Dzsungelharc

Ki nem állhattam a biológia órákon a bojtos gyökrzetet, a kétlakikat és a torzsavirágzatot. Valahogy sosem kötöttek le a növények, így kis tulzással elmondható, hogy egy gaz nekem mindig is gaz maradt. 
Mégis, van valami csodálatos abban amikor az ember esőerdőbe megy. Persze, az ember tukánt, tapírt és mindenek felett jaguárt szeretne látni, de amikor elkezdi megtapasztalni, hogy micsoda harcot folytatnak a növények, gyorsan kivívják az ember tiszteletét.

A növényeknek négy dologra van szükségük: legyen napfény, víz, táplálék, és ne öljék meg őket. Minden ekörül zajlik, és ebből az esőerdőben csak egyet vehetnek a növények biztosra, a vizet. 
Nem véletlenül esőerdő az esőerdő, a sok csapadék segíti a növényeket, nem úgy, mint mondjuk másokat. A pillangók például hatalmas lapulevelek alatt függenek fejjel lefelé, amíg el nem áll az eső. Ezzel szemben a növényeknek max azért kell aggódniuk, hogy nehogy elsodorja őket az ár vagy az errozió. A másik három tényezőért a harc viszont -képzavarral - vérre megy.

A legfontosabb természetesen a napfény. A növények eltérő mértékben használják ki a napfényt és a táplálékot. A kókuszpálmák például szinte kizárólag napfénnyel el tudnak lenni. Ezért is lehet őket a tengerparton megtalálni, ahol a homokon megélve óriási lombokat növesztenek.

De amint a tengerparttól kicsit is beljebb halad az ember hatalmas fákkal találkozik, amelyek versenyt nőnek egymással. A hatalmas fák, mint amilyen a nagyon kemény törzsű és ezért már túlzottan kitermelt fa a vasfa, amely akár 80 méter magas is lehet. A dzsungelharcban aki magas, az már mind a győztes. A földön mindig elhalt fákat lehet látni, amelyeknek nem sikerült eléggé megnőniük, és a napfény mennyiséghez túl nagyok lettek. Emellett kisebb szinte bon sai nagyságú fákkal is találkozhatunk. Ezek a kis fák akár már 10 éve is tülkön ülhetnek. Kikeltek a magból, megnőttek ekkorára, és várják, hogy kidöljön fölöttük egy fa, talán pont a szülőjük. Fák igen gyakran ki is dőlnek, és ilyenkor mindent és mindenkit letarolva csapódnak be.

A kidölt fák az itteni nedves levegőben rekord idő alatt lebomlanak. Nem véletlenül: több mint 60ezer fajta baktérium gondoskodik a bontásról, és meglepő módon pont ezek a baktériumok teszik magát a dzsungelt az egyik legveszélyesebb területté a Földön. Ha esetleg itt megvágnánk magunkat, nagyon gyorsan el fog fertőzödni.

A kidölt fák mellett az avar szinte őszi avarréteget képez a földön, héjanász mondjuk nincs, vagy mi nem láttunk... Az avar azért van, mert az esőerdő fái egész évben nőnek, és egész évben dobálják le a leveleiket. Szinte mindig esik le valami az égből, és nem egyszer kapkodjuk a fejünket, hogy hátha egy madár, de az esetek túlnyomó többségében, ez egy lehulló levél vagy egy kisebb ág. Az ember azt gondolná ez bőséges termőtalajt teremt a földön. Well, igen is meg nem is. A talaj tényleg nagyon termékeny, de nagyon vékony is, pont azért, mert a bacik nagyon gyorsan elbontják a trutymót, a növények meg nagyon gyorsan felhasználják. Így aztán a fáknak egy újabb problémával kell megbirkózniuk: hogy lehet magasra nőni, ha kapaszkodni csak egy méter mélyig lehet. A válasz persze a hatalmas kiterjedés.

A stabil magas fák sem lehetnek biztonságban. Stabilitásuk és magassagukat is kihasználják más növények. Az egyik legérdekesebbek ezek közül a fojtófák. Ezek a fügefélék a fák törzsét használva nőnek magasra, és nem csak felfelé, hanem körbe-körbe. Lassan az egész fa törzsét beborítják, úgy hogy a fa már ki sem látszik. Végül lassan az eredeti fa elhal majd elkorhad és egy belülről lukas fa marad csak a helyén, és lentről úgy néz ki, mint egy hatalmas furulya. Érdekes módon a megmaradt fojtófát nem támadja meg fojtófa.

Míg a fojtófa nem igazi parazita, abban az értelemben, hogy nem a fából él, nem ő az egyetlen lakója a fáknak. Állítólag minimum negyven növény van egy fán magán, és ezek közel sem barátságosak. Ember legyen a talpán, aki meg tudja állapítani, hogy egy fa körül mi micsoda. Míg a liánok alulról támadnak, azaz a földből kúsznak fel a fa törzsén, a fa ágairól is más növények gyökerei lógnak le, akár 30 méter magasságból is.

Ezek a fán lévő növények lehetnek paraziták, amik magából a fából élnek, de lehetnek olyanok is, akik, csak a magasságot használják ki.  Ez utóbbiak csoportjába tartoznak az epifiták, amelyek a fák tetején lévő törmelékekből élnek, gyökereik a magas ágakon vannak. Magvaikat a lombkorona szintjén terítik. 
Vannak olyan növények, amelyek erős magokat hoznak létre, a gyümölcseiket megetetik az állatokkal, az ürülékben a csontos mag megmarad, és ki is kell. Mások erős illatokat bocsátanak ki, mint az orchideák, és rovarokat vonzanak.

Ok, ez az otthoni, de akkor is....


Megint más növények madarakat vonzanak a nektárjaikkal és olyan alakot vesznek fel,   ami akár csak egyetlen kolibrifajnak érhető el. Az epifitáknak nehéz táplálékhoz jutniuk, de ezek a dzsungelharcosok sem nélkülözik a trükköket. A broméliák tölcsért készítenek magukból, és az esővizet ebben fogják fel. Hogy miért, hát nem azért, hogz békák másszanak bele, amit azok viszont bizony megtesznek, hanem hogy ebben könnyebben lebontsák a táplálékot.

És ha már az állatoknál tartunk, azok sem csak haszonsak lehetnek a növényeknek. Tüskék, mérgező nedv, vagy összezáródó levelek, mind mind a felfalás ellen védenek. 

A rovarok a legnagyobb ellenségek. Persze itt is van oszd meg és uralkodj elv. Van olyan növény, amely leveleinek egy részét a hangyák felhasználják. Levágják, elviszik a bolyba, ahol a gombáikat etetik a komposzttal, majd a gombákat eszik meg. A hangyák nagyon vigyáznak erre a növényre. Nem hogy nem eszik meg az összes levelét, de a körülötte lévő területet is letarolják, hogy nőni tudjon.

A sok együttmökdő növény és állat között azért van olyan is, aki Rambóként, egyedül folytatja dzsungelharcát. A meztelen indián fa nagyon gyorsan dobálja kérgét, így se lián se moha de még a hangyák sem tudnak megkapaszkodni rajta.

A harc tehát minden szinten folyik a legkülönbözőbb fegyverekkel, trükkök ezer tárával. Nem véletlen, hogy utunk elején a vezetőnk, a következő mondattal indított: ne nyúljatok semmihez, bármi veszélyes lehet, különösen a növények.

comments