6-kor keltünk, összeszedtük gyorsan
magunkat és nekivágtunk fejlámpával a hegynek. Nem volt nagyon hideg, de a szél
az fújt. Bár úgy éreztük, hogy most gyorsabban megyünk mint tegnap, mégis kb
ugyanannyi idő alatt jutottunk fel. Az elsők között értünk fel és még a nap sem
kelt fel. Kerestünk egy jó kis sziklát ahonnan jó volt a kilátás és
leheveredtünk. Eléggé fújt a szél így minden meleg cuccunkat be kellett
vetnünk, hogy hosszan el tudjunk ücsörögni. Nagyon vártuk a napfelkeltét, de
sajnos felhős volt az ég alja, így nem jött meg a várt eredmény. Közben
megérkezett a többi túrázó is, köztük az izraeli csapat is, amit egy hatalmas
Good morning everybody kiáltással hoztak tudtunkra. Hamarosan társra találtak
néhány amerikai személyében és perceken belül olyan nyüzsi lett a hegyen,
mintha piacon lennénk. Őszintén szólva hajnalban a hegyen az ember egy kis
nyugira és csendre vágyik, nem a túristák kiabálására, így bosszankodtunk is
emiatt magunkban.
A szél és a ricsaj ellenére
maradtunk egy jó ideig azért, hátha előbújik a napocska és megvilágítja a helyet,
de sajnos ez nem történt meg. Lebattyogtunk, főztünk matet, megreggeliztünk,
megcsináltuk a mai szendvicseket és lebontottuk a sátrunkat. Ekkorra már el is
döntöttük, hogy maradunk még egy vagy két napot, és a W útvonalán haladunk
tovább.
Ehhez először vissza kellett
mennünk a tegnapi túristaházhoz (ami bezárt), onnan viszont volt egy rövidebb
út ami a következő állomásunkhoz vitt, nem kellett végig visszamennünk a
tegnapi úton. Ma is csodálatos tájakon haladtunk, fantasztikusan éreztük
magunkat, és nagyon örültünk, hogy a további túrázás mellett döntöttünk. Az idő
is jó volt, bár néha egy kis esővel ijesztgetett minket, de nem volt végül
semmi komoly.
A táj nagyon változatos volt, hol
erdőben mentünk, hol mezőn, aztán egyszercsak gyönyörű tó bukkant fel, és
mindeközben lélegzetelállító sziklák szegélyezték utunkat.
Patagónia időjárása azért megmutatta
mit tud, délutánra hatalmas szelünk lett, ami kicsit küzdelmesebbé tette a
haladást. A tó felszínén már messziről látszott, hogy borzolja a szél
aztán láttuk ahogy előttünk a fák
megdőlnek, majd mi kerültünk sorra, úgyhogy rádőltünk a szélre, vagy
támadóállásba vágtuk magunkat, de volt olyan is, amikor oldalról lepett meg
minket a szél, és akkor a sziklában, kövekben kellett megkapaszkodni, vagy épp
abba ami a kezünk ügyébe került. Majd miután tombolt egy ideig elállt hirtelen,
és teljes nyugalom volt. Ezt mi egy idő után csak reklámszünetnek neveztük,
mert csak pár percig tartott, és utána ismét teljes erővel fújni kezdett.
5 óra körül elértünk egy
túristaházhoz, ahol már korábban mondták, hogy lesz kaja. Bíztunk benne, hogy
tudunk venni valami tésztát, meg kenyeret, és akkor tovább tudunk menni az
innen még kb 2 órányira lévő ingyenes kempingbe (Campamento Italiano). Bár a
szél miatt filóztunk a mai továbbmenetelen.
De első körben meg kellett
tudakolnunk a kaját. Mint kiderült nincs boltjuk, viszont van kajájuk, de csak
helyben fogyasztós. Ezen bosszankodtunk egy sort, főleg azon, hogy túlárazott
és hogy nincs előzetesen arról infó, hogy a parkon belül hol milyen készletre
számítson az ember, de végül nem volt más választásunk, maradtunk itt. És a
csodás élményekért cserébe amit a hegyen maradásunkkal kaptunk, nem sajnáltuk
ezt rákölteni. Az azért jó volt, hogy itt is lehetett kempingezni, úgyhogy fel
is vertük a sátrunkat, majd kihasználtuk azt is, hogy zuhany is volt, ráadásul
melegvízzel. Aztán este megettük vacsoránkat. Legalább egész jó volt a kaja és
bőséges. A mai kb 25km gyaloglás után különösen jól esett.
Az alvással nem volt gondunk, a szél se zavart minket
benne.
