Tegnap a vulkanmaszastol kifaradva nem nagyon volt mar kedvunk azon elmelkedni, hogy hogy is kezdjuk a mai napot, igy ezt a programot reggelre hagytuk. Hanal 5-kor az elozo naphoz hasonloan megszolaltak a kakasok, es persze onnantol abba se hagytak a kukorekolast. De hogy biztosan felebredjunk es ne lustalkodjunk sokaig, arrol nehany madar gondoskodott, akik hatalmas robajjal landoltak a felettunk levo aluminium teton.
A reggeli koncert kozben nekialtunk olvasgatni, hogyan is tovabb. Ugy dontottunk, hogy atmegyunk a sziget masik felere, egy Merida nevu faluba,ami a kb 1400m-es Maderas vulkan labanal fekszik. Busz csak ketszer megy oda, a 8:30-as mar elment, igy a 2:30-asra palyaztunk. Addig pedig bevetettuk magunkat a helyi internetkavezoba.
2:30-as buszra fel is szalltunk. Ekkor meg szinte ures volt a busz, viszont be kellett varni a kovetkezo kompot. Addig kellemesen elbeszelgettunk (kezes-labas spanyolunkkal) a buszsoforrel, a jegyszedovel (aki az ut folyaman neha buszsofor is lett aztan), illetve a pakolo sraccal, mert ilyen is van am itt. A pakolo srac feladata, hogy a buszut soran mindenkinek segitsen a csomagjat fel es le pakolni. Gondolna az ember, hogy jo, persze, ezert fizetik? De itt most nem kis utazotaskakat kell elkepzelni, hanem hatalmas zsakokat tele gabonaval, amiket ha mar a buszban nincs hely, a busz tetejere kell feltenni.
A pakolo srac a beszelgetesunk soran meg is ragadta a lehetoseget es a busz falaban levo lukbol elokapott egy adag szorolapot es gyorsan ajanlott nekunk egy szallast. Nem foglaltunk elore szallast, es ez meg olcso volt (5$/fo), igy ez jol is jott, emeleett dontottunk. Megerkezett a szigetre a komp, es ezzel a busz is megtelt rendesen, de annyira, hogy allo hely se nagyon maradt.
Mikor vegre el akart indulni a busz, 2m utan lerobbant. Jott a nagy szereles... mindenki aki ertett hozza, vagy legalabbis ugy gondolta, hogy ert hozza a szemrevetelezte az esetet. Vegulis sikeres volt az akcio, mert mintegy egy ora mulva valoban elindultunk.
A sziget nem nagy, de az ut megis 3,5 ora volt. Ennek ket oka van: egyreszt az ut ugy vezet, hogy felig meg kell kerulni eloszor az elso vulkant, utana atmenni a masikhoz, es akorul is korbemenni, masreszt pedig a Maderas vulkan koruli ut mar foldut, es abbol is a rosszabb fajta hatalmas godrokkel es kovekkel.
Termeszetesen buszmagallok nincsenek, a felszallasi szandekot az ut menten allva es a buszt leintve kell jelezni, a leszallast pedig egy hangos futtyszoval (ha valaki nem tud futyulni azert nem fog a vegallomasig zotyogni, szivesen segitsegere siet barki). Megerkeztunk Meridaba, amit ugy kell elkepzelni, hogy a to menten megy egy foldut, es ket oldalan vannak a hazak, ez a falu.
A busz vegallomasa konkretan a szallasunknal volt (ott parkolt ejszakara a busz), igy nem kellet sokat setalni.
Nagyon jo kis helyre csoppentunk, Rancho Merida volt a szallas neve, es tudjuk ajanlani mindenkinek aki arra teved.
Este vacsiztunk egyet, ugyanis van jo konyhajuk is, ahol osszetalalkoztunk egy 60 ev koruli jofej nemet hazasparral. Ok Nicaraguat es Costa Ricat jarjak be 7 hetes utjukon, kizarolag tomegkozlekedve, hogy jobban megismerjek a nepeket. Nagyon lelkesek voltak, hogy mennyi termeszeti szepseg van itt a szigeten (ok mar par napja itt voltak), ajanlottak is, hogy, menjun kayakkal el a ket vulkan kozotti atfolyasnal levo folyohoz, ami gyonyoru, tele van szebbnel szebb madarakkal.
Meg is fogadtuk a tanacsukat, es a tulaj sraccal le is beszeltuk masnapra a berlest. Ezzel el is tettuk magunkat masnapra
