2012. január 23., hétfő

Naplo 2012. januar 23.

Ma nem kapkodtuk el a reggelt. 11:45-kor ment busz Manzanilloba, igy kenyelmesen megreggeliztunk, en meg koszaltam kicsit a varosban es a tengerparton, aztan kimentunk a buszhoz a "buszmegalloba":



Amig vartunk Tibi felfedezte, hogy egy bacsi arul kokuszt, amit Tibi nagyon szeret, igy le is csapott a lehetosegre. Segitett a bacsinak felszedni a kokuszt amit lerazott a mellette levo farol, es a bacsi a macsetejevel le is csapta annak tetejet egy mozdulattal, es mar kesz is volt a jo kis udito ital.



Kb fel ora kesessel meg is jott a buszunk, es kb tovabbi fel ora utazas utan megerkeztunk Manzanilloba. Hat ez valami meseszep hely. Gyonyoru tengerpart, nyugalom, itt a helyiek vannak tobben nem a turistak, es nagyon kedvesek es kozvetlenek az emberek. Remek szallast sikerult talanunk a tengerparton. A szobank a tengerre nezett, hatalmas ablakokkal es erkellyel. Es ami a legszebb volt benne, hogy nemi alkudas utan ez mindossze napi 25 $-ba kerult kettonkre.



Kiprobaltuk az udvaron levo fuggoagyat, amibe igazabol csak egyik iranyban tanacsos belefekudni, mert az egyik fele egy kokuszpalmara van felfuggesztve, amirol nem tul jo elmeny ha egy kokusz a fejedre esik olvasgatas kozben. Itt ucsorogve egyszercsak meglattunk egy hullot, pont olyat amit Monteverdeben az uveg mogott, es amirol mar videot is mutattunk, egy Jezus gyikot. Sajnos nem vizen lattuk, de igy is nagyon mokasan futott.



Hamarosan elindultunk felfedezni a tengerpartot, nem tudtunk betelni a latvannyal.



Volt egy szikla, ami mar messzebbrol is izgatta a fantaziankat, el is mentunk megnezni. A hullamok hatalmas erovel csapodtak neki a sziklafalnak. Hosszabb idot el is toltottunk itt.

Meg is kukkantottam mi ujsag odalenn


Ami meg nagyon tetszett nekunk, hogy a tengerpart menten egy kis erdo huzodik vegig, es ebben nagyon jo kis hazikok rejtoznek kb 20 meterre a tengertol.
Felfedezo korutunk vegeztevel jol megeheztunk, be is mentunk az egyik tengerparti barba enni egyet. Persze itt is jamaicai zaszlo mindenutt. 
Azert van ennyi jamaicai es egyeb bevandorlo a Karib-tengeri tersegben, mert egyreszt itt volt a rabszolga behozatal kozpontja, masreszt pedig kesobb mikor a banan es kaveexport felporgetesehez vasutat kezdtek epiteni, tomegevel aramlott be a munkaero Jamaicabol, es a tobbi szigetrol. Akkor meg azt gondoltak, hogy ideiglenesen jonnek csak dolgozni, de vegul nagyreszuk le is telepedett. Rajtuk kivul tobb europai es amerikai is kedvet kapott az itteni elethez, igy pl a szallasadonk is egy amerikai par volt.
A barban ucsorogve ujra osszetalalkoztunk egy nagyon baratkozos neger kislannyal, akivel a buszon mar jol eljatszottunk.



A barban miutan megkajaltunk gondoltuk, hogy ha mar ennyire jamaikai beutes van, akkor megkostoljuk az itteni szendvicset ;) Nem igazan tudtuk, hogy kell itt szendvicsest talalni, ugyhogy megkerdeztuk a pincer sracot. O mondta, hogy tud szerezni, semmi gond. Na meg is jott ot perc mulva, hogy ok, megvan, oda is adta egy alufoliaban. Mondtuk neki, hogy mi nem vagyunk valami nagy szendvics evok, es hiaba adja oda a belevalot, nem tudjuk megcsinalni a szendvicset. Erre rohogve mondta, hogy o sem szendvicsezik, de intezkedik. Felallt, a teraszrol elkezdett orditani a haverjanak valami iszonyat hangosan es rohogve.... hat ebbol is gondoltuk, hogy a szendvicsezes nem valami extra dolog itt...



A naplementet a szallasunk elotti tengerparton ucsorogve neztuk, majd egy nagyon jol elkeszitett fish and chipset vacsoraztunk. A szep kis napunkat az erkelyunkon rumozgatva zartuk. A rumozgatas eredmenye az lett, hogy elfogyott a "hasmenes gyogyszerunk", pedig mintha este meg egy csomo lett volna, de reggelre mar semmi nem volt.
comments