Az elso terv mara az volt, hogy a reggeli 8:30-as busszal visszamegyunk Moyoba, majd onnan tovabb Costa Ricaba. De mivel az en etrendemben a szentabletta igen elokelo helyre kerult, kicsit atirtuk a forgatokonyvet es maradtunk meg egy napot Meridaban.
A fel ora buszozassal megkozelitheto petrogrypthekhez mentunk el. Ezek kobe vesett nonfigurativ rajzok, amikbol osszegyujtottek parat egy helyre es ott csodajara lehet jarni.
Az az igazsag, hogy osszssegeben nem volt nagy szam, de azert akadt koztuk egy-ket job darab.
Arra mindenkepp jo szolgalatot tettek a kovek, hogy leheveredjunk egy kicsit a nagy melegben.
Mivel csak 3-kor volt visszafele buszunk, a koves park bejaratanal levo fuggoagyakban toltottuk el addig az idot gyonyoru kilatassal a vulkanra.
A busz hajokurthoz hasonlo hanggal jelzi, hogy kozeledik, de ez olyan hangos, hogy hiaba hallod mar a hangot, meg boven van idod kierni, mert meg jo messze jar.
A visszafele uton mar nem volt olyan rozsas a helyzet a buszon mint odafele, ugyanis alig fertunk fel. Ime egy kis izelito a buszozasbol:
Este azzal fogadott minket a hostelos srac, hogy lesz a toparton - ott ahol gyumolcsot zoldseget arulnak - tuzrakas meg gitaros enekles. Ha van kedvunk csatlakozzunk. Mi mentunk is lelkesen, az ottani bacsival mar amugy is nagyon osszehaverkodtunk a napokban, ugyanis vettunk tole ezt-azt, o meg mindig adott vmalamit hozza, hogy probaljuk csak ki.
De mikor kerdeztuk tole a tabortuzes mokat, kiderult, hogy valoban ugy volt, hogy jonnek a muchachok enkelni, de aztan valamiert attettek masnapra a mulatsagot. Igy enkes gitaros muchachok hijan maradt a csendes piheno.
