatni magat. Most nem tudom amugy mi lesz a konyv fenyegetesevel, azaz, hogy ezt latnom kell mielott meghalok... ugy dontottem azert bevesek ide egy strigulat. Annyit azert elarulunk, hogy a Poas vulkan azert erdekes, mert egyreszt meg aktiv, masreszt van benne egy kis to, ami szep... biztos az...
Na jo, azt azert nem mondanank, hogy a mai nap pocsekba ment. Nem beszeltunk meg a reggelinkrol, amit a nemzeti park bejaratatol egy kilometerre levo kis fogadoban ettunk. Ezt ket del afrikai csoka uzemelteti, az izlesessegbol es az alapszituacio alapjan szerintem melegek, de ez ugye belefer a rainbow nationbe (bocs, majd lesz jobb vicc is, igerem) A reggelink kilatasa viszont ilyen volt, es a kaja is nagyon szuper volt.
Emellett mas csodara is szamitottunk ma. Ez pedig nem mas, mint a beke vizeses, ami attol szep, hogy olyan, mintha az esoerdobol torne elo a vizeses. Ez kb 50km-re volt a Poas vulkantol, igy egy ora alatt oda is lehetett erni kocsival. Amikor ott voltunk, kiderult, hogy a vizesest a Beke vizeses Hotel uzemelteti. Mi nem igazan ertettuk, hogy lehet egy vizesest uzemeltetni, de gyorsan kiderult. A lenyeg, hogy fejenkent egy 35 dodot le kellett szurkolnunk a belepore. Ez azert nem egy olcso osszeg, de megnyugtattak minket, hogy minden csodat fogunk latni. Mondtuk, hogy nekunk nem kell a csoda, csak a vizeses, de mivel az is ugyanugy 35 volt igy belementunk.
Hogy megint lelojem a csattnot, a lenyeg, hogy csodak voltak, de a vizesest magat nem lehetett latni, mert azt "elmosta" az eso... na ezt majd kesobb :)
A lenyeg, hogy tenyleg nem lehet arra panasz, hogy rossz dolgokat kaptunk volna a penzunkert. Kezdodott rogton egy madarhazzal, ahol volt mindenfele szines madar, de nekem a kedvenceim a tukanok voltak. Nagyon jofejek voltak, meg a kezunkre is ramasztak. Mondjuk eleg vicces volt az egesz, mert kulonbozo madarak nagy ketrecekbe voltak. A tukanok ketrecenek az ajtaja meg nem volt bezarva. En kinyitottam es bementem, bar Zsuzsi nagyon tiltakozott, hogy ez hulyeseg. En azzal erveltem, hogy biztos nem veletlenul van nyitva. Vegul arrol derult ki, hogy nem megint valami orultseget csinaltam, hogy a ketrecben volt egy helyi munkas is, aki nem orulten hadonaszott, hogy azonnal menjek ki, hanem kedvesen udvozolt es mondott par szot a tukanokrol.
A kovetkezo allomas a pillangohaz volt. Ez is nagyon durva volt, mert tele volt hatalmas pillangokkal. Emellett ebben a reszben volt par lajhar is:
A kovetkezo resz a kolibris volt. Itt valami mesterseges lottyot raknak valami piros muanyagba, es arra mennek a kolibrik. A kolibriket angolul hummingbirdnek hivjak, merthogy hummognek.. es tenyleg, nagyon durva hangot adnak ki.
Nem kell megijedni, most nem az fog kovetkezni, hogy egy allatkert osszes allatat felsorolom, es kepeket csatolok hozza, de azert megjegyzem, hogy lattunk meg lajhart, pumat, jaguart, okelotot, sok kigyot es ami nekunk nagyon tetszett, a bekahaz. Ez harom terem, aminek az ajtajaba ki van irva, hogy vigyazz hova lepsz. Aztan mikor bemesz keresheted a bekakat a lombok kozott (nem terrariumban, hanem a szabadban :)
Na ezutan a sok jo utan tudtunk elindulni a vizeseshez, Zsuzsi mar teljesen be volt zsongva. Kicsit levont az elvezeti ertekbol, hogy folyamatosan egy csoport amerikai turistat kellett kerulgetnunk, akik a vilag legjobb fejeinek gondoltak magukat es folyamatosan beszelgetni akartak velunk. A vizeses maga egyebkent nem egy vizeses hanem 5 vizeses egymas utan, aminek a vege a beke vizeses. Az elso negy sem semmi, foleg amelyik moge kicsit be is lehet menni.
A beke vizeseshez viszont sehogy sem tudtunk eljutni, amit nem ertettunk. A kijaratnal meg is kerdeztuk a suvenir boltban, hogy akkor most mi van. A noci meg azt mondta, hogy az ahhoz vezeto utat most elmosta az eso. Hat nem kicsit lettunk mergesek. Szerencsere volt egy fenti kilato, ahonnan mindent lehetett latni, csak a vizesest nem. Na onnan viszont sikerult kiszurni, hogy van ott egy betonut. Meg is kerdeztunk egy ottani utburkolo csokat, hogy innen milyen messze van a vizeses. Azt mondja, hogy 800 meter hegynek le. Na tobb se kellett elindultunk lefele, de ekkor mar futva, mert negyed negy volt, es allitolag masfel ora az ut San Joseig, a Canon szerviz meg otkor zar. Vegul lefutottuk a tavot, es meglattuk a vizesest... szerintunk megerte:
Innen viszont vissza kellett volna maszni a betonuton. Szerencsere elkezdtunk stoppolni es egy ananaszkereskedo fel is vett minket (ez nem gunynev volt, tenyleg), es visszavitt minket a szallodahoz ahol a kocsink allt. Vegyes erzelmeink voltak a szallodaval kapcsolatban. Egyreszt tenyleg tok jo dolgaik voltak, masreszt a HOTEL WATERFALL LA PAZnal csak a waterfall la pazt nem lehetett latni, illetve azt tok ingyen meg lehetett volna nezni...
Innen viszont elindult a gyalogkakukk futam, hogy elerjuk a fotosboltot. Vegul sikerult egy ora alatt levezetni a tavot es elertuk a boltot, ott viszont kozoltek, hogy nem lehet megcsinalni a gepet, csak 30 nap alatt tudnak alkatreszt rendelni... ugy nez ki ez egy ilyen nap... hol ez, hol az tortenik.
Vegul leadtuk a kocsit
es megkajaltunk egy kolumbiai kifozdebe... azert ez a nap sem volt rossz, gondoltuk
