A második napot Sirena környékén töltöttük. Ez rögtön azzal indult, hogy reggel 5-kor már kint is voltunk a folyónál (ez a sok itteni folyó közül az egyik). A hajnali időpontban ha szerencsénk van állatok jönnek inni a folyóhoz, és mivel ekkor jött a dagály is, elképzelhető, hogy bullet sharkok és krokodilok úsznak fel a folyón. Ez jó tervnek hangzott és már a zabszem is bent volt a seggünkben, mert egy másik kanadai utazó pár pár másodpercre látott egy ocelotot (röviden: ez egy kisebb fajta pöttyös macskaféle).
10 per várakozás után William ki is szurta, hogy úszik del a folyón egy krokó, ennek nagyon megöröltünk.
Sajonos emlős nem jött inni, így elindultunk vissza. William ekkor mondta, hogy na akkor most kezjünk nagyon gyorsan menni, mert a majmok elkezdtek vészjelzéseket leadni, így lehet, hogy pumát láthatunk. Mentünk, ahogy birtunk, de sajnos nem láttunk semmit! Visszaindultunk a táborhelyhez, amikor egyszer csak megjelent egy tapír!
Sajnos nagyon jo kepet nem sikerült csinálni. Éppen ezen bosszankodtam, amikor egy kistapír is előbújt a bozótból anyu után. Halkan utánuk lopóztunk és sikerült megnéznünk, ahogy eltűnnek egy pataknál. Vidáman indultunk vissza, amikor egyszer csak megjelent még egy tapír! Ő viszont hatalmas szökkenésekkel, óriási ricsajjal "elillant"... kb a fél erdőt letarolta. A tapírok egyébként nagyon érdekes állatok voltak. Az orszarvúak a legközelebbi rokonaik, emellett van egy kis ormányuk és mindezek mellett olyan szőrük van, mint a lovaknak és olyan fülük, mint a szamaraknak. Békés növényevők, és bár nem elefánt méretűek, azért nem kötözködnék velük.
{innentől Zsuzsi folytatja:}
Visszaérve a táborhelyre nekiláttunk reggelinknek. Közben perzse a hajnali élményeket beszéltük. A 3 tapírral nagy királyok voltunk, William egyből azzal indított, hogy eldicsekedett a többi túravezetőnenk ezzel, hiszen ez még neki is nagy szám volt, hogy ilyen rövid időn belül látott 3-at. Pedig ő az erdőben nőtt fel, így látott egy s mást. Miközben épp a reggelinken nyammogtunk, egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy nagy lett az izgalom... a "terszra" érve megláttuk a 4. tapírt. Ő kijött egészen a szállás előtt lévő tisztás széléig, így székben ücsörögve figyelhettük meg amint falatozik a fákból, majd eztmegunván leheveredik, és a madarak megkezdik a takarítást rajta: rászálltak, és kicsipegették a rovarokat a szőre közül. Ezzel mindenki jól jár :-)
Nem sokkal ezután megkezdtük 2. túránkat. Míg eddig a másodlagos erdőket jártuk, most elsődleges erdőbe mentünk. Bár nem volt olyan sűrű mint amiben az Arenalnál jártunk, a fák mérete egyértelművé tette hol járunk.
A hatalmas fák tetején hatalmas volt a ricsaj, ugyanis pókmajmok harcoltak egymással területeikért, messzebről pedig bőgőmajmos bőgése hallatszott. Nagy élmény volt az állatoktól hangos erdőben bandukolni és a különleges fákat tanulmányozni. Az eyik pl. tejet ad, ha kérgét megvágják tejszerű folyadék jön belőle, amit meg is lehet inni.
Láttunk továbbá gumifát, liánokat, fügeféléket, és még sok érdedkes növényt (erről részletesebben lásd Dzsungelharc c. cikk)
Állatokból az aguti volt most újdonság, ami Tibi szerint egy nagyobb nyusziszerű patkány, de szerintem aranyos és még néhány madár.
Erdei túránk után ismét elmentünk a folyóhoz, ahol most is ott voltak a krokók. Egy másik csoport vezetője valahogy jó ötletnek gondolta, hogy egy hosszabb bottal megpiszkálja a part mentén víz alatt lévő krokót, hátha kiemelkedik (látva az állat méreteit és fogait ezt még Tibi is hülye ötletnek tartotta :-) ). Hát az orrát ki is dugta, de szerencsére ennél meg is állt... úgy tűnik nem volt éhes és nem volt kedve velünk foglalkozni.
Mi viszont megéheztünk, így visszamentünk a táborba ebédelni. Egy kis pihit is beiktattunk, majd délután ismét útrakeltünk.
Megálltunk egy folyónál fürödni (ez nem a krokós folyó), ami fölött volt egy majomátjáró, így a vízből figyeltük a fölöttünk átkelő majmokat.
Később túránk során láttunk tukánt, vaddisznó csordát, illetve hatalmasakat ugró pókmajmokat. Hihetetlen, hogy ilyen távolságból hogy találják el az ágakat...
Mivel a táborhoz visszaérve még világos volt, William nélkül kettesben lesétáltunk ismét a reggeli folyóhoz és onnan néztük a naplementét krokó barátunk társaságában.
