Azt a kiváló tanácsot kaptuk tegnap este a szálláson, hogy ha ma itt leszünk 11-kor akkor lehet, hogy lesz hely. Mivel ezen én nagyon felhúztam magam, el is határoztuk, hogy átmegyünk San Telmo városrészbe lakni. San Telmo az egy kerület, jobban mondva barrio, ilyenből több, mint 40 van Buenos Airesben. BA egyébként egy röpke 10 milliós város a külvárosokkal együtt és hát Argentína - kapaszkodjatok meg - össz vissz 40 milliós ország. Szóval azért főváros központúságban még van hova fejlődnünk. A barriók egyébként eléggé eltérnek, de azért nem kell óriási különbségeket elképzelni, mondjuk olyan, mint az I. kerület meg Józsefváros: nyilván full más, de azért még egy nyelvet beszélnek, nem egy favella meg egy helikopter leszállós luxusvilla.
A lényeg, hogy elindultunk San Telmóba és a metróban megint abba csöppentünk bele, hogy nagyon kedvesek az emberek. Mikor leszálltunk a metróról, egy csóka ránk pisszegett, hogy nem is erre, hanem arra van a kijárat, után meg megmutatta, hogy merre kell menni. Mondjuk persze a hatalmas hátizsákunkkal mindig fluoreszkálunk a tömegben, szóval nem olyan egyszerű kiszúrni, hogy turisták vagyunk.
Az új szálláson volt egy kis had el had, mert persze kitaláltuk, hogy most adnánk egy kicsit a nászút feelingnek és bemegyünk egy kétágyas szobába, ami félig meddig sikerült is. Két ágy az volt, de mi azért nem emeletes ágyra gondoltuk. Mivel nem volt más ebben maradtunk, de nem repestünk az örömtől.
Vicces dolog, hogy az ember mindig megmagyarázza, hogy épp mit miért csinál nagyon jól. Mi például tök jót röhögtünk másokon Rioban, hogy költöztek egyik kerületből a másikba egy városon belül, hogy az milyen hülyeség, mert akkor mindig csomagolni kell. Most meg megmagyaráztuk, hogy milyen jó, hogy költöztünk, mert másik kerületet is kipróbálunk...Na persze ez azért nem teljesen van így, mert ma nem is San Telmot néztük. Nekünk ugye megvolt Vera listája (akiről azt hiszem Zsuzsi nem írta, de egy fél évet volt itt), és mi aszerint mentünk. A Vera listán meg az állt, hogy szombaton a város túlsó végében, Palermoban van egy király piac, így most oda kell mennünk! Eddigre már az a haditerv is megvolt, hogy Uruguay után majd Palermoban is lakunk egy két éjszakát. Én javasoltam Zsuzsinak, hogy majd akkor nézzük meg San Telmot, de nem volt vevő a humoromra.
Szóval elmentünk Palermóra, amire azt tudnám elsőre mondani, hogy tüchtig, másodjára meg azt, hogy trendi. Nekem nagyon bejött, eléggé New York Soho feeling, bár inkább egy kicsit majmolja a vageszt, mint tényleg olyan lenne, de van nagyon sok jó dolog, főleg kézműves dolgok. Ez alatt nem az agyagból kisütött cserépmadarat értem, hanem divat és bútorboltok, ahol nagyon ötletes dolgok vannak. Másrészt meg láttunk borzasztó trendi sushi bárt, amiben meg alig voltak...
Ott tartottam, hogy elmentünk a térre, a nevét már elfelejtettem (azt hiszem San Lorenzo), de szerintem nem is lehet lényeges, mert már a térképen sem azon a néven van nyilvántartva, ahogy hívják :) Itt van kirakodóvásár, ami tényleg klafa, mármint az árukészlete. Ezt még megturbózzák azzal, hogy a helyi kocsmák a téren átalakulnak próbafülkékké, és ahol jól láthatóan pult volt ott most ruhák vannak kirakva elég vicces
Ezen kivül szerintem valahogy ez a rész lehet az, amit a turista könyvek is leírnak, hogy ez az alternatív hely, ide gyere, ha alternatív vagy, mert nagyon sok jól láthatóan nagyon jól szituált amerikait láttunk. Mi is úgy tettünk, mintha azok lennénk, és beültünk egy kis kajáldába, ahol elfogyasztottuk életem legjobb húsos szendvicsét. Nem, erre nem a globusz melegszendvicskrémet nyomták húsos szendóként, hanem egy szelet steak volt benne, úgy mondják itt lomito:
Isteni volt! Vettünk még egy tuti táskát nekem, majdnem ridikül, ez is a nap fénypontja volt. Egyébként ez a kis piac tényleg tutkó volt, a leginkább nálunk a WAMP-ra emlékeztetett minden tekintetben (értsd király cuccok, sok sznob).
Ezek után elindultunk a botanikus kert irányába. Elég sokat olvastunk róla, hogy ezt akkora kert és tájépítő tervezte, hogy csak na, de szerintem még dolgozhatott volna rajta még egy kicsit, mert azért nem ez volt a világ legkirályabb botanikus kertje. Nem beszélve arról. hogy nem tudom mire vélni azt, hogy egy út odavezet a kerítéshez, amin nincs kapu....Azért persze nem volt rossz a városból kicsit kimenni és meg kell hagyni rengeteg szép park van Buenos Airesben.
Ezek után felkerestük Vera utasítására, az Evita múzeum kávézóját, ami tényleg egy tök aranyos kis hely volt. Közben megnéztük Vera hol lakott, de mivel még nem volt emléktábla, nem tudtuk pontosan eldönteni, melyik ház lehetett.
Eléggé elfáradtunk így aztán ideje volt visszamenni San Telmoba. Na itt megint volt egy jó kis élményünk. Megláttam egy sarki kis borkereskedést, a 40 napos spanyolommal elkezdtem a csókának magyarázni, hogy valami jó de olcsó bort szeretnénk. Mire ő mondta, hogy az angoloknak itt minden olcsó, mire én mondtam, hogy Hungaro. Na innen kezdett vicces lenni, mert a Tokait ismerte, ami szerintem azért nem rossz teljesítmény, azt mondta, hogy mi a testesebb vöröseket szeretjük, így a Malbecet annyira nem ajánlja, és hogy akkor beszéljünk németül, mert tapasztalata szerint a magyarok beszélnek németül. Kiderült, hogy exportál Magyarországra... Végül megállapodtunk egy 1200 Ft-os vörösborban, ami nagyon finom volt... Nem normális ország ez, ha árakról van szó...
Este még kinéztünk a San Telmoi főtérre, ahol kicsit figyeltük a tangóbemutatót, aztán beültünk egy borozóba. Itt én lettem a nap hőse, mert egy csövibá elvesztette az uralmát gépjárműve felett (értsd bevásárlókocsi), ami elindult egy lejtős úton egy kocsi felé, én viszont felpattantam a helyemről és megállítottam a veszedelmes szekeret a becsapódás előtt. Bár életet nem sikerült mentenem, nagy királynak éreztem magam.
