Ennek fenyeben ott is voltunk fel 8 korul a buszallomason, ahol viszont kiderult, hogy teves az info, csak 11:30-kor megy busz. Ez viszont nem volt tul jo nekunk, mert a barlangtura 3-4 ora, igy mire odaernenk mar nem tudnank csatlakozni turahoz.
Nem maradt mas, mint a taxi, ami 40$-ert vitt el es hozott vissza minket a nemzeti parktol.
Nagyon meglepo a costa ricaiak viselkedese, ugyanis a taxisok pl egyatalan nem eroszakosak. Megkerdezik, hogy kell-e taxi, de ha azt mondod, hogy inkabb busz, akkor nagyon keszsegesen segitenek, hogy honnan indul, mikor, hol kell jegyet venni, stb. Ezt mar eddig is tobbszor tapasztaltuk ebben az orszagban, es ez a taxis se volt kivetel, nem volt eroszakos, kedvesen elmondta mi a szitu a buszokkal, bar itt most nem volt nehez dolga, mert nem volt valasztasunk, busz hijan maradt a taxi. De ettol meg nem mondott hasbol egy arat, hanem elovette a listajat (egy laminalt A/4-es lap), es azon rajta volt, hogy mennyi a dij a parkig. (De azert persze lechekkoltuk, mas taxis is ugyanennyit mondott)
A barlang turanak egy 5 fos kiscsapattal vagtunk neki, + volt 2 vezetonk. Egy 3km-es turaut vezetett el a barlang bejaratahoz, amin lattunk 2 fele majmot ( burkolt üvöltő majom, fehér arcú kapucinus), iguanat (jo nagy volt), gyonyoru pillanagokat, madarakat, kis kigyot, nagy pokot, stb. Szoval nem unatkoztunk az odavezeto uton sem.
Elerve a barlang bejaratat, a ket vezeto nagy munkaba latott, koteleket feszitettek ki, ehhez voltunk biztositva, mikor leereszkedtunk 17m melyre egy letran.
Lent csodalatos latvany fogadott minket, egy hatalmas "terembe" ertunk, tele cseppkovekkel, es termeszet alkotta szoborcsoportokkal.
Innen kisebb termekbe mentunk at, ahova maszni is kellett, meg szuk reseken atslisszanni, igy a latvany mellett kaland is volt a turaban.
A gyonyoru tura utan kifele ismet meg kellett tennunk a 17m-es letrautat, majd a 3km-es erdei utat.
Visszafele vezetoink magunkra hagytak, ugyanis ujabb csoportokat vittek korbe a barlangban, igy magunk tettuk meg a vissza vezeto utat. Egyszercsak arra lettunk figyelmesek, hogy valami potyog a farol. En azt hittem, hogy csak levelek hullanak (szaraz erdoben voltunk, amik ilyenkor hullajtjak leveleiket), de Tibi nem hitt nekem. Es igaza is volt, mert mikor felneztunk, azt lattuk, hogy egy majom falatozik fenn a fan, es valogat: ami nem tetszik neki, azt ledobja. Egy jo ideig figyeltuk a majmot, nagyon mokas volt ahogy evett es dobalt, es kozben nem is zavartatta magat.
Az ut egy kesobbi szakaszan pedig egy gyonyoru kek pillango (blue morpho butterfly) lett az utitarsunk, aki folyamatosan elottunk repkedett, mintha mutatna az utat. Lefenykepezni nem tudtuk, mert amikor repult cikazott, amikor meg leszallt, osszecsukta a szarnyait, ugyhogy inkabb csak elveztuk a latvanyt.
Nicoyaba visszaterve az elmenydus nap utan mar nem sokmindent csinaltunk, vacsi, net, csicsi.
