2012. január 30., hétfő

Naplo, 2012 januar 30.

Azt hiszem meg nem irtuk, hogy mit is tud ez a nemzeti park, sogenante Corcovado. A plecsnijei kozul a legcifrabb, hogy bekerult a Lonely 2012-es legjobb uticeljai koze a vilagon. Ennel szinesebben leirva arrol van szo, hogy Costa Rica delnyugati reszen van egy olyan felsziget, aminke a 25%-a vedett es radasul ez a vedett terulet esoerdo. A terulet viszonylag elmaradott es ezert kevesebb turista jar erre, mint Costa Rica tobbi reszen. A terulet sajatossaga, hogy be lehet menni egy 18km-re levo turistahazba, es ez az ut vegig a tengerpart mellett megy. A tengerparttol azonnal indul az esoerdo, ennek meg az az elonye, hogy egyreszt a tengerben sok a kaja, ezert idejonnek az allatok az erdobol, masreszt a tenger zugasa elmyomja az emberi leptek zajat igy konnyebb megfigyelni az allatokat.
Es akkor el is jott a reggel, indulas a Corcovadoba! Hogy mennyire vadoszeru a dolog, az rogton latszik abbol, hogy nez ki a buszunk amivel a nemzeti park hataraig jutunk.



Ez tulajdonkeppen egy platos teherauto egy ponyvaval leteritve. Itt mi mar azt hittuk, hogy a vilag vegen vagyunk, de az ut kozben azert meg jo par szallast, kisebb panziot sikerult felfedezni, szoval azert a civilizacio terjeszkedik, megsem olyan elhagyatott ez, mint ahogy gondoltuk. Azert, hogy biztos legyen, hogy nem az M6-oson vagyunk par folyon atment a teherauto kozben (igen, hid nelkul, a vizben). Amikor megerkeztunk Williammel elindultunk a tengerparti uton. Ahogy irtam, ez 18 kilomisi es bar szintkulonbseg nincs, azert kozel sem egyszeru a dolog, mert tobbszor kell a homokban baktatni, amibe besullyed az ember laba.


A hoseg befele menet meg nem nagyon keseritette meg az eletunket, meg is jegyeztuk, hogy nagyon jo idonk van. Emellett nekem nagyon nehez volt a hatizsakom, mert a tegnapi bevasarlas eleg bokezure sikerult. Az ut felenel nagyon nem voltam megyozodve, hogy Zsuzsira es ram vacsorara valoban kell fel kilo teszta, ket tonhalkonzerv es fel lityo paradicsomle. Roviden, nagyon megszenvedtem a befeleuttal.
Ami a kemeny menetelest kellemesebbe teszi, hogy az uton nagyon sok mindent lehet latni. Rogton az elejen lattunk arapapagajt, aztan  egy bagyobb pokot. Ennel nagyobb orom az volt, amikor megpillanotttuk az elso emlost, egy vaddiszno(cska)t, de utana rogton jott a tobbi foszereplo: egy mosomedve szeru koati, oz es ami nekem nagyon tetszett az a hangyasz.



Ez utobbirol en nem is tudtam, hogy a fara is maszik, de ezt nagyon gyorsan be is mutatta nekunk. A fakon nagyon gyakran majmok ugralnak es jatszanak. Negy fajta majom van Costa Ricaban es szerencsere nekunk mind a negyet sikerult latni. A bogomajmoknak nem veletlenul ez a nevuk. Csak miutan az ember tudja, hogy ez egy pici majom, azutan nyugszik meg. A hangja a legkemenyebb ragadozonak is becsuletere vallna. A csuklyasmajmok allitolag a legokosabbak, bar ilyet itt nem lattunk, de a Barra Honda barlangtura elott lattuk oket az erdoben. A legkisebb majom a mokusmajom, ami nagyon kicsi es mar mar sarga. Errol tudok is betenni egy jo kepet:



Es az utolso azt hiszem minden Eden Hotel rajongo kedvence, a pokmajom, A pokmajmok nagyon nyulankok, es ezert nagyon ugyesek es furgek a lombok kozott. Farkuk hosszu es nagyon ugyesen hasznaljak kapaszkodasra. Sot mi tobb a farkuk vegen tapinto idegek is vannak, igy kozel olyan jol tudnak vele tapintani mint a kezukkel.

A vezetunk, William rogton az elejetol nagyon jo vezetonek minosult. Mindenrol tudott mondani jo par erdekes dolgot, es ami a legmegnyugatatobb volt, hogy az esetek egy otodeben azt mondta, hogy nem tudja hogy ez vagy az miert van ugy... gondoltuk, akkor a negyotodot csak tudja. Mint kiderult o csak negy eve vezeto, de gyerekken az erdoben nott fel, az apjaval farmjuk volt, es vadasztak. Eleg meggyozo volt a dolog, mar  masodik oraban nem hagyott a storyja ketseget, amikor egy bananfa bedolt az utra. Elokapta a machetejet, es ket suhintassal szetvagta a fat. Nekem tobb se kellett, megkerdeztem, hogy na ezt en is kiprobalhatom-e.

Az allatok mellett a taj is nagyon szep volt. A tengerparti menetelesben nem mindig elvezni azt, hogy egy egy gyonyoru strandon megyunk, de azert idonkent meg-megalltunk, hogy megcsodaljuk a latnivalokat.






Sotetedesre ertunk el a taborhelyhez, amit Sirenanak hivnak. Van egy reptere is, azert nem kell Heathrowra gondolni:



A szallason kb 10 masik turista volt, es a legtobben satorral. A satorral dolgot is ugy kell elkepzelni, hogy a szallas colopokon all a kigyok es mas nem kivanatos elolenyek miatt. A sator a szallas padlojan van felverve. Mi azt mondtuk Williamnek, hogy mi lenne, ha nem satorban aludnank, hanem matracon es szunyoghaloval. Azt mondta persze, semmi gond ezzel, ossze is raktuk a jo kis agyunkat.



Ez utan mar csak a vacsora es a furdes volt vissza. Mint kiderult, William ugy gondolta, hogy a kaja, amit mi vittunk az az ove is, igy harman ettuk meg. Nem mondom, volt boven, de azert azt Zsuzsival erdekesnek tartottuk, hogy mi cipeljuk a vezetonk kajajat :)




comments